Half Blood (L.S) /Befejezett/

18. Liam

Az a kis korcs Tomlinson már lassan egy hónapja nem jár be az órákra.  Biztos úgy gondolja, hogy túl menő az iskolához. Na meg az a parás tanár, az a Styles, ugyan annyi ideje hiányzik, ami nagyrészt jó, mert mikor olyan tanárt kapunk, aki nem konyít egy cseppet sem a bioszhoz, akkor mindig szabadfoglalkozás van. Most is egy ilyen tanár van bent, és már elment az óra fele. Az a kis nyomi ki tudja merre szórakozik, mi meg itt végig szenvedjük az órákat.

- Szerinted merre lehet Tomlinson?- fordult felém Zayn, mire ránéztem. Mostanában rengeteget vagyunk együtt, minden nap, minden percében. Olyanok lettünk mint a testvérek, nem tudom, hogy mi idézte ezt elő.

- Fogalmam sincs. De biztos jobb helyen, mint az iskola.- válaszoltam unottan, és a kezemmel támasztottam a fejem. Hamarosan csengettek, így mehettünk végre haza. Felvettem a bőrdzsekimet, felkaptam a táskámat, majd Zayn-t megvárva indultam el kifelé. A folyosókon allig lézengett pár diák, hiszen hosszú hétvége lesz. A nagy részük már otthon van, és nyomja a telefonját, vagy bámulja a TV-t. Mi Zayn-nel azt terveztük, hogy az egész hosszú hétvége alatt nálunk marad, és elszórakozunk. Nézünk meccset, játszunk a PS4-emen, vagy sétálunk egyet az erdőben. Ami azt illeti mára is az a terv. Az a jó, hogy egy méretet hordunk, így nem is kell cuccokat összepakolni. Hamarosan haza is értünk, ledobtuk a cuccot, majd már mentünk is ki. Tél révén nagyon hamar sötétedik, így már javában fent járt a telihold. A fák lombjai között allig jutott át egy kevés holdfény. Mindig is megnyugtatott az erdő sötétje, a csend.

- Jól esik egy kicsit sétálni, nem?- nézett rám Zayn, mire én is rá, majd vissza az égre.

- De, nagyon kellemes.- válaszoltam, majd vettem egy mély lélegzetet, majd lassan kifújtam azt. Hirtelen egy reccsenést hallottunk, mire megtorpantunk, és körbenéztünk, de sehol sem láttunk semmit.- Mi volt ez?- néztem Zayn-re, akinek az arca rémületet tükrözött.

- Nem tudom, szerintem menjünk haza.- mondta és fordultunk is vissza, de akkor egy alak jelent meg előttünk. Magas volt, izmos, és még ilyen sötétben is látszódott, hogy a szeme vér vörösen izzik. Mi a fene ez a fickó? Felemelte a fejét, majd jó mélyet szippantott a levegőből, lehajtotta a fejét, majd szélesen elmosolyodott.

- Milyen jó illatotok van...- mondta, majd egy lépést tett felénk. A hangjától a hideg is kirázott. Zayn be bújt mögém, és a pólómba kapaszkodott.

- Ha szólok, fuss.- suttogtam allig hallhatóan, de úgy látszik, hogy az idegen meghallotta, mert hangosan felnevetett.

- Azt hiszitek, hogy elfuthattok előlem?- kérdezte szórakozva, majd még egy lépést tett felénk. Már csak pár méterre volt, maximum 2-re. Itt a nagy alkalom, a meglepetés ereje, most megmenthetem Zayn-t, úgy ahogy ő is tette velem. Megmentett saját magamtól. Attól, hogy hatalmas kárt okozzak magamban.

- Most!- üvöltöttem el magam, majd behúztam egyet az idegennek, mire az megtántorodott, és Zayn azonnal futásnak eredt. Beálltam támadó állásba, és úgy vártam míg az idegen kiegyenesedett. Megtörölte az orrát, amit eltörhettem, mert a kezén a vére csillant meg, de ő nemes egyszerűséggel lenyalta, majd dühösen felém fordult.

- Ezt még nagyon megbánod...- morogta, majd a következő pillanatban a levegőben voltam, a férfi a nyakamat szorította. Allig kaptam levegőt, a kezemmel megpróbáltam lefejteni az erős ujjait a nyakamról, de semmi haszna nem volt.- Ha ilyen harcias vagy, biztos a véred is nagyon finom.- húzta őrült vigyorra a száját, mire a hold fénye megcsillant hatalmas agyarain. Mostmár én is elkezdtem rettegni. Mibe keveredtem? Leeresztett magához, a másik kezével félredőltötte a fejem, kitátotta a száját, majd beleharapott a nyakamba. Felordítottam a fájdalomtól, ami elviselhetetlen volt, az egész testemet átjárta. Elnegedett, majd egyszerűen ledobott a földre, én pedig rázkódni kezdtem. Fájt mindenem, a szívem őrülten dobogott, azt hittem le fog állni.