Jeff The Killer mindennapjai...

Mi történik?

†Liu szemszöge†

Nehezen nyitottam ki a szememeimet. Még mindig a székhez voltam kötözve, de Zalgo sehol. Nem tudtam szabadulni, a sok mocorgás ellenére sem. Gondolom itt leszek még egy ideig.

▪ Jeff szemszöge ▪

-Héj mindenki, sorakozó!!-hallottuk Zalgo hangját, de nem láttuk- Mostantól Jeff a főnök! Hallgassatok rá, aki nem engedelmeskedik, vagy ellenszegül, meghal!
-Ok.-mondták
-Szóval... Akkor mit fogunk csinálni?- nézett kérdően rám a bábos ölbetett kézzel.
-Öhmm...először is kezdjük akkor tizenöt feksvőtámasszal!
Az udvaribolond forgatta a szemeit. Mindenki máshogy reagált. A szőke vagdosott csaj, akit asszem Sadie-nek hívnak, lelkesen nézett. Viszont a csupakabra (asszem így kell írni, ha nem sorry) szerű lényt, akiről asszem, hogy fiú, nem látom a sorban. Hogy ne legyek igazságtalan, én is beálltam a tornasorba, és velük csináltam a gyakorlatot. Legalább a sok futástól lett izmaim gyarapodnak. Sok tornagyakorlat után eszembe jutott valami. Kimegyünk az erdőbe, és kipróbáljuk tudásaink a terepen. Az izzadt tömeggel a holdfényben csendben surrantunk át a csendes városon, egyenesen be az erdőbe. Ott, miután megbizonyosodtam arról, hogy senki nem hall minket, nekikezdtünk az igazi kiképzésnek.
-Figyelem, ez csak a bemelegítés volt, most jön az igazi kiképzés!
-Szuper!-mondta gúnyosan szemét forgatva Cherry.
-Az- mosolyogtam rá, mint aki nem hallotta a gúnyt a hangjában, pedig igenis jól hallottam.
Erre csak egy kiöltött nyelvet kaptam válaszul. Megálltam a szerintem azon a kis erdőrészen lévő legmagasabb fáknál.
-Kezdhetitek!
-Pontosan mit?- kérdezte a fehér maszkos festő, akire mindenki ránézett, mert eddig a hangját még nem hallottuk.
Én csak felfele mutattam a fák lombjaira, utalva nekik, hogy irány fel a fákra.
-Most komolyan...? Minek?-húzta száját Zero.
-Sosem lehet tudni... Mindenki egyenként megy fel, és lemérem mindenki idejét.
Nem igazán örültek az ötletnek, de megtették. A legjobb ideje az udvaribolondnak volt, 1 perc 32 másodperc. A legrosszabb a bábosnak volt, 5 perc 48 másodperc. Aztán az enyémet is lemértem. Lazarira bíztam a stoppert. Az én időm 2 perc 17 másodperc. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Viszont a kiképzés nem ér itt véget, sőt csak most kezdődött el. Futottunk, kitérő mozdulatokat tanultunk egymástól, célbataláló gyakorlatot is végeztünk fegyverrel, viszont mikor meghallották hogy úszást is terveztem a hidegvizű erdőmelletti folyóban, árral szemben, mindenki lelépett, egyedül Lazari maradt ott, kezét hátratéve billegett.
-Én megcsinálom ha akarod...-mosolygott szélesen.
-Nem szükséges....induljunk-szomorodtam el, és elindultam vissza a főhadiszállásra.
-Miért vagy ilyen szomorú? -kérdezte a kis Lazari és próbált lépést tartani velem.
-Mert megbuktam mint osztagvezető....nem egyértelmű?
-De szerintem a gyakorlataid jók voltak, csak ők nem értékelték mert túl nyápicok.-nagyon boldogan nézett, és mosolyra húzta száját.
Én csak válaszul összeborzoltam a haját a fejebúbján.
-Hé, a frizurám!-nevette el magát- Na várj csak ezért még kapsz!- és nevetve felém szaladt.
Én csak futni kezdtem előle, jelezve, hogy belemegyek a játékba. Vidáman röhögtünk, és futkorásztunk az erdőben. Egyszer csak nem láttam magam mögött a kis barnahajú lányt. Körülnéztem, sehol sincs. Majd az avar halk ropogására lettem figyelmes. Még a sötétben is látható volt a 7 feketén csillogó szempár. Körbevettek. Csak mikor mindnyájan tettek egy lépést felém, akkor láttam, hogy kik azok.....az én kis "osztagom " az akit egy órája edzettem. Nagyon furák voltak. A szemük teljes felülete fekete volt.

-Mondtam, hogy még itt lesz, nem?-mondta a bábos, akit elég furcsa volt úgy látni, hogy szemgödreiben sárga szemek helyett, fekete bogárként csilogó szemei voltak.

-Vá-várjunk...mit akartok?- Beteges vigyorral magaslottak fölém,én meghátrálltam és nekimentem háttal egy fának,és Zero épp egy baltával a fejem felé suhintott.