14. Family meeting

599 43 6
                                    

Kezdhettem ébredezni, mert azt éreztem, hogy valaki felemel, és elindul velem a karjaiban, én meg csak tehetetlenül fekszek. Próbáltam kinyitni a szemeimet, de nem akart sikerülni. Úgy éreztem, mintha mázsás súly lett volna rajta, ami nem hagyja, hogy megnézzem kinek a karjaiban vagyok. Bár volt egy sejtésem. Nagy nehezen sikerült levennem a súlyt a szememről és kinyitni azt, így elém tárult megmentőm arca.

- Harry?- magamat is megleptem, azzal, hogy mennyire rekedt volt a hangom. Erre lenézett, így elém tárult Harry arca, de még mindig a démon alakjában volt, annyi különbséggel, hogy nem volt olyan izmos, mint mikor először átváltozott. Gyengéden elmosolyodott, ami miatt láttam éles fogait.

- Nem lesz baj, itt vagyok.- mondta és megpuszilta a fejemet, de csoda, hogy nem tört ki a nyaka. Sokkal kisebbnek tűntem, az ő mostani méretéhez képest.

- Miért nem változtál vissza?- kérdeztem, de a hasamba erős fájdalom nyilalt. Szóval még benne van a golyó. Csoda, hogy nem véreztem el.

- A kés pengéjén volt egy méreg, ami blokkolja, azt az ideget, ami az átváltozásért felelős. Ez arra jó, hogy ha megölnek, le tudják vágni a szarvaimat. Tudod te mennyire népszerű most a démon szarv trófea, a vadászok között?- kérdezte és megint lenézett rám. A szeme még mindig vörösen izzott.- Kerültem már ilyen helyzetbe, max 3 nap és elmúlik a hatása.- mondta és megint elmosolyodott.

- Nem félsz, hogy meglátnak?- kérdeztem, de minden egyes kimondott szó után, a hasam csak jobban fájt.

- Még az erdőben vagyunk, és amúgy is, ezen a környéken, ilyenkor, már senki sem jár. De inkább pihenj, mindjárt haza érünk, akkor kiveszem a golyót, és ellátom a sebed.- válaszolta Harry, és innentől nem beszéltünk. Ahogy felnéztem az égre, akkor láttam meg, hogy már javában sötét van, utána Harry arcát kezdtem el fürkészni. Minden apró vonását próbáltam megfigyelni. A haja most inkább korom fekete volt, a bőre szinte hófehér és kellemesen meleg. Azok az erős szarvak a fején, tekintélyt sugároztak, megfélemlítés szerűen hatottak, pont mint egy igazi uralkodóhoz illik. Most látszik, hogy Harry királyi vérvonalból származik. Szerintem ha Lucifer vagy az apja itt lenne, nagyon büszkék lennének rá. Kilépett az erdő árnyai közül, a patái csak úgy kopogtak, ahogy lépkedett az aszfalton. Ahogy mondta, hamar megérkeztünk a házunkhoz. Harry egyszerűen kinyitotta az ajtót, és csak egy kicsit kellett lehajolnia, hogy beférjen, a szarvai miatt, mert max azok akadtak volna be. Így már érthető, hogy miért ekkora az ajtó, biztos az ilyen esetek miatt építette ekkorára. Bezárta maga mögött, majd a kanapéhoz lépkedett és óvatosan letett rá. Valószínűleg Niall meghallhatta, hogy valaki jött, mert jött le a lépcsőn, de mikor meglátta Harry-t, megtorpant. Teljesen lefagyott. Harry csak az egyik ujját a szája elé helyezte, hogy mutassa maradjon csendben. Nem akarta gondolom, hogy Andy felkeljen, mert akkor tuti neki ugrott volna.

- Én vagyok az, Harry.- mutatott magára, mire Niall lejjebb jött.

- Mi a fene történt veletek?- kérdezte szinte tátott szájjal, majd hozzám jött, mert látta, hogy nagyon sápadt vagyok. Niall, Harry derekáig ért fel. Nem mondom, jóval magasabb lett, mint amilyen volt.

- Majd elmondjuk, de előbb segíts nekem.- mutatott rám. Megint nehezen vettem levegőt, és a szemem is kezdett elhomályosulni. Niall csak bólintott, és ment az elsősegély dobozért. Harry addig leszakította rólam a pólómat, így felfedve előtte a vérző, és füstölő(?) sebet.- Tarts ki...- bíztatott és megsimította gyengéden az arcomat, mire csak bólintottam, hogy megpróbálom. Közben Niall is visszatért, és egy adag kötszert vett elő. Harry közelebb nyúlt a sebhez, majd kinyújtotta két ujját és a hosszú karmai segítségével belenyúlt, megfogta a golyót, és kirántotta, ami mellé egy visszafojtott ordítás is társult. Olyan erősen kapaszkodtam a kanapéba, hogy az megrepedt.

Half Blood (L.S) /Befejezett/Where stories live. Discover now