Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

54.

Másnap reggel kipihenten ébredtem.
Amikor megéreztem anyu híres palacsintájának illatát amit minden hétvégén készíteni szokott, pizsamámban szaladtam le az ebédlőbe. A többiek már az asztalnál ültek így én is lehuppantam az egyik székre.
-Jó reggelt Kicsim- puszil meg anya majd elém rakja a reggelit.- Úgy gondoltuk ma elmehetnénk Mamáékhoz, már nagyon hiányolnak.
-Rendben, de előtte találkozok Szofiékkal, megígértem nekik hogy ha hazajövök összefutunk.

Magyarországon melegebb az idő tavasszal mint Angliában így szerencsére nem kellett úgy beöltöznöm. Hajamat hagytam hogy lehulljon vállamra majd belebújva magassarkú fekete csizmámba szaladtam is a kedvenc kávézónk felé. Az egyik asztalnál meg is láttam barátnőmet és Nicket.
-Srácok- ölelem meg őket hátulról amire hírtelen összerándulnak majd hátrafordulva visszaölelnek.

Miután kikértük a rendeléseinket végre nyugodtan tudtunk beszélgetni.

-Mi van veled? Semmit sem tudtunk rólad, csak bejelentették a szüleid hogy kiköltöztél Londonba.- kíváncsiskodik Nick.
-Hát, nagy körvonalakban, Harrynél lakok, van egy magánorvosom aki segít a gyógyszerek betartásában, készülődök az érettségire mint ahogy ti is, Harryvel nem rég lettünk fél évesek és most nagyon boldogok vagyunk, csak nagyon sokat kell dolgoznia, a babát nem tartottuk meg, megtanultam korizni is és...

-Azta kurva várjál csak- szakít félbe a gyors beszédtempómban barátnőm. -Mi az hogy a babát nem tartottuk meg? Te...te terhes voltál?

-Igen.- hajtom le fejem, majd bele iszok forrócsokimba. -Babát vártam, de elvetettem.
-Mi a...miért?- kérdezi Nick.
-Nem álltam még rá készen, nem tudtam volna jó anya lenni.- vallom be nekik, mire gyomromat már érzem is összeszűkűlni a fájdalmas emlékek hatása miatt.
-És miért léptél le ilyen sürgősen?- vált témát Nick, mikor látta rajtam, hogy érzékenyen érint a téma.
-Van valami amit nem mondtam el.
-Megi, nyögd már ki- sürget barátnőm.
-Tudjátok...Adam.
-A srác aki meg akart erőszakolni Svájcban?
-Igen...hát, sikerült neki.

A barátaim szeme kikerekedett és csak megszeppenve ültek, majd Nick szólalt meg először.

-Megan, Istenem. Mikor, hogyan, jól vagy már?
-Azután történt amikor Harry miatt elmentem egy bárba és berugtam. Sosem szenvedtem annyira mint akkor.- sóhajtok fel- Már jól vagyok de gyakran vannak rémálmaim miatta, ez volt a fő ok amiért elköltöztem Harryhez.
-Nagyon sajnálom Meg- fogja meg Szofi kezemet és küld felém egy bíztató mosolyt.
Beszélgettünk még egy ideig, majd mikor el jött az idő, hogy ideje indulni mamáékhoz, elváltunk egymástól.

Mamáéknál vacsorázni olyan volt mint régen. Elbeszélgettük az időt a történtekről, azt is megtudtam hogy papa vett mamának egy kiskutyát, aki most is a lábam alatt játszadozik éppen valami sípolós kacsával. A témákból telefonom rezgése zavart meg, ahogy üzenetet kaptam. Elmosolyodtam amikor a képernyőn Harry nevét láttam meg.

Harry: Na milyen otthon? Itt nagyon sok a munka.
Megan: Nagyon fárasztó? Itt minden oké, nagyon hiányzol.
Harry: Eléggé, én is inkább veled lennék, szörnyű egyedül aludni, visszatértem a nagy plüsskutya ölelgetésére.
Megan: Ooh, szóval megvan a pótlékom?
Harry: Ha le tudnék feküdni vele te már nem is kellenél.

Üzenetén csak megforgatom szemeimet.

Megan: Nálam nem találnál jobbat.
Harry: Milyen magabiztos valaki... csak az a baj, hogy már kezdem elfelejteni, fel kéne eleveníteni.
Megan: Csak két napja vagyunk külön Styles.
Harry: Nálam nélküled két nap két év.

-Szerinted jó ötlet Meg?-kérdezi mama ezzel kizökkentve engem a Harryvel folytatott üzengetésből.
-Hogy mi? Bocsi csak...
-Csak Harryvel beszéltél, mindenki tudja- neveti el magát Mira.- Mit akart a hős szerelmes?
-Mira, hagyd a nővéredet.- szól közbe anya, amivel vissza tudok térni telefonomhoz.

Megnyitva azt láttam meg, hogy Harry azóta is üzenetekkel bombázott.

Harry:Annyira hiányzol.
Harry: Megan?
Harry: Én nem hiányzok?
Harry: Most megharagudtál a plüssös viccem miatt?
Harry: megcsaltalak Taylorral.
Megan: Hogy mit csináltál???
Harry: Végre vissszatértél.
Megan: Ez nem vicces Styles, ne mondj ilyeneket.
Harry: Tudod, hogy sosem tenném meg.
Megan: Ahogy azt a csókot sem.
Harry: Megan, azt hittem ezt már megbeszéltük. Az a csók semmit sem jelentett nekem, téged szeretlek.
Megan: Attól még megtetted.
Harry: Ne térjünk már vissza ide kérlek...így is elég fáradt vagyok ne fárassz le jobban.
Megan: Szóval én lefárasztalak?
Harry: Ha ilyen baromságokkal jössz akkor igen.
Megan: Te hoztad fel megint a témát. Minek kell neked ilyeneket írogatnod nekem, elég volt hogy múltkor is átjött hozzád.
Harry: Tudod jól hogy szomorú volt.
Megan: És akkor mostmár minden hisztijénél nálad fog vígaszt keresni? Először egy ölelés, aztán egy puszi, aztán egy csók aztán meg...
Harry: Basszus Megan ne reagáld már túl ennyire ezt a dolgot. Én se álltam le veszekedni amikor lerészegedtél.
Megan: Sajnálom hogy egyszer jól akartam magam érezni, tudom hogy te a tökéletesség vagy és neked nincsennek hibáid, de akkor marhára miattad csináltam.
Harry: Akkor mostantól rám fogod fogni hogy miattam húzott meg téged Adam is?
Megan: Miért kell még őt is felhoznod?
Harry: Sajnálom Kicsim, túlzás volt ne haragudj.
Megan: Ez kurvára túlzás volt Harry.
Harry: Ne haragudj de ha eszembe jut hogy milyen lett volna ha mégis az övé lett volna.
Megan: Tessék?
Harry: A rohadt életbe, Megan.
Megan: A tiéd volt a baba?