Jeff The Killer mindennapjai...

Elég volt!

A lángok körülöttem táncolnak.Melegen, sőt forrón melengetik arcom.Mintha éreztem volna már ezt...jah..csak akkor nem melengették hanem elemésztették az arcom.A szüleim halott arcán ülő szemei bámultak rám a tűzcsóvák közül.Majd haldokló, de ismerős...hörgő, de ismerős hangot hallottam.A testvérem utolsó halál előtti nyögései és hörgései voltak.Nehezen félholt testét odavonszolta hozzám átgázolva a lángtengeren, miközben én a sokktól megmozdulni sem tudtam.Odajött, a pulóverembe kapaszkodva felhúzta magát majd halkan a fülembe súgta:
"-Nem haragszom rád....szeretlek"
Könnyek gyűltek a szemeimbe A sós könnycseppek ahogy kicsorogtak a szemeimből csípték a frissen felgyújtott szemhéjaim.Majd szinte már mindenhol vérző testvérem a térdére rogyott és elkezdett vért hányni.Miután a vére egy hatalmas tócsában összegyült kidőlt és teste cserben hagyta.
........................................................................
Ijedten ébredtem fel.Már 3 napja itt vagyok és ugyanez a rémálom gyötör. Minden nap elég átlagosan telt viszont nem igazán jöttem ki jól senkivel.Szabadidőmet itteni-ottani gyújtogatásra és gyilkolászásra használom.Viszont az a Pofátlan egyáltalán nem szimpi nekem.Kijöttem a szobámból.Igen saját szobát kaptam.Szóval mivel nincs ki parancsoljon nekem és azt tehetek amit csak akarok,ezért mentem is volna végezni a szabadidős tevékenységeimet.Kimentem a fák közé a sűrü erdőbe, majd kikukucskáltam az erdő szélénről ami egyúttal a "határ" a város és az erdő között.Még hajnal volt,  úgy 5 körül lehetett az idő.Egy kisfiút pillantottam meg nem messze az erdőtől.Össze volt kuporodva, sírt.Karjai és lábai tele voltak kék és lila foltokkal. De azért nem bántottam.Nem messze a gyerektől egy házból hangzavar és sikolyok jöttek odamentem és benéztem az ablakon.Egy férfi verte a feleségét.Szörnyű.Elővettem a zsebemből egy skatulyát.Tele volt még gyufával. Gondolom nem nehéz kitaláltni hogy mi történt ezután.Olyan jó érzés volt.Már régóta nem gyújtogattam. Mikor is utoljára?Asszem tegnap. Akkor a kisgyerek aki még egy jó 15 méterre sírt a háztól, a szülők sikolyára odafutott.Majd könnyel teli ijedt tekintetét rám meresztette.Ismerős volt a tekintete, noha életemben először láttam a kölyköt.A tekintete...az...az az a pillantás.A lesokkolt arckifejezés...ekkor a hangok megint üvöltöztek a fejemben.Előjöttek a régi emlékek melyekről eddig azt hittem, hogy már eltűntek.MEGŐRÜLÖK!A hangok egyre hangosabban,  és hangosabban üvöltenek. Az emlékektől fáj a fejem.És az a gyerek még mindig rám mered!Nem bírtam tovább, elfutottam vissza a sűrűbe.Nem sokáig jutottam, nekimentem valaminek.
-Mi a fasznak van ennyi fa az erdőben?!-üvöltöttem miközben feltápászkodtam a földről.
Viszont amikor felálltam, megláttam, hogy nem egy fának ütköztem neki.A Pofátlan volt az.
-Pont téged kerestelek-mondta
-Minek?
-Lenne hozzád egy kérdésem.
-Mégis mi?
-Hol van a bátyád?
-Kicsoda?
-Az aki meg akart téged ölni.
-Ha tudnám sem mondanám el!
Ekkor hosszú erős karjával megragadta a nyakam és felemelt.Mondhatom hogy nem egy csodálatos érzés volt.
-Figyelj!Csak tudsz róla valamit, hogy hova mehetett?!
-Nem tudok róla semmit!-mondtam fuldokolva.
-Ne hazudj!Mondd el!
-Bazdmeg nem tudok róla semmit!
-Igen?-kérdezte gúnyosan-Te akartad!-Majd csápjaival körbefonta az egyik karomat és mérhetetlen erővel szorongatta.Éreztem ahogy a csont a karomban valósággal repedezik.
-Mit tudsz róla?!-kérdezte dühösen
-Semmit!-mondtam nyöszörögve fuldokló hangon.
Ekkor erősebben szorította a nyakamat és a karomat is. Attól hogy szabadulni nem tudtam, az agyam még kattogott.A zsebemen volt a késem. A másik kezemmel kivettem és egy hirtelen mozdulattal a vállába szúrtam, de a késem nem hagytam a vállában.Erre ő hirtelen elengedett. Lehuppantam a földre. Én gyorsan futni kezdtem de az egyik csápjaival elkapta a bokám.
-MEGVAGY!!-üvöltötte dühösen.
-Vagy nem!-Vágtam meg mélyen a csápját, mire ő ismét elengedett.
Én amennyire gyorsan csak tudtam elfutottam.A kezem eltört. Futottam a sűrű erdőben.Amíg el nem fáradtam és össze nem estem.Lábaim lerogytak.Ziláltan vettem a levegőt.Elég volt!Többet oda vissza nem megyek abba a kis kibebaszott házába annak a Pofátlannak!Zajt hallottam fentről a fákról.Majd már csak egy alakot láttam magam mellett.Gyorsan felálltam.Egy lány állt mellettem, és szemével méregetve kérdezte:
-Ki vagy?Még nem igazán láttalak errefelé.
-Jeff...-morogtam-Ember vagy?
-Talán igen talán nem.-mosolygott
Ekkor meg akartam ölni, mert ugye nem jó szemtanúkat hátrahagyni, de nem volt annyi erőm, sőt ügyesen minden mozdulatom elől kitért.
-Ó!Pattog a kis bolha!-nevetett rajtam.
Dühösen hadonásztam gyorsabban az éles késsel amíg elkapta a csuklóm, ezzel megakadályozta, hogy tovább tudjak hadonászni.
-Nyugalom.Láttam mi történt.Segítek neked
-Ha láttad hogy az a nyomorult meg akart ölni, miért nem segítettél?!-kérdeztem mérgesen
-Nem tudtam, hogy ki a jó, ki a rossz, kinek kell segíteni, kit kell hagyni meghalni.De mostmár inkább hajlok arra hogy segítenem kellett volna neked...
-Esküszöm egyszer elkaplak és megöllek-mosolyogtam.
-Ja...majd egyszer-mosolygott vissza rám
Majd a törött kezemet méregette
-Öhmm....nem kéne egy kis segítség?
-Jah....el is felejtettem-pillantottam a törött kezemre
-Gyere velem-indult el egy ösvényen.
Már alkonyodott amikor egy fura kis faházhoz értünk.
-Itt is vagyunk!
-Pontosan hol is?-kérdeztem összezavarodva.
-A házunknál!
-Hogy érted hogy a házunknál?Ki van még bent?
-Oooo!Vendég!-Kiáltott egy másik lány, kihajolva az ablakon.
........................................................................
Életkor:18
Név:Alice Morgan (Wonder Alice)
Magasság:172 cm
Érdeklődési kör:Fegyverek
Társa:Elisabeth Morgan(Bloody Eye)
Képesség:nincs

