Dipper démonjai

VII/III. fejezet - 3. éj - A főzet

Aido elismerően köhintet egyet, ahogy megpillantotta a mélykék, átlátszó üstöt. Megtöltöttem vízzel, majd elkezdtem előkészíteni a szükséges elemeket. Ahhoz, hogy a főzet sikerüljön, szükség van a kívánságkoktél varázsára is, éppen ezért nagyon kényes eljárásnak nézek elébe. A már jól ismert varázsige elhangzása után feldobtam a pergameneket a levegőbe, amihez Aido segítségét kértem, ugyanis olyan hatalmas és hosszú egyetlen fele az írásnak, hogy egyszerre csak egyet tudtam a kezembe tartani. A pergamenek egy vakító fény és egy hatalmas robbanás kíséretében eggyé vált, majd forogni kezdett az üst fölött a plafont nem elérve, mindeközben pedig kék füstöt eregetett magából, ami meg is telepedett a szoba tetején. A szőke hátratántorodott, majd megbotlott a saját lábában, megijedt. Felsegítettem, majd arra utasítottam, hogy álljon hátrébb, nehogy baja essen. A hatalmas robbanás nagyot lökött rajtam, és mindenen ami a szobában volt, Aido elém ugrott, hogy felfogja a lökést, hálásan néztem fel rá, valószínűleg megmentette az életemet. Az ablakok megrepedtek, a tűz kialudt a kandallóban, az egész labor úgy nézett ki, mintha egy bomba robbant volna fel a közepében. A papírok szanaszét hevertek az összetört lombikokkal együtt, csak az előkészített eszközök és tekercsek úszták meg a kisebb vihart, ami végigsöpört a szobán. Felkeltem, majd az asztalhoz botorkáltam, hogy felvegyem a hozzávalókat, amiket ezután egyenként beledobtam az immár fortyogó vízbe. Minden egyes hozzávaló után a kotyvalék színe megváltozott, mígnem átlátszóvá nem változott, már csak tulajdon vérem hiányzott, amitől teljesen elkészül a főzet. Elővettem egy kést, majd végighúztam a tenyeremen. Felszisszentem, ahogy a penge belehasított, majd pedig vér tört elő belőle. Kezemet az üst fölé emeltem, ahogy az első vércsepp hozzáért az átlátszó folyadékhoz, egy pillanat alatt vörös árnyalatot vett fel. A kék füst a puncsostálba kezdett beleereszkedni, míg végül mindet elnyelte, s a pergamenek kettéválva leereszkedtek a földre, a varázslat sikeres volt. Egy fiolába beletöltöttem a folyadékot, majd megkértem az igazgatót, hogy zárja le a labort, amíg folynak a kísérletek. Megjelent az ablakba Kázmér.

- Rendesen elintézted ezt a labort, örülök, hogy egyben van, sokan hallották és érezték az erőteljes lökéseket, majd az ablakok darabokra törését. Úgy hiszem, eljött az én időm, látom, sikerült a főzet elkészítése, Aido ugye nem hátráltatott? - az említett szőke felé emeli tekintetét, ami megszeppenve ácsorog az asztal mögött lesütött szemmel.

- Nem, dehogy! Megmentett a robbanástól, felfogta. - Az említett felé pillantok, aki felemeli tekintetét, és rám mosolyog: - Ez volt a legkevesebb.

- Most menj, itt még van egy kis elintéznivalóm, pihenésre van szükséged - azzal az ajtó fele mutat, amit be is csuk a szőke távozása után.

- Az írás szerint először meg kell innom a főzetet. Ha jól sikerült nem lesz mellékhatása, ha viszont valamit elrontottam, akkor végez velem. - Remegve veszem kezembe az üveget, amibe ott táncolt a vérvörös színű folyadék. Megittam a fiola  tartalmát, aminek semmilyen íze nem volt csodával határos módon, szerencsére mellékhatása sem. Kázmér megragadta a vállamat és magához húzott, majd egy határozott mozdulattal belemélyesztette fogait a nyakamba. Ez most nem volt olyan fájdalmas, mint előző kalandomon, de a világ egyre jobban forogni kezdett, míg végül elhomályosultak a vonalak, s már nem voltam magamnál.

Nem sokáig voltam kiütve, a barna hajú szólítgatott: - Dipper, jól érzed magad?

- I-igen, mi történt, sikerült?

- Úgy vélem igen, a főzetnek köszönhetően mostmár a testvéremnek mondhatlak. Egy csepp emberi vér sem maradt benned, tisztavérű vagy. Mostantól az Éjszállóba kell laknod és velünk az akadémiára járni.

Nem éreztem semmi szokatlant, leszámítva a szemfogaimat, amik nagyobbak voltak az átlagosnál és a szomjat, amihez foghatót még nem éreztem.

- Bizonyára hamarosan éhes leszel, úgyhogy gyorsan ki kell találnunk valamit, amivel csillapítani lehet, viszont mára szerintem térjünk nyugovóra, megterhelő napod volt. - És milyen igaza van, jobb ha pihenek egy kicsit, mielőtt folytatom a kutatásaimat. Hirtelen egy éles reccsenést hallunk, az üst felé nézünk, ami abban a pillanatban ezer darabra hullik. - Hagyd csak, majd elintézem, hogy eltakarítsák ezt a sok szilánkot és papírt.

A nap éppen most kelt fel, ami azt jelenti, hogy itt az idő az alvásra. Aido szobájában kaptam helyet, amit nem bántam, úgy érzem sikerült kibékülnünk.

Miután felkeltem felvettem új, fehér egyenruhámat, s a labor felé vettem az irányt, ahol már szobatársam várt. Sikerült kifejlesztenünk egy tablettát, ami csillapítja a vámpírok szomját, de ez csak egy átmeneti megoldás, mivel nem tökéletes a szer. Az igazgató könyvtárából hoztam pár ősi pergament, hátha tudnak segíteni, de nem nagyon jártam sikerrel, mindent kipróbáltam, de egyik se volt kielégítő, inkább csak rontott a helyzeten, és felkavarta a gyomromat.

Az éjszaka vége felé készen voltunk a tablettákkal, amit bemutattunk, s mindenki kapott egy kis doboznyit belőle. Egy pohár vízbe feloldva fejtette ki hatását. Ebből jelenleg napi 2 tabletta volt a hatásos dózis, amíg nem találunk jobb hatóanyagot...

--------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! :) Ez a rész egy picit rövidebbre sikerült, de hamarosan jövök a folytatással!

Legközelebb is szép álmokat festek neked...