Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

5.rész

Szívem szerint lemondtam volna a holnapi Jungkookkal töltött napot azért, hogy Hoseokkal tudjak lenni, mégsem tettem, hiszen ez lehet az utolsó lehetőségem arra, hogy áthidaljam a köztünk keletkezett szakadékot.
Óvatosan simogattam legjobb barátom haját és úgy szorítottam magamhoz, mintha ez lenne rá az utolsó alkalmam. Azt hittem, hogy az újabb késésem miatt hatalmas lecseszést fogok kapni, de mint kiderült csak arra akartak megkérni, hogy vigyázzak itthon Hobira, és ne csináljon semmi hülyeséget. Ezúttal nem fogom magára hagyni.
Azonnal felkaptam a fejem a halk ajtónyitódásra. Az éjszakai félhomályban csak nehezen tudtam kivenni Jimin körvonalait. Ha ő itthon van, akkor már egészen biztosan elmúlt éjfél. Nekem is szükségem lett volna egy kis pihenésre, de egyszerűen nem jött álom a szemeimre. Lassan kászálódtam ki a békésen szunyókáló mellől, hogy fel ne ébresszem, és miután kiléptem az ajtón becsuktam azt magam után.
-Mi a baj Chim? - néztem rá fáradtan az előttem állóra.
Biztos voltam benne, hogy már lezuhanyzott a mai kemény munka után, ugyanis a haja kissé nyirkosan állt szereteszét és tusfürdőjének az illata körbelengett bennünket. Az ablakon beszürődő, kissé gyér holdfényben láttam, hogy már nem visel sminket. A szemei alatt hatalmas, sötét karikák húzódtak és minden egyes vonása kimerültséget tükrözött.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy van Hoseok. Régen volt már ennyire maga alatt és nagyon aggódom érte - hunyta le egy pillanatra pilláit, mintha nehezére esne erről beszélni.
-Annyi biztos, hogy nincs túl jól. Sokat mesélt nekem arról, hogy szerinte miért volt helyes az, hogy szakított Chiuval, de minden egyes szava egyre szomorúbbnak tűnt - húztam el a számat kissé idegesen - Aztán egy idő után elaludt.
-Hát ahogy elnézem te végig ébren maradtál - mért végig tetőtől talpig.
-Jól látod - fordítottam el a fejem.
-Arra gondoltam, hogyha Jungkook rád áldozza a szabadnapját, akkor én Hobi hyungra fogom, és megpróbálom jobb kedvre deríteni - mosolyodott el halványan.
-Ez édes tőled Jimin - dörgöltem meg a szemem, hogy egy picit el tudjam űzni az álmosságomat.
-Ideje mennünk aludni. Szép álmokat - nyomott a homlokomra egy apró puszit, majd már el is indult a szobája fele.
-Neked is - intettem után, és visszamentem Hoseokhoz.
A mi Mochinknál aranyosabb szerzet aligha létezik a világon. Szerintem csak nagyon kevés ember áldozná fel a szabadnapját arra, hogy a legjobb barátját tudja pátyolgatni és vígasztalni. Ha lehunyom a szemeim, minduntalan Chim háttérképe lebeg a szemeim előtt. Még azon a képen is Hoseokkal együtt szerepel.

Mire odaértem az ágyamhoz, addigra az abban alvó már az egészet elfoglalta. Egy kis mosoly míséretében megigazítottam kissé felcsúszott pólóját és megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni a szőnyegemen. Csak nagy nehézségek árán sikerült nyugodtan álomra hajtanom a fejem, és amikor ez megtörtént akkor is egymást érték a rossz gondolatok körülöttem. Jungkook újra meg fog bántani és szakítani fog velem.
Halkan kezdtem el nyöszörögni reggel, ébredésem után. Nagyon fájt a nyakam és minden egyes tagom ropogott ahogy megpróbáltam talpra állni. Talán mégsem volt olyan jó ötlet a padlón aludni. Szerintem még soha sem sikerült ennyire lassan elkészülnöm, bár ez annak is köszönhető, hogy nagyjából húsz percet álldogálltam a szekrényem előtt valami normális gönc után kutatva.
Végül egy egyszerű, fekete-fehér összeállítás mellett döntöttem, amit feldobtam egy piros Converse cipővel. A sminket sem vittem túlzába, hiszen Kook már tényleg minden oldalamat látta. Éppen a fehér, gyöngy fülbevalókat tettem be a füleimbe, amikor két kezet éreztem meg a derekam köré fonódni.
-Hová készülsz? - ölelt magához legjobb barátom.
-Jungkookkal fogom tölteni a mai napot - mosolyodtam el immáron megnézve tükörképünket.
Egy kissé talán morcosnak tűnő Hoseok fürkészett engem és próbálta meg elkapni tekintetemet. Látszott rajta, hogy csak az imént ébredt, mivel a haja jelenleg leginkább egy madárfészekre emlékeztetett. Megborzongtam amikor beletemette arcát a nyakamba és megéreztem forró leheletét a bőrömön.
-Kérlek! Ne hagyj most magamra! - a hangja kétségbeesetten csengett, ám abban a pillanatban meg is pillantottam az ajtóban ácsorgó megmentőmet.
-Nem leszel egyedül - fordítottam meg, hogy ő is láthassa a szélesen vigyorgó Jimint.
Valamiért mérhetetlen büszkeséggel töltött el, hogy ő volt nagyjából másfél éve a barátom. Nem csak azért, mert veszettül jól néz ki a nap huszonnégy órájában, hanem a személyisége miatt is. Ugyan nem voltunk együtt túl sok ideig, annak mégis minden egyes percét bearanyozta, kedves volt, törődő és szerethető. Már majdnem el is felejtettem, hogy mi Jungkook és egy rossz félreétés miatt szakítottunk.