Életkor:17
Név:Elisabeth Morgan (Bloody Eye)
Magasság:167 cm
Érdeklődési kör:Gyilkolás
Társa:Alice Morgan (Wonder Alice)
Képesség:Telepatikusan fájdalom közvetítése,  és telepatikus befolyásolás a mozgásban.
Érdekesség:Pszichopata,skizofrén

........................................................................
-Gyertek csak be!-kiabált a rózsaszín hajú lány-Elisabeth, ki a vendégünk?
-Jeff...az erdőben találkoztam vele.
-Igen...és miért is vagyunk itt?-kérdeztem flegmán
-Majd elmondtok mindent bent! Ne ácsorogjatok odakint.-mondta a rózsaszín hajú lány
-De én nekem...izé...mennem kéne...
-Hova?-nézett rám a kis vörös
-Hát tudod sok gyilkolásznivaló van még...
-Legalább had kössem be a kezedet.-nézett rám a vörös
-Igen!-mondta a rózsaszín
-Kössz de kihagyom-mondtam és már sarkon is fordultam.
-De ha valamire szükséged van akkor gyere csak vissza nyugodtan! -Mondták egyszerre.
És én elindultam a sötét erdőbe.Csak mentem és mentem de szart se láttam.Végül, mint ahogy tudnom kellett volna hogy milyen balfácán vagyok, eltévedtem.....Furcsa zajokat és lépteket hallottam. Megijedtem mert azt hittem hogy már  megint követ az a Pofátlan.Elbújtam egy vastag törzsü fa mögé. De aztán ismerős hangot hallottam :
-Van ott valaki?-kérdezte a valaki
Én csak csendben lapultam.A léptek és a hang abbamaradt.Síri csend lett.Behunyt a szemem és nagy levegőt vettem.Amikor kinyitottam a szemem, a valaki előttem fél méterre állt, de a sötéttől nem láttam jól hogy ki az.
-Ki vagy?!-kaptam elő a késem a zsebemből.
-Mi az, már meg sem ismersz, ÖCSI?

🔪Sziasztok! Bocsi hogy ilyen sokára jött ez a rész.Ha ezt olvasod, légyszi írd kommentbe, hogy tetszik-e az a két lány szereplő aki a képzeletem szüleménye, vagy nem.Ha a többségnek nem tetszik akkor többet nem lesznek benne a történetben.Várom a kommenteket.Viszlát!🔪