Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

8.Fejezet

A délelőtti órákban mikor felkeltem, egyedül feküdtem ágyamban. Értetlenül néztem körbe Harry után kutatva, de sehol sem volt a szobában, sőt, még a fürdőben sem tartózkodott. Kimentem a konyhába, hátha ott lesz, ám meglepődtem, hogy már elment. A hűtőn találtam egy üzenetet, amit ő hagyott, amit gyorsan elolvastam. A lényeg, hogy a szülei hazahívták, mert sürgősen meg kell beszélniük valamit, de ne aggódjak, délután beszámol mindenről. - Abból este lesz - suttogtam magam elé, majd levettem a kicsiny cetlit a hűtőről és a pultra tettem. Ha beszélni akarnak vele, az csakis rosszat jelent, szóval biztos felhúzzák majd az agyát, s mérgesen nem nagyon akar róla megnyílvánulni, ezért elmegy lenyugodni egy kávézóba vagy a közeli kocsmába.

Csináltam magamnak egy gyors koffeinadagot és a telefonom társaságában leültem a konyhaasztalhoz. Anya ma szabadnapos, szóval nyugodtan alszik a szobájukban, nem kell kapkodnia, ahogy nekem se. Ma csak egy kicsit később megyek be, mivel el lettek tolva az óráink egy értekezlet miatt, ami fontos az egész iskola számára.

Egyébként két hét telt el azóta, hogy a srácoknál jártam, hiába fogadtam meg, hogy sűrűbben fogok járni, egyszerűen nem ment. Bellával bent maradtunk a suliban szinte minden nap, hogy a táncot gyakoroljuk, ezzel elszállt plusz két óra a délutánunkból. Hétvégén pedig inkább pihentem, vagy az is megesett, hogy doboltam feszültséglevezetésként. Chrissel természetesen beszéltem, sőt, a minap velünk töltött egy egész napot, aminek a szüleink nagyon örültek, mert minden olyan volt, mint régen.

Megittam az utolsó csepp kávémat, majd bementem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam. Kifésültem a hajam, amit utána egy copfba összefogtam, kentem fel egy minimális sminket és átmentem a szobámba, ahol gyorsan felvettem a kikészített ruháim, amik az íróasztalom székjére voltak téve. Egy fekete ujjatlan és fekete farmer short, valamint egy kockás ing. Összepakoltam a szokásos sulis cuccom, majd azt ki is vittem az előszobába, s visszamentem még a fürdőszobába, hogy megmossam fogaim.

Miután késznek nyilvánítottam magam, az előszobába mentem, felvettem a tornacsukám, a vállamra dobtam a táskám és indultam is a suliba.

Útközben mindenféle zenét hallgattam a telefonomról, mialatt próbáltam minden lényegtelen dolgot kiverni a fejemből. Még a sulit is, ami pedig eléggé fontos, főleg ha a jövőben is zenével szeretnék majd foglalkozni. Mindegy, kellenek ilyen pillanatok is az ember életébe, hiszen folyton boldognak lenni sem egézséges. Muszáj egy kis negativitás néha, bár Harry szülei által kapok sokat is olykor, szóval... Hagyjuk inkább!

Épp meghallottam Andy hangját a fülembe duruzsolni, amikor megjelentek mellettem Bellék. Értetlenül néztem rájuk, miközben kikapcsoltam a zenét és eltettem a telefonom a táskába.

- Hát ti? - kérdeztem barátnőmtől, aki boldogan mosolygott rám.

- Gondoltuk meglepünk e csodás napon, amikor kicsit késhetünk a suliból - vigyorgott továbbra is.

- Nehogy elhidd neki - bökött oldalba hirtelen Corey, mire ugrottam egyet, majd lekevertem neki egy fülest.

- Előszöris, nem hittem el! Másodszor, ne csináld ezt! Utálom, ha bökdösnek - fenyegetőn feltartottam a mutatóujjam, de minden szavamat megbántam, amikor megláttam Mike arcán a perverz vigyort. - Miért kell mindent félreértened?

- Te beszélsz kétértelműen - vonta meg vállát. - Harrynek se engeded? - kérdezte fuldokolva a visszatartott nevetéstől, mire dühösen rá pillantottam. A többiek természetesen vad hahotázásban törtek ki, de én nem hagytam magam.

- Nekem legalább valaki könyörög, míg hozzád a kutya se szól, csak mi - jó, ez így kissé hazugság volt, de belefért. Bőven belefért.

- Ott a pont! - mondta egyszerre Bells és Corey, majd megint nevetésben törtek ki. Mike mellé léptem, s összeborzoltam kócos tincseit, mire ő mosolyogva átkarolta a vállam.