Egymásra hangolva (Bars a. Melody ff.) [BEFEJEZETT]

32.

Mielőtt belekezdenénk a történetbe, azt el szeretném mondani, hogy innentől lesznek kisebb-nagyobb ugrálások az időben (a történetben), mivel vészesen közeleg a vég. Ne aggódjatok, lehet, sőt, elképzelhető, hogy még fogok velük írni, viszont azt kérem, hogy szavazzátok meg, hogy kivel. Ha gondoljátok, messenger csoportot is csinálhattok, amibe beletehettek, és ott beszélgetünk jókat, illetve jelzem, hogy mikor lesz rész, hogy állunk a szavazás ügyben. A szavazataitokat itt, Wattpadon kommentben kérem, viszont azt még utoljára elmondanám, hogy ha nem kapok legalább 10 szavazatot, nem fogok írni már velük^^

Legyen további szép napotok, kellemes olvasást~

________

Reggel az ügynökségnél indítottuk a napunkat Danettel, mivel a menedzser egy fontos ügy miatt berendelt minket. Igazából körített egy sort valami fellépésről, illetve azzal kapcsolatban, hogy a harmadik tagunk mégsem óhajt velünk egy csapatban tartózkodni, amit furcsálltam, de az ő döntése, ha nem, hát nem. Nekem nem kell olyan társ, aki nem veszi komolyan a feladatát, plusz a részeimet is elveszi. Hihetetlen.

- Szóval, a lényeg annyi, hogy a számot amit írtatok, holnap adjátok elő az Angliai zene gálán. Pontban délután ötre legyetek itt, a hármas szinten, ahol a sminkesek és a stylistok vannak. Tudjátok, hogy hova kell mennetek, úgyhogy nincs egyéb infó ezzel. Utána kötelező after party, amit ha kihagytok, a bevételetek 30%-a ugrik. Jól gondoljátok meg. Ennyit akartam, nézzetek be egy próba erejéig Mr. Higginshez. Rátok fér - hadarja el, az asztala mögött ülve, miközben elénk dob egy-egy mappát, tele írással. - Ebben követelések vannak, no, meg a ruhák, sminkek, hajak, elvárások, teljesítmény, viselkedésformák... Fő a biztonság - kacsint, majd kihesseget minket az irodájából.

- Jaj, most mit van úgy oda! - kezdek rögtön hiszibe, hiszen fél hét van, én pedig morcos vagyok ám, nem is kicsit!

- Ez az első alkalom, hogy az ügynökségből valkit meghívnak ide. Vedd komolyan Megan, eddig felnőttesen viselkedtem veled, de megint a dedóba akarsz átmenni ezzel a viselkedéssel, remélem tudod - néz rám szigorúan, miközben apu stúdiója felé indulunk.

- Oh, jó, nem tudtam - húzom el a számat, ő pedig beránt a helyiségbe.

***

A délelőtti próba után Dan lakására hullaként estünk be. Aludhattunk egy, vagy másfél órát, azonban neki a szüleihez kellett hazamennie, mivel már rég nem járt arrafelé. Szóval egyedül maradtam, ám nem sokáig. Haza kellett mennem vigyázni a húgomra, majd onnan Charlie jött értem, hogy magához vigyen. Fogalmam sincs milyen terve volt, de Leo is nála volt, az biztos.

- Menj, majd megyünk utánad - adta a kezembe a kulcsot, mikor kiszálltam az autóból.

Nekem nem is kellett több, csak úgy spuriztam befelé. No, rossz ötlet volt, mivel az ajtón belépve majdnem elcsúsztam. A padlón pár centis víz állt.

- Te... Charlie... vizes a lakásod - nézek hátra, mikor Leo magához ölel hátulról.

- Mi? Jaj, a mosógép! - kap a fejéhez, aztán mint akit puskából lőttek kezd el futni befelé. - Szólj kérlek Danette-nek, hogy vészhelyzet van! - nyomja még a kezembe a telefonját, aztán végleg eltűnt.

Nos... már egy fél órája ülünk a kanapén, amikor meghallom a barátnőm rikácsolását, hogy vízes lett a zoknija.

- Charlie Ceejay Ökör Lenehan! Nem meg mondtam, hogy ne tegyél túl sok mosószert bele?! - rivall rá, pedig csak most jött be az ajtón.

- Bocsánat... most csak három tálka mosóport öntöttem a tartóba... azt hittem színig kell... - hajtja le a fejét bánatosan, miközben a barátnőjéhez tapicskol.

- Jól van, na. Megesik, de nem harmadjára! Mondtam, hogy elég egy, illetve fél kupakkal! Hah... hozd a cuccost - forgatja meg a szemét Dan mosolyogva. - Felszívom a vizet, bár ezt te is tudod.

- Üh... ügyesebb vagy.

- Tudom - vigyorodik el eszelősen, s elhessegeti Charliet az útból.