Bandaháború (Soonhoon)

Prológus

Két évvel ezelőtt

Woozi:

A táj egy ideje nem változik, bal oldalról látni a várost, ahonnan elindultunk, míg jobbról a szembeforgalom és a mezőgazdasághoz használt földterületek bukkannak fel.

Seungkwan csak némán vezet, tudja, hogy jobb most nem zavarni idő kell még felfogom a történteket. Az autóban teljes csend honol, semmit nem hallani, csak a motor zúgását és a lassanként darabokra hulló szívem, ahogy minden másodpercben egy szilánk elválik a többitől, hogy aztán élettelenül hulljon alá a többi halott darab közé...

Tudatlan az, aki azt hiszi a szív egy perc alatt összetörik, nem, ez nem igaz, lassan és fájdalommal tele veszi sorra a szép emlékeket, hogy aztán mindegyik végén emlékeztessen, ezek a szavak sosem voltak igazak, ezek az ölelések csak álcának voltak jók és te nem akarod elhinni, de már tudod, hogy igaz. Ez az a perc amikor már tudod: bármennyire szereted, az ő érzései sosem voltak olyan mélyek, mint a tied.

-Woozi – érinti meg vállam gyengéden egyetlen megmaradt barátom, mire kizökkenek gondolataimból és feltűnik, hogy egy pihenőben parkolt le valamikor és én észre sem vettem. Mióta állunk itt? – Tudom, hogy nem vagy jól, és megértem, de muszáj kitaláljuk hogyan tovább. Még azt sem tudjuk, hol lakjunk ezután...

Igaza van, most nem roppanhatok össze, nincs rá időm. Egy határozott mozdulattal letörlöm az időközben észrevétlenül lefolyó könnycseppeket, majd bólintottok egyet megerősítve magam az elhatározásomban...

A döntésem szükség szerűen végleges, és ebben a pillanatban eszembe jut a lehető legjobb megoldás, amiben Ő a közelembe lesz, de sosem velem, amiben nem kell mindent itt hagynom, amit ismerek és szeretek, egy hátulütője, hogy azzá kell válnom, ami sosem akartam lenni: vezető.
De szükség törvényt bont, ha nem lehetek többé a Scorpio tagja, hát lesz egy saját csapatom!

Helló! Először is: BOLDOG KARÁCSONYT! (Ha nem ekkor olvasod, akkor, előre is!)

Mint láthatjátok, igen, ez nem egy Oneshot, ez egy több részes történet, bizony ám!
20-22 részesre terveztem, viszont!!!
És ezen a hangsúly: elképesztően lassan írok, van hogy egy hétig egyáltalán nincs hozzá kedvem, így előre bocsánat a ritka részek miatt...

Igyekszem!

Ezen az éven már nem hiszem, hogy kirakom az első részt... Talán 31-én... Ha nagyon viszket a tenyerem a kíváncsiságtól... (Biztos, hogy nincs ilyen szófordulat, de mindegy)

Remélem elnyerte a tetszésetek ez a szösszenet és végigkövetietek a történéseket!