Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

2.rész

Hazafele menet nem voltam hajlandó megszólalni. Egész végig azon gondolkodtam, hogy mi történhetett Jungkookkal, és hogy mi játszódhat le most a fejében. Lehet, hogy egyszerűen csak megunt. Vagy talán megbántottam valamivel. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a kiváltó ok, de azt biztosan állíthatom, hogy rá fogok jönni.
-Fölösleges azon agyalnod, hogy miért ilyen veled Jungkook-sshi. Mindig is forrófejű és gyakran bunkó volt - simogatta meg a vállam Taehyung arcán egy kedves mosollyal.
-Ez nem így megy Tae - sóhajtottam fel gondterhelten - Te mit tennél, ha Ma Rin viselkedne veled így?
-Adnék neki egy kis időt gondolkodni - vakarta meg az állát - Tudod mit? Fel foglak vidítani. Egész éjszakás anime maratont fogunk tartani.
-Köszönöm - nyomtam az arcára egy puszit - Szerintem Hobi is szívesen csatlakozna hozzánk - bökdöstem meg a mellettem bóbiskoló oldalát.
-Ja. Igen. Persze - riadt fel tettem miatt és álmosan dörzsölgetni kezdte a szemeit - Mibe is egyeztem én most bele?
-Hogy egész éjszakás anime maratonban leszel a társunk - vigyorodtam el győztesen.
-De csak akkor, ha az öledbe hajthatom a fejem amikor nézzük őket - csavarta ujjai köré az egyik hajtincsem és szórakozottan játszadozni kezdett vele, mialatt végig a szemeimbe nézett.
-Megjöttünk - szólt hátra a bátyám.
Hoseok beletúrt néhányszor madárfészkeket megszégyenítő kuszaságú hajába és kezét felém nyújtva segített ki az ajtón, mint egy igazi úriember. Csak tudnám, hogy ilyenkor mi fordul meg benne. Ahogy beléptünk lerúgtam a magassárkú cipőimet és mezítláb rohantam egyenesen Jungkook szobája felé. Kissé hezitálva ugyan, de bekopogtam és amikor megadta az engedélyt be is léptem hozzá.
-Szia - néztem körül a helyiségben.
-Hello - emelte fel az egyik kezét az asztal mellett tevékenykedő barátom.
Korábban valahányszor beléptem ide, mindig mosolyogva jött oda hozzám, hogy lágy csókokkal halmozhasson el. Most viszont lezárja az egészet egy hello-val.
-Valami baj van? - kezdtem el lassan közelíteni felé.
Kérdésemre semmi válasz nem érkezett. Miért ignorál folyton? Addig lépkedtem közelebb hozzá, amíg meg nem tudtam simogatni a vállát. Érintésem miatt összerezzent és azonnal el is húzódott tőlem.
-Jungkook! - ejtettem ki a nevét - Miért utálsz engem ennyire?
-Én nem utállak téged - sóhajtott fel megadóan ahogy elkezdett beszélni.
-Akkor miért nem beszélsz hozzám? Miért nem mondod el, hogy mi bánt? Miért löksz el magadtól, amikor látom, hogy szükséged van rám és a többiekre is? Szakítani akarsz? - tettem fel azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztat.
-Nem! - pattant fel majdnem fellökve engem - Ilyesmi meg se forduljon a fejedben! Csak - vett egy mély levegőt - egy kis időre van szükségem, hogy mindent át tudjak gondolni. Ne haragudj rám a viselkedésem miatt - cirógatta meg az arcomat és egy szinte elenyésző csókot lehelt ajkaimra.
-De akkor legalább azt mondd el, hogy mi a baj, hátha tudok segíteni neked - tettem rá egyik kezem a mellkasára.
-Ezen nem lehet segíteni - rázta meg a fejét lemondóan, és mintha valami átsuhant volna az arcán egy pillanat erejéig.
-Kérlek Jungkook! - hirtelen az összes szenthez elmormogtam magamban legalább három fohászt, hogy ne forduljon megint magába, de úgy tűnik, hogy ma szabadnaposak.
-Menj el! - sétált vissza az asztalához.
-Ne csináld ezt! Nem tudsz ennyivel lerendezni mindent! - ment fel bennem szinte rögtön a pumpa és úgy elkezdtem kiabálni, hogy szerintem még az éppen pihenő lakótársak is hallották.
-Azt mondtam, hogy húzz el!
Ahogy kiejtette a szavakat felém hajította a már kiürült, fekete bögréjét. Nem tudom, hogy szándékosan-e, de a dobása célt tévesztett és a porcelán égtelen nagy csörömpöléssel tört millió apró darabra mellettem, a falon. Még a lábaim is földbe gyökereztek, hogy képes volt ilyent tenni. Nem mertem levegőt venni vagy megmozdulni és csak néztem bele éjfekete szemeibe, amikkel engem méregetett. Éreztem ahogy lassan előtörnek sós könnycseppjeim és arcomon végigfolyva belevegyülnek az alattam elterülő, fehér szőnyeg anyagába. Ha testileg nem is sérültem meg, de lelkileg most széthullottam éppen úgy, mint az ő bögréje.
-Mi a fenét műveltek itt? - rontott be az ajtón az ideges Namjoon, akit szerintem felébresztettünk.
Tekintetét végigjáratta a szoba összes szegletén, és a 148-as IQ-jával nem volt nehéz összeraknia, hogy mi is történhetett.
-Te normális vagy kölyök? - lépett közelebb a még mindig üldögélő fiatalabbhoz a leader - Lisa akár meg is sérülhetett volna. Azért lakunk egy házban, hogy segítsük és támogassuk egymást mindenben, nem azért, hogy még jobban megnehezítsük a másik életét. Ráadásul te vagy a pasija. Viselkedj már egy kicsit úgy!
Hirtelen felindulásból lehajoltam és ujjaim közé zártam egy nagyobb, élesebb porcelándarabot. A véremet akarta látni? Akkor meg is fogja kapni ezt az örömet. Gondoljanak csak elmebetegnek! Nem érdekel. Ha ő azt tehet amit akar, akkor én is azt fogom tenni. Hezitálás nélkül döftem bele a tenyerembe szándékosan úgy, hogy ők is láthassák ahogy mélyen a húsomba marva szántja végig a bőrömet. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de csak szemeimet összeszorítva tűrtem egyetlen hang nélkül.
-Ne vérezd össze a szőnyegem! - hallottam meg Jungkook hangját.
-Lisa! Nem kell ezt tenned! - simogatta meg Namjoon a hátam.
-De igen! - ejtettem ki remegő ujjaim közül a vágóeszközömet.
-Úgy-e tudod, hogy ez nem jön ki a fehérből? - szólalt meg újra a barátom, ekkor azonban már a mellettem állónál is kihúzta a gyufát.
-Baszd meg a szőnyegedet és fogd be azt a fenenagy pofád Jeon! - még soha nem láttam ennyire dühösnek a leadert - Vidd el innen a húgodat Jin, amíg én ezt lerendezem!
Két kart éreztem meg magam körül, amik az ajtó fele kezdtek rángatni. Még egy utolsó pillantást vetettem Kookra, aki egy cseppnyi megbánást sem tanusított. Le akartam törölni már félig arcomra száradt könnyeimet, de még a szám is tátva maradt, amikor megpillantottam a mély vágást. Ennyire azért nem akartam bántani saját magam.
-Mesélj dongsaeng! - terelgetett tovább a bátyám az emeleti fürdőszoba fele.
-Ezen nincs, mit mesélni - ráztam meg a fejem.
-Ezt lefertőtlenítjük és utána szerintem bújj ágyba! - nyomott a fejemre egy puszit.
-Nem lehet. Megígértem Taenek és Hobinak, hogy ma együtt fogunk animét nézni.
-Taehyung nemrég küldött nekem egy képet, hogy Ma Rinnál fog aludni - mutatta felém a telefonját, amin egy kép volt megnyitva.

