Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

25.

-Szeretsz még?

Erre a két szóra felemeltem a fejem a válláról és kezemmel kényszerítettem arra, hogy rám nézzen.
-Harry. TE- hangsúlyozom ki a "te"szót- vagy az életem.
-Akkor miért érzem azt mintha kerülnél? -kérdezi mostmár a szemembe nézve.
-Nem tudom -mondom neki olyan halkan, hogy én magam alig hallottam amit mondtam.
-Megan, tudom hogy nehéz. Nekem is az, hidd el. Tudtam, hogy milyen nehéz időkön vagy keresztül mégis hazudtam neked, tudtam hogy azt kérted hogy ne keresselek de azt is tudtam hogy nem gondoltad komolyan én mégis betartottam. De itt vagy és nekem csak ez számít. Túl sok embert veszítettem már el és nem szeretném, hogy te is közéjük tartozzál. Lehet hogy nehéz elhinni de nekem is nagy szükségem van rád.- mondja mire én lassan megcsókolom. Pillanatunkat egy hirtelen erős ajtó csapódás zavart meg.

Louis mosolyogva jött be a szobába de amikor észrevett engem és Harryt egymás karjaiban, hirtelen azt se tudta mit csináljon. Mi gyorsan felálltunk az ágyról és elengedtük egymást.
-Öhm..szia Megan.-mondta mosolyogva majd Harryre nézett.
-Megzavartam valamit?
-Nem Lou- mondta mosolyogva Harry de én láttam arcán, hogy nem örül túlságosan annak hogy Louis itt van.- de nem úgy volt hogy Elenornál leszel?
-De, csak neki el kellett utaznia egy fotózásra így visszajöttem. Jó újra itt látni, már azt hittem kinyírom Harryt annyit dumált rólad az elmúlt hónapokban. -jött oda hozzám majd megölelt.

Harry láthatólag nem nagyon örült annak sem, hogy Lou úgy ölelget, hogy egy szál bugyiban és pólóban vagyok, láttam rajta hogyha még 10 másodpercig néznie kellett volna mondott volna valami csúnyát Louisnak. Mikor Lou is észrevette  hogy Harry feszült volt elengedett és az ajtó felé sétált de még hátranézett.
-Én azt hiszem Niallnél alszok, hogy ti nyugodtan együtt legyetek -kacsint egyet rám mire elnevetem kicsit magamat -azért örülök hogy újra együtt vagytok.

Ezzel ott hagyott minket a szobában.
Ezzel a mondattal ami újra felszültséget hozott közénk. Harry visszaült az ágyra úgy nézett rám.
-Ha most nem akarsz erről beszélni akkor nem eröltetem. -mosolyog rám mire visszamosolygok és bólintok.
-Szerintem aludjunk. -fekszek be az ágyba mire ő is ugyan így tesz.

-Jó hogy itt vagy Meg.
-Szeretlek Harry. -mondom már félig álmomban de még érzem nyakamon, hogy elmosolyodott vallomásomon.

****

Másnap reggel Harry karjai között ébredtem. Ma este még lesz egy koncertjük de utána egyből utaznak tovább. Ki akarom használni ezt a kis időt még vele de közben félek attól, hogy meg kell beszélnem vele, hogy mi lesz velünk. Lassan Harry is kezdett ébredezni mellettem így még szorosabban átölelt és az egész testét hozzám nyomta. Illata mint mindig most is lenyűgözött, még most sem tudom megszokni. Közelsége azonban olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogyha tehettem volna, ettől a reggeltől kezdve, el nem engedtem volna.

-Harry, nem kéne felkelni?
Lassan felül az ágyon majd telefonját elővéve, az időt kezdi el nézegetni rajta.
-Ahj..de. És még Paul is üzent, hogy menjünk be az arénába még egyszer elpróbálni az egészet. Utálom amikor így főnökösködik.
-Ő a menedzseretek, mit csináljon ha nem azt.-nevetem el magam mire ő kimászik az ágyból és az ablakhoz sétál. Én is így teszek és hátulról átölelem, amennyire csak tudom azt nézve hogy hozzá képest olyan picinek érzem magam. Ő szembefordul velem és az ablaknak dől velem együtt.
-Csak azt reméltem, hogy ezt a napot még nyugodtan együtt tudjuk tölteni. -puszilt meg engem, mire én kimásztam karjai közül és a ruháimhoz mentem.
-Most meg mit csinálsz? -néz rám értetlenül.
-Öltözök. Gyere öltözz fel te is, minél hamarabb végeztek annál többet tudunk még a repülőig együtt lenni.

Harry álmosan az ágyhoz sétál és háttal ledől rá.
-A srácok még úgy is alszanak. Nem fognak felkelni ilyen hamar. -sóhajt fel majd felkönyököl, hogy láthasson.
-De, mert én beszélek velük.