6. You don't want to see

1K 56 6
                                    

Sziasztok! Most az elején trollkodok kicsit. Ez most egy extra hosszú rész lett, több mint 3000 szó! Remélem eléggé eseménydús, vagy érdekes rész lett. Elkapott egy "ihlet roham" így lehet a következő részt, már a jövő héten hozom! Na, de nem húzom tovább a szót, jó olvasást kívánok!

Reggel ugyan úgy ébredtem fel, mint ahogy elaludtam, azzal különbséggel, hogy Harry a hátán feküdt, de a karjával ugyan úgy ölelt. Elmosolyodottam. Mintha még álmában is meg akarna védeni. Hirtelen egy puffanást hallottam, mire azonnal felültem a kanapén Harry-vel együtt. Felnéztem rá, de neki már vörösen izzott a szeme, ami azt jelentette, hogy ő tudja mi volt az. Felálltam, majd rohantam is fel az emeletre, természetesen Harry-vel a nyomomban. Megálltunk a szobám ajtaja előtt, és Harry pedig feloldotta a pajzsot, mire egyből benyitottam. Niall a földön térdelt és gyorsan vette a levegőt. Oda akartam szaladni hozzá, de Harry visszarántott maga mögé. Muszáj volt tennem valamit, de mivel nem engedett oda ezért a a háta mögül odaszóltam földön térdelő, ír barátomnak.

- Niall?- szóltam bizonytalanul, mire felém fordult, de a szeme ugyan úgy vörösen izzott, mint Harry-é.

- Mi történik velem?- kérdezte kétségbeesetten, majd visszafordult.

- Muszáj oda mennem hozzá.- szóltam hallkan a még mindig előttem álló Harry-nek.

- Nem engedhetlek, most még túlságosan kiszámíthatatlan.- válaszolta, majd elindult ő felé.- Hé, Niall.- szólt neki lágyan, mire az említett rá nézett, de látni lehetett a döbbenetet a még mindig vörösen izzó szemeiben.

- M-maga?- kérdezte, nem megszakítva a szemkontaktust.

- Igen én. Figyelj, tudom, hogy össze vagy zavarodva és félsz, de meg kell nyugodnod, utána pedig mindent elmagyarázunk, rendben?- kérdezte Harry és a kezét nyújtotta Niall-nek, amit egyenlőre nem fogadott el. Hol rám, hol Harry-re nézett.

- Niall.- szóltam neki én is, mire felém fordult.- Bízz benne.- mondtam, mire egy kétkedő pillantás kíséretében elfogadta. Hogy könnyebben felálljon belekapaszkodott az ágyam szélébe, de az a darab letört. Niall ijedten forgatta a kezében lévő, vastag, letört fadarabot, majd számonkérően ránk nézett.

- Akkor elmagyaráznátok, hogy mi a fene történik velem?!- akadt ki most már teljesen.

- Igen, csak először nyugodj meg. A szemed még mindig világít.- mondta Harry és a szeme színe újra smaragd zöld lett. Niall lehunyta a szemét és mély lélegzeteket vett. Újra kinyitotta és a szeme újra szürkés kék volt.

- Szerintem jobb, ha leülsz.- mondtam, majd mentem az ágyamhoz és helyet foglaltam rajta, Niall-el egyetemben. Harry odament az ajtóhoz, bekulcsolta, majd megint ráemelte a szobára a pajzsot, amit Niall döbbenve figyelt. Harry is leült mellém és átkarolta a derekam.

- Mit szeretnél először tudni?- kérdezte Harry végig Niallt figyelve, hogy nehogy hirtelen mozdulatot tegyen vagy megtámadjon.

- Azt, hogy mi maga és én mi lettem.- válaszolta teljesen komolyan.

- 1. Tegezz, mert nem annyira szeretem, ha magáznak. Esetleg tanítás alatt eltűröm. 2. Egy félvér vagyok, ami azt jelenti, hogy félig vámpír, félig démon.- válaszolta nyugodtan a tekintetét, még mindig le nem véve Niall-ről.- Te pedig sima vámpír lettél.

- Rendben, és akkor hány éves vagy?- kérdezett megint. Erre eszembe jutott a tegnapi beszélgetés és halványan elmosolyodtam. Harry is hallkan felkuncogott, majd válaszolt.

- 319 leszek jövő februárban.- Niall erre olyan döbbent fejet vágott, hogy az hihetetlen. Még én se akadtam ki ennyire.

- Most, hogy menjek így haza? Nem állhatok, majd azzal a szüleim elé, hogy vámpír lettem, bocs ha kiszívom a véreteket!- temette az arcát, a kezébe. Istenem, de sajnálom szegényt. Ő ebből semmit sem akart, ez az én hibám. Engem akar megölni az állítólagos testvérem, még is a szeretteim bánják. Gondolkodás nélkül átöleltem és szorítottam magamhoz.

Half Blood (L.S) /Befejezett/Where stories live. Discover now