Jeff The Killer mindennapjai...

Gonosz tervek

▣Valaki szemszöge▣

Fáj a fejem... Hol vagyok? Alig vannak emlékeim. Kinyitom szemeimet, de mégsem látok. Kisvártatva rájöttem, hogy be van kötve a szemem. Majd miután megpróbáltam mozgolódni, észre vettem, hogy a csuklóim is gondosan egy bilinccsel össze vannak kötve. Elkezdtem mocorogni, mire a bilincs láncainak csilingelése egyre hangosabb lett. A lábaimat is szorosan egymás mellett tartja egy bilincs, ami körbeöleli a bokáimat. Egyfajta ülő pozícióban vagyok, a földön, kinyújtott lábakkal, ahogyan a mozgolódásból megtapasztaltam, valószínüleg egy szoba sarkában lehetek, mivel fejem két oldalán falat érzek. Egyre hangosodó lépteket hallottam, majd egy ajtó zárának kattanását, amit a kilincs hangja követett.
-Ó hát már ébren vagy?-hallottam egy nagyon, nagyon mély férfi hangot.
-Ki va-agy? -húztam össze kinyújtott lábaimat, és (már amennyire tudtam)  megmarkoltam térdeimet. Féltem...
-Hmmm... Hmmm....A kis barátnőd nem akar ébredni...-milyen barátnőm? -Na sebaj, majd az élénk hangodra felébred.
-Ho-ogy érti, hogy é-élénk hangomra?
-Szerintem nincs olyan személy, aki egy kínzást pókerarccal, egy hang nélkül ülne végig...
Jó, most komolyan megijedtem. Hogy érti, hogy kínzást? És miért vagyok megkötözve? És ki ez a férfi? Ekkor odalépett elém, és levette rólam a szemkötőt. Elém tárult elrablóm kiléte...még életemben nem láttam, de pont úgy néz ki, ahogy a szóbeszéd tartja. Miután megcsodálkoztam Zalgo-ban, észrevettem, hogy egy dohos pinceszerűségben vagyunk, amit gyéren egy lámpa világít meg, és a sarokban van egy csigalépcső. Miután körbe tekintettem a helyet, megláttam a szoba másik sarkában, amit utoljára sem szerettem volna,ha egy ilyen helyzetben vagyok...Clockwork volt az. A szoba velem szemben lévő sarkában volt a földön ugyanolyan állapotban mint én, tehát szemkötő, bilincs stb.
Ha jól látom elkezdett ébredezni, mivel mocorogni kezdett. Erre Zalgo is felfigyelt.
-Na végre fent vagy, aranyom!-lépett el tőlem, és az említett lány felé vette az irányt.- Jót fogunk mi itt játszani. Nézet a szoba közepéről hol rám, hol Clockie-ra, miközben összedörzsölte a tenyereit.
-Hol vagyok? -hallottam Clockwork ijedt hangját.
-A legjobb helyen! -szólalt meg Zalgo, még mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
-Ki vagy? -lett Clockwork még ijedtebb Zalgo hallatán.
-Akarod látni? Hát nem fogod! -kezdett el nevetni, mint egy debil.-egyedül a kis Tobyfiú fog látni. Méghozzá látni azt, ahogyan a szerelmét szépen megkínzom... -kezdett el mégjobban és betegebben nevetni.
-Za-algo, ne! KÉRLE-EK NE TEDD!-kiabáltam.
-Na na na na na! A hangodat nem emelheted fel rám! Ezzel csak azt érdemelted ki, hogy mégjobban kínozzam, a kis szépséget... -ment egészen közel Clockwork-hoz, és belerúgott egyett, szegény oldalába.
Ő szegény nyöszörgött egy kicsit. Pedig szerintem nagyon fájhatott neki. Látszott, hogy próbálta visszatartani a hangját. Zalgo leguggolt mellé, Clockwork haját a füle mögé tűrte, amire a lány lélegzetvételei egyre gyorsultak,és kétségbeesett arckifejezés vonult arcára. Zalgo egy a szoba végében található kis asztalhoz ment. Egy kicsi dobozzal a kezében tért vissza.