Ajkaim önkéntelenül is mosolyra húzódtak. Egy gyors puszit nyomtam mindkettejük arcára egy "Vigyázzatok magatokra!" kíséretében, majd elindultam a konyha fele. Kíváncsi vagyok ki van még ébren ilyen korán. Taehyung és Yoongi szobája pont egymással szemben helyezkedik el, így eléggé furcsa volt hallani, hogy az egyikből hip hop, a másikból pedig komolyzene szűrődik ki. Jungkook ajtajánál megtorpantam egy pillanatra a beszédfoszlányok hallatán.
-Nem... Nem... Igen... Nagyon aranyos és én tényleg szeretem... Rendben... Nem fogok anyára hallgatni... Én is szeretlek apa - mondta Kook halkan, majd motoszkálni kezdett valamivel.
A nappaliba leérve megláttam a kanapén terpeszkedő Namjoont és a tőle nem messze olvasgató bátyámat. Mindketten felkapták fejüket az érkezésemre, én pedig levágódtam a leader mellé, hogy elfoglaltságot találghassak magamnak.
-Mit nézel? - szegeztem rá tekintetem én is a képernyőre.
-Azt a filmet amit te ajánlottál nekem. The Shack (A Viskó) a címe. Csak eléggé zavaros nekem - húzta el a száját.
-Akkor kérdezz! Szívesen megmagyarázok mindent amire kíváncsi vagy - tártam szét a karjaimat amolyan "ne kímélj" stílusban.
-Ki az a srác és miért tud járni a vízen? - mutatott maga elé.
-Ő testesíti meg Jézust. És Máté evangéliumában benne van, hogy Jézus a vízen jár. Azért, hogy megmutathassa a hit mi mindenre képes megtanítja ezt Macknek is - adtam meg neki a választ.
-Na és az a csaj? - érkezett is a következő kérdés.
-Ő a Szentlélek - mosolyodtam el halványan.
-És mégis kicsoda az a nő?
-Te meg mégis mennyire figyelsz a filmre Namjoon? - forgattam meg a szemeimet - Az a nő Papa, vagyis Isten.
-Ezt nem értem - tördelte ujjait erősen koncentrálva - Akkor Isten nő?
-Minden csak nézőpont kérdése - hajtottam rá fejem a vállára.
-Mióta lettél te ennyire vallásos, Lisa? - húzta el a száját.
-Távol áll tőlem a vallásossag, de egy ennyit illik tudni, mivel hozzátartozik az általános műveltséghez - vontam meg a vállam.
-Mikor mentek Kookkal a randira? - sandított felém Jin.
-Semmit sem tudok a terveiről - fordítottam felé a fejem.
Mostanig szinte fel sem tűnt, hogy mennyire furcsa őt könyvvel a kezében látni. Milyen intellektuális lett mára mindenki. Kissé nehézkesen tudtam kiolvasni a feltűntetett címet, mivel Jin ujjai szinte mindig kitakartak néhány betűt, de amint sikerült arcomra ismételten hatalmas vigyor ült ki.
-Nem is tudtam, hogy szereted az Into the Magic Shopot - vontam fel az egyik szemöldökömet érdeklődve.
-Kíváncsi voltam, hogy mi ihlette meg Jungkookot a Magic Shop című dalához. Az alaptörténetet természetesen tudom, de felkeltette az érdeklődésemet - temetkezett vissza mondandója végeztével a sorok közé.
Elgondolkodva meredtem magam elé. Néha el szoktam merengeni azon, hogy én vajon mit keresek itt. Én nem vagyok a BTS tagja és szinte véteknek érzem azt, hogy velük együtt élek. Mindannyian annyira különbözőek, mégis tökéletes csapatot alkotnak és a maguk módján egyediek. Én vagyok itt az egyetlen, aki sehogy sem illik bele a képbe.
-Úgy-e nem azon agyalsz már megint, hogy nem vagy közénk való? - ébresztett fel bambulásomból Yoongi kissé morcos hangja.
-De - hunytam le szemeimet. Túl jól ismernek már.
-Figyelj! Szükségünk van rád és szeretünk. Ezért vagy most itt és itt is maradsz - sóhajtott fel lemondóan, miszerint úgy sem fogom ezt megérteni soha.
-Jagi! - a hangos kiáltás úgy röppent fel, akár egy eltűnőben lévő madár.
-Itt vagyok - szóltam Jungkooknak, aki szinte azonnal meg is jelent a lépcső tetején.
-Van egy nagyszerű hírem számodra - mosolygott rám kedvesen - De előtte. Készen állsz egy feledhetetlen napra?
Hát az biztos, hogy feledhetetlen, csak nem úgy ahogy mi azt elterveztük.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok.
Először is sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész. Fogászati kezeléseim voltak és a családi problémák is megnehezítették a mindennapjaimat, így nem igazán volt időm foglalkozni az írással. Remélem, hogy egy picit kárpótolt ez a rész titeket (már ha egyáltalán várta valaki). Igyekszek a folytatással. Mindenkinek szép napot ❤