-De jó. Akkor ez is elmarad - túrtam bele még ép kezemmel a hajamba.
-Azon gondolkodok, hogy ezt vajon nem kell összevarrni? - szemlélte a tenyerem, amíg kinyitotta a fürdő ajtaját.
-Nem! - jelentettem ki határozottan.
Viszonylag hamar végzett is Jin és miután a konyhában, egy egy csésze tea társaságában átbeszéltünk mindent, máris a szobámba siettem. Átöltöztem és a takaróm alá rejtőzve próbáltam meg elaludni. Egyszerűen nem értem Jungkookot. Pont amikor már kezdene egy picit megnyílni előttem, akkor kell visszafordulnia a bunkó maszkjához. Az meg már csak hab a tortán, hogy a tetves szőnyegét jobban félti, mint a barátnője testi épségét.
Éppen gondolataimba mélyedve próbáltam valami logikus magyarázatot találni Kook viselkedésére, amikor besüppedt mellettem az ágy. Alig néhány másodperccel később két erős kar ölelt át hátulról. Az illatát ezer közül is felismerném.
-Sajnálom azt, ami közted és Jungkook között történt - fektette rá kezeit a hasamra legjobb barátom ezzel még közelebb vonva magához.
-Ha neki ez így jó - vontam meg a vállam és addig mozgolódtam, amíg szembe nem tudtam kerülni vele.
-De nekem nem jó ez így. Utálom, hogy szenvedsz miatta - kulcsolta össze óvatosan az ujjainkat.
-Ő úgy tűnik, hogy nem - fúrtam bele arcomat a mellkasába.
-Szakítanod kellene vele.
-Ha tudnád hányszor próbáltam már rávenni magam erre - bújtam hozzá szorosan.
-És mégis mi tart vissza? - kezdte el szeretetteljesen cirógatni az oldalam.
-Mert szeretem. Hiába undok és gonosz velem, mindig is szerettem valahol a szívem legmélyén, és bármit is fog tenni, ez ezután is így fog maradni - adtam meg a választ.
-Nem akarok beleavatkozni az életedbe, de sokáig nem fogom tétlenül nézni azt, hogy így bánik veled.
-Nekem az is bőven elég Hoseok, ha itt vagy velem és nem hagysz cserben - lassan éreztem, ahogy az álom utolér.
-Amióta az eszemet tudom veled vagyok. Egyetlen szavadba kerül és kiherélem Jungkookot - kellemes hangja hallatán fagyos szívem picit megolvadni látszott és már a tenyeremet díszítő vágás sem tűnt olyan vészesnek.
-Szeretlek - mosolyodtam el halványan.
-Én is téged Lisa.
Ezzel az egy mondattal voltam képes végre nyugodtan elaludni. Ha már Jungkook nincs velem, a legjobb barátom még képes úgy szeretni, mint eddig, és ugyanúgy tekint rám, mint a barátságunk elején. Bárcsak a szerelmem véleménye és gondolkodásmódja is ilyen maradt volna.