Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

17.Fejezet

17.

Bellánál pont az történt, amire számítottam. Vagyis majdnem.

Miután elmondtam az egész történetet a legelső csókunktól, a két fiú először csendben maradt, csak Bells bolondult meg. Vigyorgott, mint a tejbe tök, és azt hajtogatta, hogy mekkora már, hogy én csókolózgatok Andyvel mindenki háta mögött.

- Ez a legfurcsább dolog! - tiltakoztam egyből. - Nekem ott van Scott, akit ezzel a tettel megcsaltam.

- Jaj, mintha ő nem tenne ilyet - morogta dühösen Mike.

- Mi van? - néztem rá értetlenül.

- Baszd meg, Michel! - barátnőm jókedve egyből alábbhagyott, én meg csak tudatlanul kapkodtam a fejem kettőjük közt.

- Mondjátok már el, mi van! Egyáltalán mikor történt ez?

- Egy hete - mondta ki kelletlenül Corey. - Rámászott Leahre is, de ő nem hagyta magát. Aztán Mike-nak is mikor épp bejött volna az élet...

- A szemem láttára csókolta meg azt az elsős lányt, akivel egy randit beszéltem meg aznapra, aki ennek a Scott gyereknek bedőlt, és dobott engem. Azt mondta neki a te drága barátod, hogy együtt lesznek, csak még kidob téged. Vagyis szerintünk... Khm...

- Meg akart csak fektetni, szerintünk - mondta ki Bell szomorúan.

Lenyeltem kitörni készülő sírásom, és ehelyett letámadtam a barátaimat.

- Mi a francért nem lehetett nekem erről szólni előbb? Akkor lehet most Andyvel ugyan olyan jóba lennénk, mint azelőtt, és nem kellett volna ezt az egész baromságot...

- Elsa, a kurva életbe is! Vedd már észre, hogy vonzódik hozzád! És az is megeshet, hogy szeret. - kikerekedett szemekkel bámultam rájuk.

Nem lehet, hogy öt perc alatt egy újabb fordulatot vegyen az életem. Nem lehet, hogy Andy szerelmes belém, és hogy ilyen formában akarta a tudtomra adni. Nem akarom elhinni, hogy Scott csak azért jött össze velem, mert meg akart dugni, hogy aztán otthagyjon.

Rosszul lettem az egész életemtől. Boldog akartam lenni, erre az összes sötét felhő fölém gyűlt, és most nem látok kiutat ebből az egész szarságból.

Elsötétült minden körülöttem.

**********

Arra ébredtem, hogy anya az arcomat ütögeti, valamint kétségbeesetten a nevemet mondogatja, ám mikor végre rá néztem, elsírta magát megkönnyebbültségében. Nekem se kellett sok, a könnyeimet hullajtva tápászkodtam fel, s azonnal megöleltem őt.

- Úgy ránk ijesztettél! - mondta egy picivel nyugodtabban. Kinyitottam a szemeim, és csak akkor vettem észre, hogy anya mögött ott áll Chris, akinek Bella hevesen magyaráz, gondolom rólam.

- CC - hangom rekedt volt, de így is meghallották.

- Megverem mindkettőt, amiért így bántak veled, hugi - lépdelt közelebb hozzánk, majd miután anya felkelt mellőlem, ő is megölelt.

- Te ebbe ne szólj bele! Senkinek nem kell beleszólnia. Ez az én ügyem velük.

- De, Elsa...

- De... - Bells és a bátyám egyszerre szólaltak meg, mire anya szólt közbe.

- Igaza van, gyerekek. Ő tudja, hogy mit kell tennie, és hogy valóban mi történt, valamint hogy hogyan érez a két tag iránt - hálásan rá pillantottam, mire a többiek beletörődtek.