Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

3.rész

Jungkookkal álmodtam. Újra ugyanúgy ölelt magához, ugyanúgy csókolt, ugyanúgy érintett és ugyanúgy beszélt hozzám, mint régen. De gyönyörű álomképem abban a pillanatban szertefoszlott, amint kinyitottam a szemeim. Kissé bizonytalanul fordultam az engem átölelővel szembe és félresöpörtem néhány homlokát eltakaró hajtincset. Azt eddig is tudtam, hogy Hoseok helyes, de azt hiszem csak most jöttem rá arra, hogy mennyire is. Az arca megmagyarázhatatlan nyugodtságot tükrözött, ahogy vonásai kisimultak és minden egyes lélegzetvételével megrebbentek szempillái. Az ajkai egymástól el voltak nyílva és egy vékony nyálcsík díszelgett a szája sarkában. Halkan felkuncogtam, letöröltem onnan és egy apró puszit nyomtam a homlokára. Nekem ő úgy tökéletes, ahogy van. Óvatosan kikászálódtam az ágyból és lesétáltam a lépcsőn, hogy megigyam a reggeli kávémat.
-Te meg hogyhogy ébren vagy dongsaeng? - hallottam meg Jin hangját amint leértem a konyhába.
-Hány óra van? - ráncoltam éretetlenül a homlokom.
-Fél hét. Nem húztam még fel a redőnyöket, hogy mindenki tudjon nyugodtan aludni. És te soha nem szoktál ilyen korán felkelni - pillantott felém.
-Elkerült az álom - húztam el a számat és már indultam volna a kávéfőzőhöz, amikor Jin a kezembe nyomott egy még gőzölgő, barna folyadékkal teli bögrét - Ez aztán gyors volt. Köszönöm - mosolyodtam el halványan.
-Az én hugicámnak bármit - borzolta össze játékosan a hajam és megfogta a bekötözött kezem - Fáj?
-Hát nem mondanám a legkellemesebb érzésnek, de már nem olyan vészes - mozgattam meg az ujjaimat.
-Beszélni fogok Jungkookkal annak érdekében, hogy egy picit megkomolyodjon és figyeljen oda rád mégmielőtt feldühít és valami olyant teszek, ami nem lesz túl kellemes a számára.
-Fölösleges - ráztam meg lemondóan a fejem - Ha Namjoon tegnapi beszédje nem volt képes hatni rá, akkor semmit sem tudtok tenni. És amúgy is nekem kell ezt lerendeznem.
-Szerintem sem én, sem Hobi nem vagyunk híresek a türelmünkről, szóval jobban teszi, ha igyekszik a normális viselkedés fele - fordult vissza a munkájához.
Leültem a konyhaasztal mellé, és onnan figyeltem a felhők mögül álmosan előbukkanó első napsugarakat. Belekortyoltam a kávéba, ami pontosan az én ízlésemnek megfelelően lett elkészítve. Egy kanál cukor, semmi tej. A bátyám mindig is tudta, hogy mire van szükségem. Próbáltam mindenféle vidám dologra, emlékre gondolni, de újra és újra Kook arca jelent meg előttem, ahogy felém hajította a bögréjét. A szőnyegét jobban sajnálja, mint a barátnője testi épségét. Akkor tegye azt, de ne csodálja, ha én is meggondolatlanságot teszek.
-Hi! - battyogott le a lépcsőn Namjoon álmosan dörzsölgetve a szemeit.
-Good morning! (Jó reggelt!) - mosolyogtam rá.
-Most miért beszéltek angolul? Tudjátok, hogy én nem vagyok jó benne - lengette meg a fakanalát sértetten Jin.
-Délután angol interjúkat fogok adni - lépett a hűtőhöz a leader - Where is the milk? (Hol van a tej?)
-On the third shelf (A harmadik polcon) - adtam meg neki a választ és néhány másodperc elteltével máris előttem ült egy nagy tál műzlivel.
-Thank you (Köszönöm)- nézett mélyen a szemeimbe - I'm so hungry. (Nagyon éhes vagyok.)
-Jin will cook something tasty for us (Jin főzni fog nekünk valami finomat) - intettem a még mindit szorgoskodó bátyám fele.
