Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

19.Fejezet

Izgultam. A szívem a torkomban dobogott. A többiekkel még utoljára vetettünk egy pillantást egymásra, majd a színpadra sétáltam a Hip-Hop csoporttársaimmal. Lepacsiztunk még gyorsan, beálltunk a helyünkre, és vártuk az igazgató beszédét, aki a függöny előtt csitította le a tömeget.

Anyáékkal még sikerült találkoznom, Chrisszel is, bár ő inkább a barátnőjével volt elfoglalva. A srácok pedig csak az után értek ide, hogy eltűntem a színfalak mögött, szóval velük egy szót sem beszéltem. Sőt, nem is láttam őket.

- Szeretettel köszöntök mindenkit iskolánk tizenhetedik gálaműsorán - hallottuk meg a dirit. A mellettem lévő elsős lányra néztem, aki idegesen hunyta le a szemét, és próbálta lenyugtatni magát.

- Kat - suttogtam.

- Úristen! Te tudod a nevem? - vigyorodott el, majd épphogy visszafogott egy sikolyt.

- Ne izgulj, nyugi! Minden rendben lesz! - mosolyodtam el, mire bólintott, s visszaálltunk az eredeti pozíciónkba.

- ...mindig népes társaság gyűlik össze, de ez évben vagyunk eddig a legtöbben! Nos, nem szeretném sem a vizsgázókat tovább váratni, sem pedig önöket! Kedves vendégeink, fogadják sok szeretettel a Hip Hop tánccsoportunkat! - mindenki tapsolt, s közben elindult halkan a zene, mire mi lassan elkezdtünk mozogni. A függönyt elhúzták, mi pedig abban a pillanatban a zene egyre gyorsulóbb ütemére kezdtünk táncolni.

A végén boldogan futottunk le a színpadról, átadva a helyet a következő csoportnak, és az öltözőbe mentem, hogy felkészüljek a következő - jóval kisebb - szereplésre.

Coreyt pillantottam meg a kis folyosón idegesen járkálni, mire odaléptem hozzá, s megöleltem.

- El fogom baszni - suttogta. - Az egészet!

- Hé! - toltam el magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Ilyeneket ne is mondj! Szuper leszel, sikerülni fog, és mi leszünk a legboldogabb vizsgázók, akiket eddig valaha láttak a tanárok! Minden a helyén lesz, ne aggódj!

- Így gondolod?

- Igen, tényleg ne aggódj! - mosolyodtam el, s miután megbizonyosodtam arról, hogy rendben lesz a következő táncra, haladtam tovább.

**********

Épp a nagyszünet volt, amikor boldogan robogtam a színpadra az ütőimmel, hogy bekészítsem őket a dobra. Eddig minden rendben megy, ami nyomaszt engem is és Bellát is. Valami tuti nem lesz a helyén, és bár hangosan nem mondjuk ki a félelmeinket, a pillantásunkban minden benne van.

Letettem az ütőket a pergődobra, majd a függönyhöz sétáltam, és óvatosan kikukucskáltam egy kicsiny résen. A hang magában is nyomasztó volt s túl zajos, de mikor megláttam a közönséget, valamint a bizottságot, a torkomban kezdett el dobogni a szívem.

Minden ember, aki csak a nézőtéren tartózkodott, beszélgetett, kacagott, vagy épp az eddigi műsort kritizálta elég durván - már amit a heves mutogatásokból ki tudtam venni.

Anyáékat kerestem a szememmel, de csak Bellt láttam, amint a bátyámmal hevesen falják egymást az egyik sarokban. A három fiú; Jake, Jinxx és Ash a harmadik sorban hevesen nyomkodták a mobiljukat. Andy és a szüleim eltűntek a teremből, amit nem nagyon értettem.

- Elsa! - kiáltotta Mike, mire gyorsan elengedtem a függönyt, s a színfalak mögé lépkedtem.

- Hm? - kérdeztem értelmesen.

- Corey az öltöződben van, teljesen berezelt. Én és Bella hiába beszélünk neki, nem akar kijönni!

- Oké, nyugi - mondtam, miközben elindultunk az említett helyiség felé. - Majd helyrerakom azt a bolond fejét, ne aggódj!