Jeff The Killer mindennapjai...

Démoni teremtmény

A lábunk alig érte a földet, ahogyan az erdőn keresztül futottunk. A Pofátlan a hosszú lábainak köszönhetően vagy 7 m-re előttünk futott. Hirtelen a horizontban, a fák lombjain keresztül megpillantottuk a Elisabeth-ék bunkerjának kéményét. Szinte egész útón mégcsak egymásra sem néztünk, csak futottunk. Mikor odaértünk, az ajtó (természetesen) be volt csukva. A pofátlan türelmetlenül ragadta meg a kilincset, és törte be az ajtót, ami mellesleg kifelé nyílt. Szinte a fejét is beverte az ajtófélfában, annyira sietett. Mi csak utána futottunk egy jó 10 méterrel, mikor bement a lépteit a recsegő öreg parketta kísérte végig ahogy zavartan nézett be minden szoba ajtaján keresve azt az egyet ahol a drogos volt. Mikor megtalálta azt a bizonyos szobát melyben a drogos feküdt lélegeztetővel az arcán. A Pofátlan ekkora már lenyugodott, és hangos gyors lépteit, felváltotta a csend ahogyan megállt az ajtóban, az ajtófélfára támaszkodva az ágyban fekvő Masky-t nézte. Ekkorra jelentünk meg mi is a Pofátlan mögött. A drogos fátyolos tekintetét a falon legeltette, ahogyan az üvegtest fehér helyett vörhenyesen pihen meg a szemgödreiben, amit enyhe pirossal meghintett szürkés árnyalatú hatalmas táskák vettek körbe. Arca sápadt, mint aki szellemet vagy hasonlót látott....vagy esetleg aki a halállal találkozott. Haja csapzott, kicsit verejtékes. Lassan fáradtan tekintetét a falról ránk fordítja. A Pofátlan erre lehajol, és bemegy az ajtón.
-Tim!- mondja halkan a Pofátlan aggódó, mégis megkönnyebbült hangnemmel. - Azt hittem sosem kelsz már fel!-ment közelebb az ágyon fekvőhöz, míg én és Elisabeth az ajtóban állva figyelünk.
A drogos arcán látható volt hogy beszélni akar de sem ereje sem esze nem volt hozzá. Szinte még egy extázisféle hatás alatt volt, kába volt, amit nem csodálok, miután most kelt fel kómájából.
-Tim közölni szerettem volna veled, hogy a háború már a seggünket eszi.-váltott komoly hangnemre.- Most azonnal el fogunk vinni az új földalatti, biztonságos bunkerba, és a terv ellenére te nem fogsz a haditervben szerepelni. Nem fogadok el semmilyen ellenkezést, nem vagy olyan állapotban.
A drogos szinte szemeivel ordította hogy "ő ezt nem fogadja el, ő akkoris rèszt fog venni!" Viszont tüdeje és berozsdásodott hangszálai cserben hagyták és csak egy kis halk nyögés szerü nehéz lélegzés hagyta el lilás ajkait. A Pofátlan ránknézett majd vissza a drogosra, majd megint ránk.
Akkor én most viszem a bázisra. Ti ketten maradjatok még itt hátha Alice is fölébred.-mondta, majd a karjaiba vette a drogost, egyik csápjával meg a lélegeztetőkészüléket kapta fel és már ott sem volt.
-Remek...-mondom szarkasztikusan magamban miközben szemeimet forgatom.
Elisabeth meg én csak csendben, szemkontaktus nélkül álltunk egymás mellett egy darabig, aztán Elisabeth sóhajtott, felkapott egy seprűt és nekiállt takarírani....na szuper.

