Half Blood (L.S) /Befejezett/

3. I fell in love with Harry Styles

Nagy nehezen végig szenvedtem a napot és hála a jó istennek, Liam és Zayn a reggeli után nem kötöttek belénk. Megvártam amég Niall összepakol, majd elindultunk haza. Csendben sétálgattunk, mikor Niall hirtelen megszólalt.

- Jaj! Elfelejtettem mondani. Anyáék elutaznak pár hétre és nálatok kell maradnom. Már megbeszéltük anyuddal, annyi van még hátra, hogy át kellennünk a cuccaimért.- mondta Niall izgatottan.

- Na! Az nagyon jó! Úgy se tudok, mit csinálni egyedül.- nevettem el magam és Niall is követte a példámat. Hirtelen hatalmába kerített egy furcsa érzés. Mintha... Figyelnének. De más is... A vágy. A vér utáni sóvárgás. Úgy látszik, most túl sokáig halogattam. Most az akaratomon kívül jött elő ez az érzés. Megcsapta az orromat a friss hús édes illata, ami nem mástól jött, mint Nialltől. Éreztem, hogy a karmaim és az agyaraim megélesednek, és ahogy a szemem színe élénk sárga helyett, felveszi a vörös halálos árnyalatát. Nem Louis! Nem szabad! Nem! Niallt nem öltheted meg! Ő a legjobb barátod akire mindig számíthatsz, és képes lennél megölni!? Milyen rémes szörnyeteg lennél te akkor!? Nem bánthatod! Elfordítottam a fejem és nem vettem levegőt, hátha így nem akarom, majd megölni. De egy szag így is megcsapta az orromat. Ilyet még egyszer sem éreztem, de egy dolog biztos. Nem ember szag. Ez más.

- Louis? Rendben vagy?- kérdezte Niall aggódva. Belehasított a fájdalom a gerincembe és a fejembe, de mivel a hátamat nem érem el ezért a fejemhez kaptam, ezzel még jobban megijesztve ír barátomat.

- I-Igen... Csak... Fáj a fejem...- válaszoltam, de a hangom elváltozása miatt nem volt túl meggyőző. Meg a torkomból feltörő állati morgások miatt sem.

- Louis. Tudom, hogy baj van.- válaszolta és tett felém egy lépést, mert időközben megálltam.

- Most. Ne. Gyere. Ide, kérlek.- tagoltam idegesen a mondatot.

- Tudom, hogy engem nem bántanál.- mondta figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetésemet, majd megölelt. Nem tudtam hova tenni az ölelést, de úgy látszik hatott. Legalább is egy időre. Visszatompult az agyaram és a karmom, a szemem színe is ismét sárga lett.

- Nem tudom megakadályozni. Muszáj ölnöm. Ha nem akkor végleg átváltozok és téged is bánthatlak. Ezt nem akarom. Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az egyetlen barátom.- indult el az első könnycsepp, amit több száz követett. Nem bírtam tovább. Muszáj volt valakinek kiönteni a lelkem. Elbőgtem magam Niall vállán, és ő a hátamat kezdte simogatni.

- Tudom milyen nehéz, de le kell győznöd a vágyat. Erősnek kell lenned. Meg kell próbálnod.- szorított magához még jobban. Jól esik ez a törődés.

- Megpróbálom, de nem ígérem meg, hogy sikerül. Ez a szörnyetegtől függ, hogy mennyire erős, illetve én mennyire vagyok erős.- válaszoltam és kibontakoztam az öleléséből, mert már negyed órája biztos itt állunk és eléggé félreérthető.- Menjünk a cuccaidért, aztán menjünk haza.- elmosolyodott és elindultunk a házukhoz, de az a szag nem hagyott nyugodni. Nem tudom eldönteni, hogy mitől vagy kitől jött. Remélem semmi komplikáció nem csúszik bele az elképzelésünkbe. Bár ebben nem hiszek, mert nekünk semmi sem szokott összejönni.

Besötétedett, én meg Niall fent ültünk a szobámban és játszottunk az Xboxomon, a GTA-n. Az az egyik kedvenc játékom. Nem mutatom ki, de egyre nehezebb visszatartanom, az átváltozást. A fájdalom lassan elviselhetetlen lesz, a gerincem, a többi csontom, rettenetesen fáj. Ahányszor megmozdulok, hirtelen belehasít még erősebben a fájdalom az adott testrészbe. Megállítottam a játékot, letettem a kontrollert a kezemből és előre hajoltam.

- Mi a baj Louis?- hallottam meg Niall ideges és aggódó hangját.

- Niall... Nem tudom meddig bírom visszatartani. Egyre nehezebb, nagyon fáj.- válaszoltam, de nem néztem fel. Viszont tudtam, hogy elkezdődött az átváltozás, mert a hajam a szemembe lógott és lehetett látni, hogy elkezdett fehéredni.