-But I don't have much time (De nekem nincsen sok időm) - motyogta teli szájjal és fel is pattant egy már üres tállal a kezében.
-Ezt meg hogy? - döbbent le még a feneketlen gyomrú Jin is, de addigra már Namjoon nem volt velünk.
-Szerintem lassan ideje lesz felébresztenem Hobit - hagytam magára én is a bátyámat.
Ahogy elhaladtam Jungkook szobája előtt valamiféle késztetést éreztem arra, hogy hozzá is benézzek, de mielőtt beléptem volna megtorpantam. Legközelebb vajon mit hajítana felém? Megráztam a fejem és inkább tovább haladtam a saját szobám fele. Ahogy betettem a lábam azonnal meg is csapott legjobb barátom jellegzetes, kellemesen édeskés illata. Bármi is történjen ő mellettem lesz. Úgy-e? Akaratlanul is elmosolyodtam az alvási pozíciója láttán. A takarómat teljesen összegyűrte és úgy szorította magához, mintha egy ember lenne. Biztos Chiura gondol közben. Lassan közelebb sétáltam, leguggoltam az ágy mellé, hogy bekötözött kezem rá tudjam helyezni az arcára. Óvatosan simogattam a bőrét a hüvelykujjammal és közben gyönyörködtem abban, hogy mennyire tökéletes. Egy aprót felmordult és pont amikor felálltam volna elkapta a csuklóm, hogy egy puszit nyomhasson a kötésre.
-Máris reggel van? - motyogta még félálomban, de amikor nem válaszoltam kipattantak szemei és azonnal felült - Azt hittem, hogy téged öleltelek át.
-Hát úgy tűnik, hogy a takarómat jobban szereted - kuncogtam.
-Olyan illata van, mint neked - emelte orrához az anyagot és egy nagyot szippantott - Rózsa, barack és öblítő.
-Szerintem menjünk le a konyhába - mosolyogtam rá, ő pedig ennek eleget téve kezdett el készülődni.
Úgy lépkedtünk le a lépcsőn, hogy ő átkarolta a derekam, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Soha nem zavart az ilyesfajta közeledése. Valahogy ez nekünk így természetes. Mindig is úgy képzeltem el a kettőnk kapcsolatát, mint ami Emma Carstairs és Julian Blackthorn között volt. Régen olvastam a Mennyei Tűz Városát, de erre mindig képes vagyok emlékezni. Mire leértünk addigra már a többiek is az asztalnál foglaltak helyet két ember kivételével. Namjoon és Jungkook hiányoztak még.
-Reggelt! - köszöntem nekik egy apró integetés kíséretében.
-Na csakhogy végre itt vagytok. Lisa! - fordult felém a kissé csapzott Yoongi - Hívd le a maknaet is enni!
Megforgattam a szemeimet és egy elmormogott "Oké" után újra felmentem az emeletre. Hát csak elkerülhetetlen lesz az, hogy én ébresszem fel. Vajon mennyire fog rám haragudni? Soha nem szerette, ha felébresztik, így nem reménykedek túl sok jóban. Egy hatalmas nyelés kíséretében tártam ki a barna faajtót, hogy az ágyon alvó maknaet figyelhessem. Milyen ártatlannak tűnik így. Elgondolkodva mentem közelebb hozzá, hogy bevessem azt, ami régen mindig bevált ébresztés gyanánt. Kissé félve hajoltam rá ajkaira, hogy egy lágy csókba hívjam. Remélem, hogy nem lesz dühös. Először nem csókolt vissza, de ahogy elkezdtem cirógatni az arcát, szinte rögtön elkezdte mozgatni az ajait. Egyik kezével átölelte a derekam és közelebb vont magához.
-Ébresztő Nyuszi! - suttogtam csendesen.
-Édesek az ajkaid - hümmögött néhányat, és végül rám nézett - Szeretlek.
Az agyam folyamatosan egyetlen nyomasztó szavat harsogott nekem. Hazudik. A szívem viszont hinni akart neki. Én szeretem őt. Mindennél és mindenkinél jobban, de nagyon fáj az amit tegnap tett velem. Megráztam a fejem, hogy elűzhessem nyomasztó gondolataimat.
