Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

11.Fejezet

- Nem lehetne halkabban, más még aludna! - kiabálta Ash, majd csapódott még egy ajtó.

Csend uralkodott pár percig a földszinten, s az én zokogásom töltötte be az előszobát. Csodálkoztam, hogy erre nem figyeltek fel a többiek, de jobbnak láttam, ha indulok. Nem akarom, hogy más is megtudja mi történt köztünk.

Felkeltem a lépcsőről, felvettem a cipőm és a táskám, majd kinyitottam az ajtót, s elindultam haza, azonban visszanéztem az egyik ablakra, pontosabban Andyére. Ott állt, szomorú, mérges arccal nézve rám, mire elkaptam tekintetem és futólépésben eredtem útnak.

**********

Otthon azonnal vettem egy forró fürdőt, annak reményében, hogy le tudom mosni magamról Andy érintését. Persze ez nem sikerült, ám valahol mélyen legbelül nem is bántam...

Valahogy minden megváltozott ez alatt az egy éjszaka alatt. Szakítottunk Harryvel, leittam magam, reggel csókolóztam a legjobb barátommal, utána meg ki is osztottam, amikor nem csak ő tehetett róla. Egy aljas kis dögnek érzem magam! Tudom, hogy Andynek is nehéz most ez az egész, mert Juliettel szétmentek több évig tartó kapcsolat után, de rám is gondolhatott volna, nekem sem egyszerű!

Az ujjaim közt forgatott pengét figyeltem, miközben azon morfondíroztam, hogy miért akarom ily módon levezetni a feszültséget. Lehetne sokkal másabb módszer is, de én valahol mélyen ezt akarom. Bellát is felhívhatnám, hogy nincs rendben most sokminden körülöttem, tudnánk-e beszélni, mert megfulladok a saját környezetemben. Igen, csinálhatnám ezt is, ám nem merek vele erről beszélni.

Mi van akkor, ha kinevetne, amiért ilyen helyzetbe kerültem?

Nem, nem tenne ilyet... De ha mégis?

Idegesen a combomba állítottam a kicsiny tárgyat, mire sötét vérem egyből lefojt s beszínesítette a kihűlt vizet. Eleredtek könnyeim, sőt, keservesen zokogtam, és áldtam az eget, amiért a szüleim a munkába vannak ilyenkor.

Idegesen sóhajtottam, amikor alábbhagyott sírásom, és megismételtem előző mozdulatom többször is, de volt olyan, hogy mélyen végighúztam bőrömön a tárgyat. Ezt ismételgettem addig, míg meg nem szólalt a csengő. Befejeztem eddigi tevékenységem, s próbáltam nem hangoskodni. Még a telefonomon is kikapcsoltam a zenét, ám akkor megjelent Ash feje és neve a képernyőn. Ó, hogy az a...

- Szia, Ash - szóltam bele bárotalanul.

- Helló - köszönt nem túl vidáman. - Ugye nem bujkálsz előlem?

- Öhm, nem! Miért tenném? - kínosan elnevettem magam, majd a vér megfagyott bennem, mikor a fürdő ajtaján kopogott be.

- Ha nem akarod, hogy bemenjek, akkor te gyere ki - hangja nem volt túl vidám, ami nekem nem nagyon tetszett. Bontotta a vonalat, s hallottam, ahogy szaggatottan kifújja a levegőt.

Gyorsan kikeltem a kádból, felvettem egy pólót és egy bugyit, amit behoztam magammal, és idegesen dobbantottam, amikor észrevettem, hogy a nadrágomat kint hagytam a szobámban. Muszáj voltam valamit gyorsan kitalálni, így egy sötétkék fürdőköpenyt vettem fel, ami apué. Időközben megindult az egyik sebből a vérem, szóval azzal is szórakoznom kellett pár percig, amit Ash megunt. Benyitott egy szó nélkül.

- Jó vagy így is, engem nem zavar, ha téged sem - mosolygott rám kedvesen, én pedig egyre jobban furcsálltam, hogy itt van.

- Oké - suttogtam, majd kimentem a konyhába. - Kérsz valamit?

- Nem, köszi - leült az asztalhoz, majd érdeklődve nézett végig rajtam. Végig rajtam tartotta tekintetét, amíg megittam a baracklevem, és nem szólalt meg addig, míg nem végeztem. Rá emeltem szemeim, mire egy nem várt kérdést kaptam. - Mit csináltál? A fürdőben? - kikerekedett szemekkel néztem rá, de ő állta pillantásom.