Egymásra hangolva (Bars a. Melody ff.) [BEFEJEZETT]

Epilógus

Boldogan parkolok le a barátnőm háza előtt az autóval. Leállítom a motort, majd felkapva a neki hozott finomságokat kiszállok. A hosszú lépcsősor igencsak megnehezíti már az én járásomat is, nem csak az övét. 

Leondre-vel tavasszal megtartottuk az esküvőnket, és a ceremónia után elmondtam neki, hogy terhes vagyok. Nem sírt, nem nevetett, lesokkolódott. Bár, amit feloldódott, olyan örömtáncot járt, mint még soha. Azóta hat hónap telt el, én pedig itt állok várandósan, egy aranyos kisfiúval. Azt is megbeszéltük már, hogy ha biztosan fiú, választhatja ő a nevét.

Danette helyzetében viszont nem ilyen egyszerű a dolog, ugyanis Charlie úgy felcsinálta, hogy szerintem soha többet nem kell majd neki gyereken gondolkodnia, ha most egy helyett kettőt kap a nyakába. Ráadásul, mind a kettő lány!

- Megjöttem, szia! - lépek be az ajtón, s egyből a konyhába igyekszem a cuccokkal.

- Hál isten. Meddie lerúgja a bal petefészkemet - hallom meg bentről a hangját, mire kuncogok, s leülök mellé. - Ne nevess! 

- Bocsi, elfelejtettem, hogy te mindjárt szülsz.

- Jaj, ne is mond. Császároznak, mert nagyok a bébik. Körülbelül négy hetem van még, ha nem kevesebb - sóhajt fáradtan, a homlokára rakva a kezét.

- Charlie?

- Elküldtem nutelláért meg uborkáért.

- Ú, nutellás uborka? - csillannak fel a szemeim, miközben a fincsi kívánós kajára gondolok.

- Naná! Ráadásul, ahogy azt a nutellát bekeverik - nyalja meg a száját éhesen.

- Csak nem a kajáról megy a csevej? - jön be az említett, s ami meglep, Leo is vele van.

- Hát te? - pislogok rá kíváncsian, ám ő lehajol puszit adni, s leül mellém.

- Találkoztunk útközben - von vállat egyszerűen.

- Aha... Jó. Vagy csak Charlie fosott két terhes nővel egyedül.

- Ah, te mindent tudsz? - vágódik hátra hirtelen, mire mindenkiből kiszakad a nevetés.