Dipper démonjai

VI. fejezet - Látogatás a Rémálom-villába

Belépve az épületbe egy hatalmas csarnok tárult a szemem elé, melyet a hatalmas tetőablakok fénnyel árasztották el, ezzel kicsit barátságosabbá téve a komor épület nem éppen tiszta, elhanyagolt falait. Követtem a banyát és a varázslót, míg a konyhába nem értünk, ami nem volt üres. Két fiú ült az asztalnál, egyiknek szőke haja és égkék szemei, míg a másiknak vörös haja és borostyán szemei voltak. Mindketten felkapták a fejüket, ahogy az ajtó nyikorogva kitárult, s belépett rajta szerény személyünk. A szőke felém nyújtja a kezét:

- Szia, én Konrád vagyok, ő pedig itt mellettem Jákob - mosolyog, majd kezet fogunk. Az említett vörös pedig csak bólint. Konrád nagyon közvetlen típusnak tűnik, de nem nagyon értem, mit is keresnek itt egy varázsló-tanyán.

- Nos, mi magatokra is hagyunk titeket - vihog a banya, majd elrobognak a varázslóval.

- Szóval, ti mit kerestek itt? - térek a lényegre, majd a fiúk fele fordulok, de mintha számítottak volna erre a kérdésre, a szőke már mondta is:

- Mi vagyunk a varázslópáros örökbefogadott gyerekei, és mostantól te is az vagy - válaszol még mindig mosolyogva, majd elkomorodik - viszont itt nem fenékig tejfel az élet, van egy küldetésünk, amiről ők nem tudhatnak. Időnként megjelenik egy fura alak az ajtóban, aki számonkéri a párost minden alkalommal gyatra varázslatuk miatt, és ilyenkor mindig a laborba vonulnak egy újabb gonosz varázslat elkészítése érdekében. Eddig mindig sikerült megállítanunk őket, ugyanis a varázslatok csak 7 óra elteltével állandósulnak és mindig van rájuk megtörő bűbáj, amit egy versikében kell megfejteni. Sajnos tegnap ismét megjelent az alak, és a páros most megy a laborba a varázslat előkészítéséhez, úgy vélem, jobb lenne ha megnéznénk őket.

És ebben is maradtunk. Kimentünk az udvarra, ahol megálltunk egy pinceablak előtt, ami résnyire nyitva volt. Bemásztunk rajta, majd elbújtunk, hogy nehogy észrevegyenek minket. Pont időben érkeztünk, mert abban a pillanatban betoppant a két varázsló is a helységbe. 

- Nem értem drága öcsém, miért kellett még egy gyereket örökbe fogadnunk, nem volt elég a másik haszontalan kettő? - méltatlankodik a banya, majd becsapja az ajtót.

- Ugyan már kedves néném, tudod jól, hogy gyanút keltenénk a városiak körében, ha nem tettük volna. Egyébként se zavar sok vizet, el vannak maguknak, most inkább koncentráljunk a feladatunkra, Náncsi! - kontráz az öreg, majd egy hatalmas átlátszó üst elé léptek mindketten. Előhúztak zsebeikből egy hatalmas, fél pergament, majd elkezdtek kántálni egy furcsa varázsigét:

Csodát mutass szemfényvesztés varázserők birodalmán!
Fortyogjon a kotyvalékban, mit szemed, szád megkíván!
Földrengés és forgószél, villámokat szór az éj,
erőinket egyesítve küldetésed teljesítsd be!
Vigyázz, kész, Kívánságkoktél!

Abban a pillanatban feldobták a pergameneket, amik villámokat szórva és hatalmas fényhatás kíséretében egy csattanással egybeforrtak, majd elkezdtek pörögni az üst fölött a plafonnál. Zöldes füstöt eregetve egy hatalmas villám belecsapot az üstbe, amibe a folyadék ennek hatására elkezdett buborékokat ontani magából.

Ó, méreg üstben forró bájital, segíts, halld meg kívánságomat, s teljesítsd!
Ósdi már a vén idő, öregedni kár,
állítsuk meg itt és most, és minden megvár,
Minden óra mutatója álljon pontban déli szóra,
s ne mozduljon onnan többé, amíg én vagyok a góré,
Örök élet nagy az átok, nem vár semmi rátok,
Nem változik évszak, időjárás, marad minden, megállítás!
Visszafelé mondva átkunk még nagyobb rontást hoz rájuk!

Ezután elmondták ugyanezt visszafelé, s közbe a zöldes füst elkezdett az üstbe szállni, mire végigmondták teljesen eltűnt, majd egy hangos robbanás kíséretében a kéményen távozott, majd az óra hetet ütött. A banya elégedetten vihogni kezdett, majd elhagyták a helyszínt visszatérve ki-ki a maga lakhelyére.