Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

22.

Alig aludtam pár órát, de már keltett is az ébresztőm. Gyorsan összekaptam magamat majd beszállva a kocsiba anyával és apával együtt indultunk meg a reptér felé. Egy hosszú búcsúzkodás után felszálltam a gépre és már el is indultam Miami felé.

****

Az aréna előtt álltam Szofi nagybátyjára várva. Alig fél óra múlva kezdődik a koncert és nem elég, hogy a hosszú út teljesen lefárasztott, de már sík ideg is vagyok. Miután talalkoztam a férfivel, aki meglepően hasonlít barátnőmre, a helyemre kísért ahol már elég sok rajongó foglalt helyet. Nem gondoltam volna, hogy az első sorban tudok majd lenni de így egy kicsit megijedtem. Féltem hogy mi lesz ha meglát és a koncert után elsiet, hogy ne találkozzunk. Nem tudom mi történt vele az elmúlt négy hónapban és ez megijesztett egy kicsit. Az idő csak telt és telt majd arra lettem figyelmes hogy a fények felerősödnek és a banda felsétál a színpadra. A színpad közepén álltak meg mind a négyen egymás mellett és úgy kezdték el énekelni a dalaikat. Olyan jó volt újra látni őt. A koncert vége felé egy lassú számot kezdtek el énekelni, majd megtörtént az amitől tartottam.

Niall majdnem velem szemben állt miközben énekelt. Egyszer csak össze akadt tekintetünk mire arca lefagyott, de egy másodperc töredéke alatt elmosolyodott és folytatta szólóját. Niall része után Harry következett. Miközben énekelt láttam Niallön, ahogy ránéz Liamre aki egyből felém kapja a fejét. Ezek után Louis is becsatlakozott a szemkontaktusokba majd Harry is a tömegre nézett, hogy rájöjjön, hogy a srácok mit néznek ennyire. Amikor  smaragdzöld szemeivel belenézett az enyéimbe egy kicsit lesokkolódott majd ugyan olyan lazasággal ahogy szokta folytatta szólóját.

Hey, hey, hey
Oh, why you wearing that to walk out of my life?
Oh, miért lépsz ki az életemből?
Hey, hey, hey
Oh, even though it's over you should stay tonight
Oh, mégha vége is van maradnod kéne estére
Hey, hey, hey
If tomorrow you won't be mine
Ha holnap nem is lehetsz az enyém
Won't you give it to me one last time?
Nem adnál nekem egy utolsó estét?
Oh, baby, let me love you goodbye
Oh, baby, engedd hogy szeresselek ég veled.

Éneklése közben mélyen a szemembe nézett, a szívem meg kihagyott nem is egy ütemet. Ez a dal még az előtt meg volt írva mielőtt találkoztunk volna, de mégis olyan volt mintha az utolsó napunk után írta volna meg Harry. Szemei könnyezni kezdtek miközben énekelt. Ennek hatására én is sírni kezdtem. A rajongók tomboltak tovább ahogy a 3 fiú is, de mintha nekem és Harrynek megszűnt volna a külvilág. Elvesztünk egymásban és ez talán túl sok volt nekem hirtelen. Nem birtam őt tovább nézni, miután abba maradt a szólója mélyen a szemembe nézett de én megszakítva ezt megfordultam és átmászva a tömegen szaladtam ki az arénából egészen a hátsó bejáratig ahol be is jutottam a koncert elején. Kint nagyon hideg volt de mintha meg sem éreztem volna. Egy bő fél óra múlva hallottam a meginduló tömeget. Ideje lett volna mozdulnom, hisz így biztosan tudhatom hogy vége a koncertnek. Azonban valami mégis maradásra bírt, talán féltem Harryvel újból találkozni, talán félek attól, hogy már el akart felejteni de megfogadtam hogy nem leszek gyáva, maradni fogok. A lépcsőn ültem és a csillagokat vizsgálgattam. Pár éve megnyugtatott a tudat, hogy bár nem volt velem Harry tudtam, hogy ugyanazokat a csillagokat nézi amiket én is csak teljesen máshol. Most viszont megrémített ez az érzés hisz most ugyan ott vagyunk. Néma csönd volt már az egész aréna körül, csak bentről szűrődött ki egy kis fény és hang majd ajtó csapódasra lettem figyelmes. Még hátra sem tudtam nézni épp, hogy fel tudtam állni a hideg lépcsőről mire szemben találtam magam vele.