Jeff The Killer mindennapjai...

Rég láttalak......

◾Jeff szemszöge ◾

Ott állt.Legalább szólhatott volna, hogy még él.Én meg emésztettem magam,  hogy megöltem a saját testvéremet.Mostmár végre tudom, hogy él a kis szemétláda.....nem vett észre, csak beszélt ott a két szülői sírhoz.Az megragadta a fülem, amikor azt mondta,  hogy:
"-Megkeresem Jeffet.....megtalálom...... és.......megbosszullak titeket!!Esküszöm, a pokolra juttatom!Megígérem nektek......."
Mi van?Meg akar ölni?Ha olyan kedvemben lennék, már rég a saját vérbében fulfokolna az a kis álszent faszkalap. Ekkor nem bírtam ki.Mögé osontam,  de észre sem vette.Majd csak mikor elkezdtem beszélni, látszott rajta egy kis meglepődés :
-Rég láttalak, bátyus.....
Meg sem fordult mikor meghallotta a hangom, de idáig hallottam zakatoló szívverését.
-Ó, te lennél az öcsi?
-Nem, a cuki pedomaci.....-ironizáltam-Szerinted?
-A humorod az megmaradt...
-Neked meg az életed.....az megmaradt.De már nem sokáig-kezdtem el nyújtózkodni.
-Szóval meg akarsz ölni?
-Ahhh!Neked mindent kétszer kell elmondani?!
-Nem, csak....tudod....én szerettelek volna megölni téged-mondta teljesen nyugodt hangon.
-Az nem fog menni....-tettettem a szomorúságot-Sajna nem fog menni....
-Tényleg?-hallatszott a hangján a tettetett szomorúság.
Ekkor hirtelen megfordult velem szembe, és elkapta bal kezével a vállam, a földre kényszerített és jobb kezével egy kést tartott a tarkómhoz.Én csöppet sem ilyedtem meg,  de tettettem.Úgy sem képes megtenni. Vajon mi sül ki ebből?
-Jajj ne....tarkón akarnak szúrni....-színészkedtem
-Most megtudod milyen volt nekem!
Ezután olyat tett amit még belőle sem néztem volna ki....Tényleg tarkón szúrt.A kést nyeléig belenyomta a tarkómba.A világ elkezdett homályosodni,  elmosódni,  majd már teljesen sötét volt.Az utolsó amit hallottam a bátyám szavai voltak:
"-Ìgy mindenkinek jobb lesz...."
Ennyi lenne?Ìgy halok meg?A bátyám keze által? Nem!Felkelek!És megölöm!Kicsinálom!De az egész testem elkezdett zsibbadni.Éreztem ahogy a szivem egyre lassabban veri az ütemet.Nehezen vettem levegőt.Hogy a hangok még ilyenkor sem hagynak békén.....
~Hazudott neked!~
~Álszent faszkalap! ~
~Megölt~
~Most mi lesz?!~
Utolsó dolog amit még megtettem, hogy elkezdtem a hangok miatt nyöszörögni.De az elvette minden erőm.Majd eszméletemet vesztettem.

⬜ 2 órával később ⬜

Magamhoz tértem.A nyakam irdatlanul fájt. Egy ismeretlen helyen ébredtem.Jó magas lehet aki itt lakik...a földtől a plafonig van vagy 3 méter.Nehezen a kezemre támaszkodva, és az ágy szélébe kapaszkodva sikerült csak felülnöm. A nyakam be volt tekerve fáslival.Mi történt?Hogy kerültem ide?Mi lett a nyakammal?ezek a kérdések cikáztak a fejemben, mire lépteket hallottam.Gyorsan visszafeküdtem és tetettem hogy még nem vagyok eszméletemnél. A lépteket ajtónyílás hangja követte.A léptek hangja egyre közeledett, majd az ágy mellett megállt.Ekkor egy mély férfi hang szólalt meg:
-Tudom hogy eszméletednél vagy.
Ekkor kinyitottam szemem és ismételten nehezen, de felültem. Mikor az ágy mellett álló alakra ránéztem, megijedtem. Nem volt arca.Falfehér arca az enyémmel vetekedett,viszont arcán sem orr, sem száj, sőt szemei, de még szemgödre sem volt.
-Nem kell félned, itt biztonságban vagy attól a sálas őrülttől.
-Hé!A bátyámról beszélsz!
-Aki meg akart ölni!
Minden eszembe jutott, arról hogy hogy szereztem a sebem.De arról hogy hogy kerültem ide, semmi emlékem sincs.
Ekkor kisgyermek hangra lettem figyelmes:
-Felébredt már?
Egy kislány feje kukucskált az ajtó mögül.
-Slendy!Miért nem szóltál hogy már felébredt a vendégünk.
-Sally! ez most nem alkalmas!Mindjárt mindenkivel megismerkedik, de még nincs képben!Sok mindenen ment keresztül!
-Oh....akkor bocsi!-vigyorgott, majd eltűnt.
-Ez meg ki volt?-kérdeztem értetlenül az ajtóra mutatva.
-Majd mindjárt megtudod.Tudsz járkálni?
-Miért ne tudnék?
Ekkor felsegített az ágyról, és elindultunk lefelé a hosszú lépcsőn.Mikor leértünk egy nappaliszerűség fogadott minket, egy csomó fura alakkal akik a nappaliban lévő kanapékon és fotelokon trónoltak.
-Ööööö...ez meg ki a faszom? -Kérdezte egy fekete-fehér....bohócszerüség?
-Jajj ne légy ilyen illetlen!-szólalt meg egy....... óraszemű lány??
Mi ez a hely?
-Figyeljetek!Ő a mi kis "családunk" új tagja.-mondta a pofátlan.
-Óóó!örökbe fogadunk egy házikedvencet?-röhögött a bohóc.
Erre az Óraszemű lekevert neki egy pofont.Én elkezdtem röhögni.Ez már hiányzott.Nem is tudom mikor röhögtem egy jót utoljára.
-Óóó....Te-te-tehát olya-a-an j-jól vagy már-r ho-ogy rö-rö-röhögn-ni is tu-u-udsz?
Kérdezte egy kis tikkes gyerek.
-Semmi bajom!Eddig sem volt semmi!Boldogultam volna "Mr. Pofátlan"  segítsége nélkül is....-mutattam a magas arctalan öltönyös ember felé.
-Ja persze!-mondta egy fehér maszkos fiú.
-Igen!
-Azért feküdtél a temetőben a saját véredben ázva?-röhögött a bohóc.
Erre én csak forgattam a szemem.
-Nem mindegy hogy mi lett volna?Most ezt történt és itt vagy.-mondta az óraszemű.
-De minek vagyok itt?
-Azt jó lenne tudni-mondta cinikusan egy szőke zöld ruhás.....koboldféleség?
-SLENDY!!!-kiabált a barna hajú kislány akit már korábban láttam az ajtónál.
Senki sem válaszolt.Mindenki bámulta a másikat, amíg az óraszemű meg nem törte a csendet:
-Jó....amíg ideér, addig ismerjük meg új társunkat
A legtöbben csak forgatták a szemüket.Az óraszemű kezdte:
-Clockwork vagyok.