Dipper démonjai

Ötödik fejezet - Utazás az ismeretlenbe

Csípős hideg reggelre virrad. A madarak hangját se hallani, egyetlen ág se suhog, szélcsend van. Ez a baljós csend rátelepszik mindenre, de legfőképp a gondolataimra. Mivel nem kell aludnom, rengeteget tudtam a kutatással foglalkozni, és a portált is sikerült jobban tanulmányoznom. Megtanultam a működését és a veszélyeit is ennek a szeszélyes masinának. A liftben állva ezeken kattog az agyam, míg meg nem áll egy nagy sikító hang kíséretében, s a megrozsdásodott ajtók kitárulnak. 

- Jó reggelt Dipper, hogy aludtál? - kérdezi kacsintva Ford bácsi.

- Haha Ford bácsi nagyon vicces! Be kellene mennem a portálhoz jobban tanulmányozni, azt hiszem jó nyomon járok. - válaszolok neki.

- Rendben, de légy óvatos, a portál nagyon kényes masina ám - int óvra a bácsi.

Miután bemegyek a terembe elém tárul az egész komplexum. Nagyon fenséges. Fémlemezein meg-megcsillan az ablakból bejövő kicsiny fény. Komótosan áll szokásos helyén, látszólag minden rendben van. A különböző szimbólumokat kezdem el figyelni amik körbe helyezkednek el magán a portál részen. A többi szerkentyűn egyenlőre nem volt időm megfigyelni ezeket, rengeteg a kutatnivaló. Ford bácsi a vezérlőbe babrált, de valamit nagyon elronthatott, mert egy kattanás után hangos zúgásra leszek figyelmes, és a portál beindul.

- Dipper vigyázz! - kiáltja, de már késő.

A portál hangos kattogás, zúgás és dörgés kíséretében életre kelt, a gravitáció megszűnt, lebegni kezdek, gyorsan a kijárat fele próbálok "úszni", de mintha magam ellen dolgoznék, egyre csak közeledek a kapu felé. Ford bácsi bedob egy kötelet, hogy kapaszkodjak meg benne, de túlságosan síkos volt így a kezem lecsúszik róla. Egy hangos robbanás kíséretében csapódok neki a háromszög oldalának, és elsötétül a világ.

Tompán hallom még Ford bácsi kiáltásait, de nem értem, az átjáró zúgása is csak távoli hangnak tűnik, nem érzem, hogy ülök-e vagy állok. Megszólal a fejembe Will.

- Hé kölyök, térj magadhoz, nagy veszélyben vagyunk!

Hirtelen visszanyerem az eszméletemet, de már tényleg túl késő volt, elnyelt a vékony átjáró a két világ között.

Hirtelen egy toronyba találom magam, mely pontosan ugyanúgy néz ki, mint a mienk. Kilépek és egy aréna szerű helyen találom magam, melynek közepén ott van a Portál másik fele, deaktiválva. Nem tudom honnan, de meghallom Martin hangját a fejembe.

- Dipper te vagy az?

- Ki beszél? Martin, te vagy az? Hol vagyok? Mi ez a hely? - nem értem, ennek semmi értelme, mit keresek én itt?

- Hát úgy néz ki hogy valahogy bekerültél a virtuális világba, Lyokora - válaszolja, hangjában egy kis aggodalmat vélek felfedezni, mely semmiképp sem alaptalan.

- Hogy történhetett ez?

- Valószínűleg a portál amin jöttél meghibásodott, és ezért dobott ebbe a dimenzióba.

- Hogy tudok innen kiszabadulni? - kérdezem félve.

- Hát az nem lesz egyszerű. Te is ugyanolyan vagy, mint az a másik lány aki bent ragadt, elveszett a teljes genetikai kódod, így nem ölthetsz testet a mi valóságunkban, nem vagy más most mint nullák és egyesek sorozata. Ahhoz, hogy kihozzalak, el kell menned minden szektor minden átjárótornyába, hogy visszanyerhessem az adatokat. (Tudniillik Lyokon 5 szektor található: Erdős, Sivatagi, Jeges, Hegyi és az ötös szektor, mindegyik szektor 10 toronnyal rendelkezik. Minden szektort 1-1 átjárótoronyból lehet vezérelni.) Miután eljutottál mind a 4 átjáróba az ötös szektorba visszaviszlek, most ott vagy éppen, annak is a közepén a labirintusban.