-Tudtad, hogy a fülbemászó a sok hülye mese ellenére vegetáriánus, és meg sem fordulna a pici fejében, hogy állat, vagy ember fülébe másszon? Nos, ilyenkor jó az embernek ha van manipulációs ereje.-elkezdte nézegetni a dobozt, majd kivett belőle egy igen méretes rovart- Clockwork, tudom te nem látod, de most a kezemben van egy igen méretes fülbemászó... Tudod mit akarok vele csinálni? Szeretném a füledbe tenni.... És kicsit meg is szeretném manipulálni, hogy egy kicsit megbolygassa ott bent a dolgokat...
Clockwork könnyekben kört ki. Ó ha ezt a nyomorultat egyszer a kezeim közé kapom, nem tudom mit csinálok vele, de az biztos,hogy nem állok jót magamért.
-Ne, kérlek ne!Ne, ne, ne! Kérlek! -kezdett el mocorogni Clockwork, és rémült, síró hangon ellenkezett.
-Zalgo, hagyd békén!-üvöltöttem rá a démonra, de nem hatotta meg.
A fülbemászót egyre közelebb tette Clockwork füléhez, és a bogár bele kapaszkodott Clockwork fülcimpájába. Mikor ezt a lány megérezte sikítozni, és üvöltözni kezdett, és a sikolyokon, és üvöltéseken jól hallatszott hogy sír.
-Toby! TOBY SEGÍTS! TOBY! - üvöltött rekedtes hangon.
-Clo-ockwork!
-TOBY!SEGÍTS!MENTS MEG!TOBY!TOBY!!- üvöltötte rémülten.
Nem tudtam neki segíteni... Könnyek szöktek a szemembe. Jézusom, Clokwork bajban van és nem tudok segíteni rajta....
-Zalgo,hagyd békén! HALLOD? FEJEZDD BE! ENGEDD EL AZT A BOGARAT!!-üvöltöttem rá.
-Engedjem el? Oké, te akartad... -ekkor elengedte a rovart, ami amúgy már Clockwork fülcimpáján csüngött, majd feltornázta magát és lassan eltünt Clockwork fülében. Ezt a műveletet, Clockwork sikolyai és üvöltései kísérték, amik csak egyre hangosabban lettek, és megőrittettek. Segítenem kell.... De nem tudok. Clockwork már teljesen remegett. A Clockwor reszkető csuklóján táncoló bilincs láncainak csörgése, Zalgo beteg röhögése, és Clockwork sikolyai töltötték be a szobát....Miért kell megkínoznia Clockworkot mikor itt vagyok én?! Én már úgysem számítok! Ekkor e gondolatomnak hangot adtam.
-Mi a fa-aszért kínzod ő-őt, mikor itt va-agyok én is!?-üvöltöttem Zalgo felé.
-Mert te szereted őt. De ő nem szeret viszont. Ezért neki nem fájna annyira ha téged lát szenvedni. Meséljek egy sztorit?
-Inkább mo-ondd meg mi a fra-ancot kesresünk i-itt!
-Előbb a sztori. Nos...hol is kezdjem? Volt egyszer két jó haver, akik gyerekkoruk óta együtt voltak, viszont nagyon különböztek. Az egyik egyedül nőtt fel, míg a másik 3 fivérével együtt. A 2 jóbarát sülve főve, jóban risszban együtt voltak. Egyszer csak egyik nap egyikük egy merényletett látott az erdőben. Egy barna göndör hajú, rózsaszínruhás kislányt öltek meg. Mivel ő maga segítőkész volt, ezért segíteni akart, viszont mivel nem volt hús-vér ember, ez Bem nagyon ment neki. Miután a kislány meghalt, a szelleme kiszált az apró testéből, és nagyon meg volt ilyedve. Mikor meglátta a bokrok közül leskelődni a barátság egyik tagját, odasietett hozzá, és megölelte. Ő persze, mivel segítőkész volt, többet akart segíteni a legalább a lány szellemén, ha már a lányon nem tudott, ezért befogadta. A barátság másik tagjára ezzel sötét idők szálltak. A barátság másik tagja nem foglalkozott már vele, mert a kislányból és saját magából álló családja bővült. Viszont a barátság másik tagja egyedül maradt. Nem volt senkije. El határozta, hogy ő is alkot egy ilyen családot. Meg is tette. És végül mit is akart szegényke? Bosszút. Most  elmondom, hogy a barátság eegyik tagja én voltam. A másikat meg találdd ki.
Asszem helyesen gyanítom, hogy a másik, akinek lett a happy családja, az Slendy. Ezelőtt barátok lettek volna?
