Egymásra hangolva (Bars a. Melody ff.) [BEFEJEZETT]

20.

Danette, még mielőtt folytatta volna, berángattam a mellettünk lévő alsó hálóba. Azért mégiscsak nyugtatóbb itt mondani.

- Mi történt? - teszem fel mégegyszer a kérdést.

- Hát, közel kerültünk egymáshoz, ő bevallotta, hogy kedvel, még randira is elhívott, erre most látom őt a baráti társaságában két másik lánnyal. Lehet nagy dobra verem, de rosszul esik. Azt mondta kedvel, azt nem így kellene kimutatni - hajtja le a fejét szomorúan.

- Igazad van... ez nem helyes így. Menjünk oda hozzájuk, rendben? - fogok a vállára, mire rám kapja a tekintetét.

- Jó, de elmegyek, ha nem fog tetszeni a helyzet.

Azzal kimentünk a szobából, egyenesen a fiúk irányába, ám, amikor két méteres körzetbe kerültek, ledermedtem.

Leo miért ölelget egy másik lányt?

- Sziasztok! - húz közelebb Danette a karomnál fogva.

- Hello! - válaszoljak monoton, mint a robotok. Talán a fiúk kicsit több lelkesedéssel.

- Ti vagytok a szolgalányok? - kérdezi az egyik csaj.

- Tessék? - kérdez vissza Danette, mint aki rosszul hallotta.

- Jól értetted. Itt güriztek egész nap! Charlie bogyó tud takarítókat is hívni másnap. Ugye? - simít végig az arcán, egy szőke hosszúhajú csaj.

- Charlie mi? Már bocs, de ki vagy te, hogy meg mondd mit csináljon? Ráadásul... Csak spórolni akartam.

- Hogy én? Drágám! El vagy tévedve! Charlie ex, és jövőbeli barátnője vagyok, Chloe - nyújt kezet a barátnőmnek, aki kezet ráz vele, pusztán jómodorból. Látom, hogy mindjárt kiüti. - Ő meg Carla, Leo jövendőbeli barátnője - mutat maga mellé, mire a szólított lány int.

- Álmodban! Tudod mikor fog Leondre veled összejönni, te szipirtyó! Kollégák vagyunk, ráadásul mostanában egyre jobban megismertem őt, meg meg is cs-

- Azt hiszem ennyi elég lesz - fogja be a számat Dan, majd egy bocsánattal elrangat a részeges társaságtól.

- Hagyj lógva! Megtépem! Ne nyúlkáljon Leondrehoz! - vergődöm a karjai közt, hátha végre elenged.

- Megs, menjünk haza. Gyenge vagyok, nem bírom ezt látni. Elég volt ezekből ennyi - sétál a konyhába, engem ott hagyva, s már a táskájával tér vissza.

Hát, jó bulinak indult...