〰️Ben szemszöge〰️

Valami csikiz....valami csikizi az orrom... Mi ez? Miért látok csak sötétséget? Mi a kibaszott fasz csikizi az orromat?! Kinyitom szemeimet, és a bohócJack-et meg Toby-t látom fölém hajolva, amint.....egy telefontöltővel piszkálják az orrom.
-Huh felébredt!-mondta Toby, Jack vállát megrángatva.
-Mondtam én hogy töltővel működik!- kacagott fel hangosan Jack
-Mi a jó édes Jézus anyjának a picsáját csináltok?!-rivalltam rájuk, mire mind elugrottak a képernyőmből.
- Feltöltünk, mert lemerültél-kacag fel Jack.
- Szopjál faszt te geciszájú!- kiabálok rá, elvéve a telefontöltőt az orromtól.
-Lehetne hogy a tiedet?- húzza kaján mosolyra a száját, miközben folytatta a kuncogást.
-Kopj le, faszfejű!-nyomtam a tenyerem az arcába és eltoltam a magánszférámból.
-Tudom hogy csak kéreted magad, Benny fiú. Csak hagyd hogy megtörténjen- fogta meg a csuklómat, és mászott volna rám, amikor az ajtó hatalmas hanggal nyílt ki, és Slendy viharzott be rajta, Masky-val, meg egy ketyerével a csápjaiban. Jack abbahagyta amit csinált, és mindannyian Slendy felé kaptuk a fejünket.
-Ben! Sally! Azonnal gyertek utánam!-mondta a megszokott kiabálós hangon Slendy, miközben trappolt fel a lépcsőn.
Felpattantam, és visszapillantottam Jack-re.
-Majd talán máskor, baby, hív a kötelesség.- kacsintottam, majd bemutattam neki. Tudja hogy csak heccelek, mert unott pillantásokkal viszonozta mondatom.
Mit akarhat tőlem Slendy? Valami rosszat csináltam? Mire jöhetett rá? És Sally? Hmmm nem tudom, majd elválik... Vállat vontam gondolatban, majd kinyitottam az ajtót. Sally már ott ült az egyik, szobában lévő székre.
-Uhmmm....hívtál? -dugom be a fejem az ajtórésen.
-Igen.-válaszolt vissza komoran- Foglalj helyet Sally mellett.-Bólintott lágyan a fejével a Sally mellett lévő székre.
-nos....mi a baj?-kérdezem csendesen.
- Segítenetek kell. Tudjátok az alaphelyzetet, igaz? Tudtok róla hogy akármikor kitörhet a háború, igaz?-kérdezi, viszont ezek nem azok a kérdések amelyekre válaszolni szoktak, ez inkább olyan költői kérdés, szóval befogtam a számat. Sally is így tett.- Mi az ellenséges csapat ellen semmik vagyunk, sőt, még a semminél is kevesebbek. Viszont. A jó dolog az, hogy van ez a nagyhatalmú démon, aki tartozik nekem egy szivességgel. Ha ő segítene megvívni ezt a csatát, akkor 100% esélyünk lenne nyerni. Nem akarok most nagyon belemenni a dolgokba, arra még ráérünk. A lényeg az, hogy ti mennétek le Sally-vel a pokolba, hogy elhívjátok. Bántani fizikailag nem bánthat titeket a szószerződesünk miatt. Lehet hogy próbáknak fog kitenni titeket, de ne féljetek amit ott láttok, az nem valódi, fizikailag nem bánthat....hallucináció. Neki nincs fizikai alakja, viszont veletek elhitetheti, hogy igenis van. Hogy miért pont titeket küldelek? A többiekkel addig dolgom van.
-uhh?- nézett kicsit összezavarodottan és ijedten Sally.
-És mi van h...-kezdtem bele a mondatba, de nem tudtam befejezni, mert Slendy arca hirtelen repedezni kezdett, majd megnyílt a föld alattunk, és Sally-vel együtt zuhanni kezdtünk a mélységbe. Ennyire hosszu ideig még nem zuhantam életemben. Sally visított egész végig, majd még a levegőben elkapta a karomat, magához húzott, és félelmében belémkapaszkodott, majd fejét a mellkasomba fúrta, erősen összeszorított szemekkel. Arcom paradicsomvörös lett. Azt akartam hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. És akkor a gondolatom közepette fájdalmasan csapódtunk neki az aljazatnak. Szinte olyan erővel csapódtunk be, hogy majdnem visszapattantunk.

Heyyy killerbabys... Inkább nem mondok semmit, ne bántsatok nuuu (｡>﹏<｡)