-Ez így mindd szép és jó, de mit keresünk itt, ha ez a ti ügyetek Slendy-vel? -löktem oda flegmán.
-Először is. -hajolt közel, majd felpofozott, igen erősen- velem nem beszélhetsz ilyen flegmán. Némi tiszteletet azért mutathatnál irántam! Másodszor meg miért mondanám el?
Én csak gyilkos tekintettel fekete szemeibe.
-Nos.... megéheztem...nemsoká, visszajövök, addigis jó mulatást-majd megindult az ajtó felé, és mikor kiment kulcsra zárta azt.
Mostmár a szobát csak Clockwork remegő hangzatú nyögései töltötték be. Szerintem sokkot kaphatott...ekkor jutott eszembe, hogy a kulcsokat az asztalkáján hagyta, és csak az ajtó kulcsa volt nála.
-Clockwork! Kiszabadulunk! -mondtam csendben, majd próbálkoztam el csúszni-mászni az asztalig. Kisebb-nagyobb sikerrel odamásztam, majd megpróbáltam levenni a kulcsokat az asztalról. Mivel csak a csuklóim voltak megkötve, az ujjaim nem,elvettem a kulcsot. Ekkor halkan hallottam Zalgo dúdolászását, és lépteit. Gyorsan el kellett rejtenem valahová a kulcsokat. Körbenéztem, és megláttam egy régi dohos matracot. Gyorsan az alát belöktem, nagynehezen.
-Visszajöttem!-hallottam a hangját az ajtón keresztül. Én gyorsan visszaültem oda ahol voltam. Ezután a zár kattanását hallottam, majd a kilincset. Zalgo belépett, boldog volt, mintha eddig mi sem történt volna. Bár persze, hogy boldog, hiszen ő szadista, és egy szadista ember hogy ne örülne, ha két ember ki van neki szolgáltatva, sőt az a két ember szereti is egymást...vagyis csak a fiú a lányt....
-Nos bogárkám, mivel folytassuk? -lépett oda a lányhoz, aki még mindig sokkhatás alatt volt.
-Ha-agyd békén! Ha egysze-er kiszabadulo-ok, akkor ma-ajd olyat tesze-ek veled, hogy mé-ég magam is megbá-ánom!! -kiabáltam rá, és szúrós pillantásokat vetettem rá.
-Figyi, haver...
-Ne hí-ívj haverna-ak!-szakítottam félbe, és flegma hangon beszéltem vele.
-Figyi Toby. Te nagyon fura vagy. Mi a fasznak véded ezt a kis ribit...
-Ő ne-em ribi!! -vágtam közbe dühösen.
-Hagyod hogy végigmondjam?! Mi a fasznak véded, ha ő nem szeret?!
Én csak lesütöttem szemeimet.
-Na? Nem válaszolsz? -nézett rám mosolyogva.
-Honnan tu-udod, hogy ne-em szeret?
-Na ne nevettes! Tett valaha is olyat ami a te érdekedet, vagy boldogságodat szolgálta?
Én csak csendben a földet pásztáztam.
-És mi van ha én azért viselkedtem úgy, mert nem akartam, hogy a többiek, ea legfőképen Ő ne röhögjenek ki, amiatt, ha szeretem? -szólalt meg Clockie még a sokktól remegő hangon.
Erre hirtelen tekintetem Clockie-ra emeltem, és a fejem felvette egy paradicsom színét.
-K-komolyan?-kérdeztem félénken.
-Igen...-hallottam a választ.
-Hjaaaaj...-forgatta meg szemeit Zalgo-Szeretlek! -utánozta a hangom gúnyolódóan, majd az egyik kezével el kezdett "tátogni" mint ha egy zoknibáb lenne rajta- Én is, szeretlek, gyere basszunk 10 gyereket! -utánozta gúnyolódóan Clockie hangját.
Én csak szemöldökömet összehúzva dühösen néztem fekete szemeibe.
-Ezt hagyd abba!!
-Miért mit teszel, ha nem hagyom abba?! Semmit, mert még felállni sem tudsz! Mindkét értelemben... -az utolsó mondatot már csak úgy motyogta az orra alatt, majd elkezdett röhögni.
Nagyon fel tud idegesíteni. Utálom hogy ennyire kiszolgáltaott vagyok!! Meg Clockie is.
