lenne néhány sztoriötlet a fejemben, amit én úgysem fogok megírni, de nagyon jólesne olvasni témában jártas emberektől, akiknek könnyedén szökik ki a betű az ujjaikból... szóval tekintsetek be!
* a könyv ötletét és az alapvető szabályokat livvieisaf...
Hoimnak három lánya van : Maluth, a kék, Parion, a vörös és Esreal, a fekete.
Hoim az égben, egy hatalmas felhőn őrzi őket egy kastélyban. A lányok fent énekelnek, kergetőznek, labdáznak, apjuk csak az emberek világától tiltja őket. Boldog életük van, mígnem egyszer Esreal labdája legördül a felhő széléről. Esreal a lábát lógatja és nagyon szomorú, mert tudja, hogy legidősebb nővére, Maluth biztos mérges lesz rá, ha megtudja, hogy elveszett az egyetlen játékszerük. A lány ezért a labda után ugrik. Odalent megismerkedik egy fiúval, Hilles-szel, aki segít neki megkeresni a labdát és megismeri a nagymamáját, aki rövidesen meghal. A család nem tudja, hogy Esreal honnan jött. Hilles a felhők közé mutatja meg Esrealnak, hogy a nagymamája már odafent van. A lány furcsálkodva hallgatja a szavait, de nem szól vissza neki semmit, inkább őrzi a titkát. Apja óvta az emberek világától, csak az a célja, hogy mielőbb megtalálja a labdát. Hilles azonban kedves lesz a szívének.
A fiú is megkedveli a lányt, boldoggá szeretné tenni Esrealt. Egy sétájuk alkalmával megtalálja a labdáját, de nem szól a lánynak, csak megkéri, hogy várja meg őt, amíg Hilles átfut az út túloldalára. A kezébe kapja a labdát, majd megindul vele Esreal felé, de halálos baleset éri. Esreal nem akarja elfogadni, hogy elvesztette Hillest, hiába van meg a labdája, mégsem boldog. Fejébe veszi, hogy odafent biztosan megtalálja majd őt, de amikor visszatér a labdával, rájön, hogy se a nagymama, se a fiú nincs odafent. Csak az apja és a két nővére tették tűvé érte a felhőket aggodalmukban.
Esreal számára kiderül, hogy ő maga a gyász. A megnyugvás és a keserűség is egyben, és aki boldoggá akarja tenni őt, annak a saját életével kell fizetnie érte.
Megjegyzés(1) : Kicsit keserédesre sikeredett ez a történet. Direkt nem a "halálnak" akartam Esrealt beállítani. Csak néhány fejezetes ( szerintem maximum tíz ) történetnek ajánlanám vagy akár egy hosszabb novellának, ha valaki ebből valamilyen szép világot, tanulságot szeretne kifejteni, akkor szívesen odaadom neki. :) Maluth-nak ( remény ) és Parionnak ( szeretet/szerelem vagy akár valami tartalmasabb, de semmiképp negatív! pl. ne a düh legyen ) is lehetne akár hasonló képessége, amivel ki lehetne bővíteni az egészet, de a lényeg, hogy csak Hoim tudja azt, hogy a lányokat miért nem engedi az emberek közé.
Megjegyzés(2) : Az emberek hisznek abban, hogy a lelkek szabaddá válnak és a mennybe kerülnek, ami odafent van, de valójában nincs így, hanem amolyan "erők" laknak odafent, akik nem avatkoznak bele az emberek életébe, talán csak ha ők is "felnőnek" ehhez, de ez már csak továbbgondolás a részemről is. :)
