Half Blood (L.S) /Befejezett/

8. You born to be an Alpha

Harry-t figyeltem aki azóta nem kelt még fel a földről, csak csendben figyelte hol Niall-t, hol engem.

- Honnan szerezzünk vért?- kérdeztem idegesen, fel-alá járkálva a cellában.

- A lakásomon van, de alligha tudnék innen kijutni. De még egy lehetőség van.- mondta és felém pillantott, de ahogy meglátta az arcomat, azonnal lesütötte a szemét. Sejtettem, hogy valami olyan dolog amit Harry nem vállana/akarna, mert nem valami magabiztos hangon mondta.

- Milyen lehetőség?- kérdeztem reménykedve, Harry felé fordulva. Vett egy mély levegőt, majd magyarázni kezdett.

- Az állati vér, ha nem is csillapítja teljesen a vérszomjat, de elfolytja egy időre.- mondta, de végig a földet nézte. Ezek szerint az én vérem is jó, mert félig állat vagyok. Láthatta az arckifejezésemen, hogy mit akarok, mert idegesen felállt és elém lépett.- Louis! Eszedbe se jusson! Nem akarom kockára tenni az életed!

- Harry! Tudom, hogy kockázatos, de ő a barátom! Miattam kellett átváltoznia! Nem akarom, hogy belőle is olyan szörnyeteg válljon mint amilyen én vagyok!- mondtam és egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem hagyhatom, hogy olyan legyen mint én, nem akarom, hogy ő is átmenjen mindazon amin én! Harry kicsit megilletődött a szavaimon, de szomorú tekintettel bólintott. A rácsokhoz léptem, próbáltam megnézni, hogy árférek-e köztük. Végül találtam egy nagyobb kihagyást két rács között, ahol kicsi termetemnek, és vékonyságomnak köszönhetően,(ami valószínűleg azért volt, mert ki tudja mennyi ideje nem ettem semmit) átfértem. Odamentem Niall cellájához, majd ott is bemásztam.

- Niall?- kérdeztem bizonytalanul, végignézve barátomon.

- Louis, nem tudom mi történik velem. Furcsán érzem magam és fáj mindenem.- mondta kétségbeesetten, miközben mélyeket lélegzett.

- Nem lesz semmi baj, csak régóta nem kaptál vért. Az én véremmel kitartasz egy darabig.- mondtam mire felemelte a fejét és láttam, hogy a szeme vörösen izzik.

- Nem, nem kérhetlek erre, hogy miattam...- kezdett volna magyarázni, de közbe vágtam.

- Niall. Nekem nem baj. A barátaimért mindent.- mosolyodtam el bíztatóan. Kíjebb lazítottam a láncokat (leszedni viszont lehetlen volt kulcs nélkül), így jobban tudta a kezeit is mozgatni. Odahajolt a nyakamhoz, majd beleharapott. Éreztem, hogy a vér lassan átszivárog a testemből, Niall szájába, hogy a testem egy kicsit legyengül, és hogy egy picit homályos lesz a látásom. Niall megfogta a két kezemet, majd elengedte a nyakamat, és jól tette, hogy fogta a kezem, különben a fejem találkozott volna a kemény padlóval. Felnéztem ír barátomra aki szájából az én vérem csurgott le. Bevallom, nem gondoltam, hogy képes lesz majd leállni, azt hittem szólongatnom kell, hogy elég, de nem. Óvatosan lefektetett a földre és valamit rámterített. Még éreztem, hogy a meleg vérem egy kicsit lecsurog a harapás nyomból, de utána már nem nagyon érzékeltem semmit.

- Louis!- hallottam még hallkan Harry aggódó, kétségbeesett hangját, majd Niall-ét, de azt már nem értettem mit mondott, mert elragadott a sötétség...

*****

Nem sokkal később egy nagy puffanásra ébredtem, ami, ha jól hallottam az idevezető ajtótól jött, utána pedig hangos kiabálást is hallottam, mire feltornásztam magam ülő helyzetbe.

- Apa! Miért kell mindenbe bele avatkoznod?- kiabálta Andy idegesen.

- Andy! Mostmár elég legyen! Nem ölhetsz meg és zárhatsz be természetfeletti lényeket csak úgy kedvedre!- kiabálta vissza egy ismeretlen, kellemes hangú férfi, majd pedig előbukkant a folyosó takarásából. Először Harry-n nézett végig, majd rajtam és Niall-en. Mikor a tekintetete megállapodott rajtam, a szemem színe önkéntelenül is megváltozott. Ne, még egy Grimm? Mi van ha ő is olyan mint Andy? Ha megint elvisz valami más helyre és ott is bezár? Elkezdtem hátrább kúszni, de Niall-be ütköztem, ami akkor jó volt, mert legalább így biztonságban éreztem magam, ha csak egy kicsit is.