-Hmm....elment a kedvem a kínzástól....-bámult üresen maga elé-na majd holnap...jó éjszakát tubicáim!Holnap bekeményítek.-és az ajtó felé vette az irányt, majd mikor odaért, az ajtó melletti kapcsolónál leoltotta a villanyt. Teljes sötétség telepedett a szobára egy pár másodpercre, mert kb 5 másodperc után (még a nyitott ajtónál állt) felkacsolta azt.
-Égve hagyom a lámpát, nehogy Toby beszarjon a sötétben. Nincs kedvem takarítani utána a szart. -majd röhögött egy jót, és elhagyta a szobát. Miután lépteinek hangja eltompult, egyből a matrachoz siettem. Kivettem belőle a kulcsokat, és próbáltam kinyitni a zárakat, de úgy nem ment, hogy rajtam volt a bilincs. Noha a kezemen nem tudtam kinyitni, a lábamon igen. Odasiettem a kulcsokkal a kezemben Clockie-hoz. A szemkendőt nagy nehezen leszedtem róla a fogaim segítségével, és a kezébe nyomtam a kulcsokat. Mivel már látott, könnyedén kinyitotta a zárat a bilincsen, ami a csuklóimat tartotta össze. Miután a bilincsek egyike sem volt rajtam kiszabadítottam Clockie-t is. Mihelyst kiszabadult, szorosan megölelt engem.
-Na és most? -kérdezte kíváncsian.
-Ne-em tudom.... -dőltem neki a falnak, majd lassan lecsúsztam és leültem a földre.-Zalgo magával vitte a kulcsokat, amik az ajtót nyitják. Itt egyetlen kijáratot sem látok. Egyedül egy kicsi ablak van, amin épphogy kiférne, lockie is, meg én is, de azt 3 vastag rács védi.
Clockwork állát markolászva töprengett.
-Ok, akkor kitalálunk valamit együtt, viszont előbb.....SZEDD KI AZT A BOGARAT A FÜLEMBŐL!! -hangja amilyen nyugodt volt, mikor belekezdett a mondatba, ugyanolyan gyorsan lett rémült, kétségbeesett, mikor befejezte azt.
Feltápászkodtam a földről és odamentem Clockwork bal füléhez, majd jól belenéztem. Nem láttam semmit. Már egész mélyen lehetet odabenn.
-Clockie... E-ez olyan mélyen van, hogy nem is lá-átom. Esetle-eg ha visszamenné-énk a főhadiszá-állásra, mivel Eyeless Ja-ack úgyis orvos vo-olt, majd ő elintézi-i.
Kicsit megremegett, viszont beleegyezően bópásztázva.
-Akkor most hogyan tovább? -kérdezte a földet pásztázva.
-Sshhh! -tettem a kezem a szájára.-Hallod? -suttogtam.
Víz csorgását hallottam, méghozzá a lábunk alatt. Akkor valószínüleg van alattunk egy csatornarendszer.
-Ez honnan jön? -kezdett el halgatózni.
-A lá-ábunk aló-ól. Való-ószínüleg van ala-attunk egy csatornare-endszer. Ha leá-ásunk megmenekü-ültünk.
-Jó, és mivel ássunk? -csillogott meg a szemében a remény, majd körbepillantott.
Tulajdonképpen én sem tudtam, hogy mivel ássunk le. Jól körbenéztem, mit használhatnánk. Egy matrac, pár bilincs...ekkor jutott eszembe az asztal, amiről hozta a százlábút. Odasiettem, míg Clockie kíváncsian leste minden mozdulatom. Ahogy sejtettem. Egy csomó éles tárgy. Volt itt minden...korbács, kés, baseballütő szögesdróttal... Jézusom, ez már nem túlzás? És van, basszameg. Van csákany! Nem tudom mire használhatja, de van feszítővas!
-Kiszabadulunk, Clockie! Nézd! -vettem a kezembe a feszítővas.
-Hogyan? Csendben kell lennünk. Különven meghall minket. És jön megnézni minket.
-A-akkor nem a csatorná-án keresztül me-együnk. Hane-em ott! -mutattam a feszítővassal az ablakra.