-Én is téged. Menjünk le reggelizni - húztam fel és már el is indultam nélküle.
Néhány másodperccel később meg is éreztem kezét a sajátomon, ahogy összefűzte ujjainkat. Csak érteném, hogy mik ezek a hangulatingadozások. Ahogy beértünk az öt srác felénk fordult és mind egy emberként kezdték bámulni a kezeinket. Nagyjából négy hónapja nem láthattak tőlünk ehhez hasonlót, így megértem, hogy miért döbbentek le ennyire. Helyet foglaltunk mi is és elkezdtük befalni az elénk kirakott ételt.
-Jól hallottam Lisa, hogy egy új dalon dolgozol? - nézett rám Tae érdeklődve.
-Igen. Egy eléggé depresszív hangulatú dalról van itt most szó - pillantottam felé.
-Ma tizenöt órát a cégnél leszünk. Megmutathatnád majd valamelyik szünetünkben - bökött felém Jimin az evőpálcikájával.
-Én tíz órát leszek bent, szóval nincs akadálya - utánoztam le a mozdulatát.
Éreztem ahogy Kook ledermed mellettem és addig hozzám érő karját hirtelen elkapja tőlem. Már megint kezdi. Megpróbáltam megfogni a kezét, de egyszerűen nem engedte.
-Az indulásig a szobámban leszek - pattant fel egy sértődött grimasszal az arcán.
-Alig piszkáltál bele a reggelidbe Jungkook! - kiáltottam utána.
-Hagyj! - morogta orra alatt, majd amint felért bevágta maga után az ajtót.
-Mégis mi a fészkes fene történik köztetek? - tátotta el a száját Yoongi.
Könnyeim utat törtek maguknak és végigfolytak arcomon, hogy az ölemben landoljanak megsötétítve a farmernadrágom anyagát. Miért fáj ennyire az, ha elhúzódik tőlem? Minden egyes alkalommal magamra hagy.
-Nem tudom - szipogtam alig hallhatóan.
Kissé nehézkesen tápászkodtam fel, hogy egy picit egyedül lehessek. Csakhogy nem számoltam a látásomat elhomályosító könnyfátyollal és kishíján orraestem az egyik szőnyeg miatt. Vajon meddig fogom bírni ezt az érzelmi hullámvasútat anélkül, hogy teljesen összetörnék?
-Segítek - kapott fel karjai közé Hoseok és már el is indult.
Úgy bánik velem, mint egy törékeny porcelánbabával. Ha most ő is magamra hagyna, az lenne számomra a végső csapás. Óvatosan ültetett le az ágyam szélére és ahelyett, hogy mellém telepedett volna, lefeküdt és fejét az ölemben nyugtatva pislogott fel rám.
-Énekelj nekem valamit! Az téged és engem is meg szokott nyugtatni - bújt hozzám amennyire csak tudott.
(Írói megjegyzés: a kövezkező idézet Billie Eilish idontwannabeyouanymore című dalából származik, de a sztoriban Lisa saját, angol nyelvű dala)

"Ne legyél ilyen, szétesel egy nap kétszer
Bárcsak éreznéd is azt, amit mondasz
Mutasd meg, sose mondd, de már túl jó ismerlek
Van egy olyan hangulatod, amit legszívesebben eladnál

Ha a könnycseppeket palackozhatnánk
Akkor medencék lennének megtöltve példaképek által
Azt mondták
"A szűk ruha tesz téged kurvává"

Ha a "szeretlek" egy ígéret lenne
Megtörnéd, ha őszinte vagy?
Mondd a tükörnek azt, amit tudod,
Hogy már korábban is hallott

Nem akarok többé olyan lenni, mint te"

-Halvány lila gőzöm sincs, hogy miről szól a dal, de ennél szomorúbbat még soha nem hallottam. Én szeretnélek jobb kedvre deríteni, de te folyton elmenekülsz. Hagyd, hogy segítsünk nektek! - fogta meg a bekötözött kezem.
Éppen mondtam volna neki valamit, amikor megrezdült a telefonom.

Idegesen túrtam bele vörös tincseimbe. Tudja jól, hogy mennyire sértő ez rám nézve és mégis ezt írja. Hazug vagy Jeon Jungkook.