Half Blood (L.S) /Befejezett/

17. I love you +18!

A következő órák annyiból álltak, hogy én beszélgettem Tyler-rel, Harry pedig kínzási módokat osztogatott az itt lévő lelkeknek. Annyira bírom ezt a kis srácot, tiszta olyan mint Harry, csak kicsi kiadásban, annyi különbséggel, hogy ő kíváncsi és többet tud beszélni, akár a semmiről is. Hiába, még fiatal. Most az ölemben ül, és piszkálgatja a kardom markolatát, Harry pedig unottan a kezén támaszkodik. Elhiszem, hogy unja ezt az egészet, nekem sem lenne ínyemre egész nap ülni és parancsokat osztogatni.

- Jól van, nem kínozlak tovább. Mehetsz a szobádba.- szólalt meg hirtelen Lucifer, mire Harry-nek felcsillant a szeme, és azonnal felém fordult, fülig érő mosollyal.

- Sajnálom picúr, de most mennem kell.- fordultam Tyler felé, aki kissé csalódottan, de bólintott, majd kiugrott az ölemből.

- De ugye, később játszol velem?- kérdezte reménykedve, mire elmosolyodtam és összeborzoltam a haját.

- Hát persze!- válaszoltam, mire az arca azonnal felvidult, és még egyszer megölelt, majd kiszaladt az udvarra. A következő pillanatban, csak azt vettem észre, hogy Harry felkapott a karjaiba és elindult velem a szobájába. Nem tudtam nem nevetni a viselkedésén, és azon, hogy már nem voltak rajta a ráaggatott cuccai, mert út közben ledobálta magáról, így csak egy ujjatlan, és egy rövidnadrág maradt rajta. Bevitt a szobájába, bezárta az ajtót, és letett az ágyára.

- Nem szeretnéd eltűntetni magadról ezt a páncélt?- kérdezte nevetve, majd leült mellém. Értetlenül néztem rá, mert nem gondolnám, hogy ilyen könnyen menne az.

- Hogy?- csak ezt tudtam kérdezni, mire Harry csak jobban kezdett nevetni. Nem értettem, hogy mit lehet ezen ennyire nevetni.

- Annyira aranyos vagy.- mondta és megpuszilta az arcomat.- Gondolj arra a ruhára amit szeretnél magadon, és ha elég erősen koncentrálsz, akkor sikerül. Ez az egyik előnye a varázserőnek.- kacsintott rám, majd megfogta a kezemet. Lehunytam a szemem, magam elé képzeltem egy fehér színű ujjatlant és egy fekete rövidnadrágot, majd koncentráltam. Valami bizsergés futott végig rajtam, így kinyitottam a szeme és örömmel tapasztaltam, hogy sikerült. Abban a ruhában voltam, amit elképzeltem, de a szárnyamat, azt nem sikerült eltűntetnem, csak azt tudom csinálni, hogy a hátamra simítom. Harry-nek annyiból jobb, hogy ő akkor hívja elő az övéit, amikor akarja.

- Mondtam, hogy nem nehéz.- mondta Harry büszkén, majd az ajkaimra hajolt és valósággal ostromolni kezdte azokat. Az egyik kezét a hajamba vezette, megmarkolva azt, a másikat a derekamra és lágyan simogatni kezdte. Az egyik kezemmel én szintén a hajába túrtam, a másikkal, pedig a hátába kapaszkodtam. Féltem, hogy ha most nem enged el, akkor nem fogok levegőhöz jutni, így lassan elhajoltam tőle, mire ő értetlenül nézett rám, de a szemei elárulták. Az eleve vörös szemei most úgy világítottak mint a fényszórók.

- Nem vagy éhes?- kérdeztem tőle gyanakodva, mire csak nyelt egyet, ami azt jelentette igazam van.- Sejtettem. Igyál belőlem.- hajtottam oldalra a fejem, hogy jobban hozzáférjen.

- Nem Louis, nem.- kezdett tiltakozni, és alrébb is húzódott. Csak kuncogtam rajta, mást nem nagyon tudtam.

- Nekem egyáltalán nem baj. Nem hagyom, hogy miattam éhezz. Igyál.- hajtottam újra oldalra a fejem, mire Harry egyre közelebb és közelebb hajolt a nyakamhoz, olyannyira, hogy éreztem a lehelletét. Belekapaszkodott a pólómba, majd végignyalt az ütőeremen, amitől kirázott a hideg, de jó értelemben. Kitátotta a száját, már éreztem éles agyarait a nyakamon, majd az erős égető érzést. Beleharapott a nyakamba. Tisztán lehetett hallani, ahogy kortyokban nyeli le a véremet, és egyre erősebben szorítja a pólómat. Lassan már kezdem látni a fekete fénypontokat, ahogy el akarják takarni előlem a kilátást, és ha nem állítom le Harry-t akkor, sikerülni is fog nekik.