-És mégis hogyan? Rácsok borítják...meg amúgy is...ha ki akarnád törni a rácsokat, annak hangja lenne nem kevés, bejönne megnézni minket, és mikor nem látná a bilincset a kezünkön, meg a lábunkon, rájönne, hogy szökni próbáltunk, és annak nem hiszem hogy részünkről jó vége lenne... -darálta le röviden, mégis értelmesen, mert igaza volt.
Odabattyogtam az ablakhoz, és megvizsgáltam. Épp olyan magas, hogy ha lábujjhegyre állok, simán tudok ott ügyködni. Megfogtam a rácsokat, és próbaképpen megrángattam őket. Kicsit lazák...a feszítövasat a végükhöz tettem, majd elkezdtem feszíteni a feszítővassal, miközben a szabad kezemmel rámarkoltam, és feszítettem. Ez hat! A rácsok egyre inkább kimozdulnak a helyükről. Már vörös volt a fejem is, meg a tenyerem is, de azzal nyugtattam magam, hogy nem kell már sok. SIKER! Az egyik rács kint van a helyéről! Clockwork álla a földet súrolta, annyira elcsodálkozott, ahogyan kiszedtem a rácsot a helyéről. 20 perc alatt kint volt a másik 2 is. Clockwork csak meredten bámult. Köpni-nyelni nem tudott a meglepettségtől.
-Gyere gyorsan! Tartom a hátam, és kimászol az ablakon, aztán felhúzol engem is. -sürgettem a lányt, akinek nem kellett kétszer mondani, futott. Én begörnyedtem, kezeimmel pedig térdemnél támasztottam meg hátamat. Próbált felmászni a hátamra. Sikerült neki. Éppen az ablakra mászott volna, amikor lépteket, és szófoszlányokat hallottam.
-Igen, sima ügy volt, csak annyit kellett tennem, hogy kicseréltem a kis dadogóst, meg a barátnőjét, 2 alakváltó démonra, akik felvették az ő külsejüket, és ugyanúgy tettek, ugyanúgy gondolkoztam, mint ahogy az igaziak tettek volna abban a helyzetben, aztán eljátszották a halálukat. Slendyke azt hitte, hogy az igazi Toby meg Clockwork halt meg. Közben meg ők itt vannak. Amúgy a saját csapatommal is ezt tettem. Mármint úgy értem, hogy alakváltó démonokat küldtem a csatába. A csapatom épségben van. Egyedül azt hiszem Zero nem élte túl. Már úgy értve, hogy az igazi. Mindegy. Ha kínozni, vagy gyilkolászni van kedved, most nem mehetünk csak úgy ki, itt van az a kettő a Slender csapatából. Lehet azokat egészen nyugodtan kínozni.
-Ok, szuper!
Majd a lépteket már nagyon közelről hallottam, meg a hangokat is. Az egyik az tuti Zalgo volt, de ki volt a másik? Nem tudtam kivenni a hangjából, hogy féfi volt-e vagy nő. Megálltak az ajtó előtt, és Zalgo kezében lévő kulcsok zörgését hallottam. Ezek most be akarnak jönni? Clockwork a hátamról még ágaskodott, hogy felhúzza magát az ablakba. Kifutunk az időből, Zalgo mindjárt bejön, és ha bejön, akkor mi komolyan áshatjuk a sírunkat. A kulcsok elfordultak a zárban, és a kilincs lenyomódott. Halottak vagyunk...

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Ciasztooook! Tudom, tudom, nagyon gomen a késésért de költöztünk Budapestről egészen Antrim városáig É. Írországba, és ahogyan beköltöztünk,el kell intézni egy csomó hivatalos papír cuccot, meg bankkártya cuccot, amíg be lehet kötni a netet, éééés nyem tudom hogyan, de eddig valahogyan túléltem wifi nélkül, de még egy pár hetet ki kell birnom, ami miatt a részek is kicsit lelassulnak. (De csak addig fognak lelassulni a részek, amíg nincs net. Utána minden simán fog haladni) Terelve a témát, itt is lenne a mi 2 kis jóhaverunk Toby, és Clockie. Ahogy kértétek visszahoztam őket, de Liuval más terveim vannak. Sajnos ő majd csak az utolsó részben fog megjelenni egészen, viszont a többiben is csak ott egy hangként Jeff buksijában. Ja és tudom, kegyetlen vagyok, hogy pont itt hagytam abba. Sokat beszélek.....na mindegy.  Nemsoká' jelentkezem az új fejezettel, addigis pápá!
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••