Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

6.

Mosollyal az arcomon fogadom a hívását, alig várom hogy lássam, pedig nap mint nap látom, vagy hallom.
-Harry, hogy vagy?-fogadom a hívását.
-Szia Szépség, jól és te?
A már megszokott becézésen még most is elpirulok.
-Én is jól vagyok, mi a helyzet?
-Most fogok hazaérni egy interjúról, esküszöm azok a kérdések néha amiket fel tudnak tenni -rázza meg fejét nevetve- jó lenne végre látni.
-Most látsz-nevetek fel.
-De nem videochaten keresztül-sóhajt fel
-Igen az tényleg nagyon jó lenne.- gondolok bele milyen lenne újból érezni jellegzetes illatát és belenézni azokba a zöld szemekbe személyesen.
-Mit terveztél ma estére Megan?
-Amit mindig, fekszek és tévézek, te?
-Én arra gondoltam hogy a nap végét egy lánnyal szeretném tölteni, épp most megyek hozzá.

Mi?? Harry egy másik lányhoz megy és ezt csak így mondja nekem? Tudom hogy nem járunk meg semmi de azért ez erős kijelentés volt tőle. Mostmár tudom hogy mit jelentettem neki...csak egy barátot, de akkor miért csókolt meg?

-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy ideje lenne hogy kinyisd nekem az ajtót mert itt hidegebb van mint gondoltam.
-Mi? -Harry szavai teljes homályként értek, mind addig amíg meg nem hallottam a csengőt. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót és hát..tényleg ott állt, végre újra láthattam életnagyságban. Még mindig ugyanaz a mosoly és fekete nadrágja egy szürke pulcsival kombinálva.

-Te...ezt nem hiszem el. -ugrottam Harry nyakába amivel még magamat is megleptem, tekintve hogy alapjában mennyire távolságtartó vagyok az emberekkel.
-Már azt hittem sosem nyitod ki az ajtót -mondja mosolyogva miközben szorosan megölel.
-Hogyhogy itt vagy? Honnan tudod hogy hol lakom?
-Ugyan Megan, én Harry Styles vagyok, mindent ki tudok deríteni. -mondja egy halk kuncogás közepette.
-Az egész hetem szabad szóval azt gondoltam meglátogatlak, úgy meglepiből.

-Hát ez aztán tényleg nagy meglepetés. -lépett mögém anya mögötte apával és elkezdett mosolyogni Harryre -örülök hogy látlak Harry.
-Én is örülök Liza, hogy vagytok?-öleli át anyát is.

-Mi jól és te? Hogy megy a zenélés? -fogott kezet apa Harryvel.
-Egész jól köszönöm. Én is jól vagyok de be kell hogy valljam hogy már nagyon hiányzott a lányotok.
Mondta Harry miközben rám mosolygott, ami által meg jelentek azok a gödröcskék amiket úgy imádok.

-Azt elhiszem, Megan is folyton csak rólad áradozik -jelent meg Miranda is mellettünk. "Remek, a szomszédokat nem akarjuk áthívni plusszba?"
Miranda szavaira lehajtottam fejem hogy ne lássa senki rákvörös fejemet. Erre persze mindenki elneveti magát csak én nem. Anya szakítja félbe a nagy nevetgélést.
-Harry, akkor nálunk maradsz?
-Öhm...én nem szeretnék zavarni, majd kiveszek egy hotel szobát a közelben.
-Ugyan Harry ne hülyéskedj nyugodtan maradj itt. -mosolygott rá apa "mivan itt mindenki olyan természetesnek veszi ezt a helyzetet csak én nem?
-Ha Megan nem bánja akkor szívesen maradnék.
Én akkor jöttem tudatomba és ráztam meg a fejem hogy egy kicsit felébredjek.
-Ugyan Harry, maradj nyugodtan.
-Akkor ezt megbeszéltük-csapta össze kezeit anya-éhes vagy Harry? Csináljak gyorsan valami harapnivalót?
-Ooh nem szükséges Liza, nem vagyok éhes de köszönöm.
-Rendben, akkor viszont Megan, mutasd meg Harrynek a házat, mi ledőlünk mostmár aludni elég későre jár. Jó éjt nektek.- ezzel fel is mentek Mirandával együtt akin látszott hogy nem szívesen hagy minket itt, hisz neki is nagy kedvence a göndör mellettem.

-Hát, akkor gyere körbevezetlek -mondtam neki mosolyogva majd így is tettem.
Már az emeleten voltunk a leghátsó szoba előtt.
-És ez az én szobám-nyitottam be
-Na ne, ez komoly? -mutat rá egy nagy One Direction poszterre a szobám falán.
-Most mi van? Mondtam hogy rajongótok vagyok- vonom meg vállamat.
-Hát ez jó. -nevetett nagyot Harry -ehhez még hozzá kell szoknom. -mondta miközbe mögém sétált és bezárta az ajtót majd szembefordított magával és megfogta a kezeimet.
-Jó újra latni téged, Megan. -hangja olyan mély és bársonyos, képes mindig libabőrössé tenni.
-Téged is jó látni -mosolyogtam rá vissza. Láttam Harryn hogy erősen gondolkozott valamin, mintha próbálná magát összeszedni.
-Megcsókolhatlak?-jött a kérdés amire megszeppentem, de bólintottam, majd meg is éreztem méz édes ajkait enymémeimen.
-Olyan rég vártam már erre.-mondta két csók között mire belemosolyogtam csókunkba.
-Mit csinálsz velem Harry? -kérdezem tőle a valójában magamnak szánt kérdést -Amióta hazajöttem egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből, minden nap veled akarnék lenni.
-Hát most itt vagyok -mosolyog és leül az ágyamra, majd mellé ülök.
-Hát épp ez az. Most itt vagy meg minden de el fogsz menni, és lehet hogy többet nem is jössz vissza. -
Mondom majd felállok. Harry egyből mögém lép és karomnál fogva maga felé fordít.
-Ne gondolj már mindig ilyenekre Megan. Annyira nem tudsz bízni semmiben, ha nem terveznék semmi komolyat akkor hidd el hogy nem tettem volna meg ezt.
-Sajnálom - túrok bele fürtjeibe- csak elég sok minden van amiért így viselkedek.
-És el akarod mondani nekem?
-Majd talán később, egyenlőre még most nem menne.
-Oké, de tudod hogy én itt vagyok rendben? Bármi van nekem elmondhatod. És bocsi hogy így közbetettem az estédnek de már nem bírtam ki hogy ne lássalak, utálom hogy csak telefonom keresztül láthatlak.
-Örülök hogy itt vagy, így legalább nem egyedül kell filmeznem.
-Mit akarsz nézni?
-Nem tudom, mit nézzünk?
-Láttad már a Bambit? -na ezen nagyot nevettem.
-Ez komoly?
-Igen- nevet fel- az az egyik legjobb.
-Sosem néztem meg.
-Miért nem?
-Nem is tudom-mosolygok rá- mindig vártam vele, hogy Harry Styles-al nézzem meg.
-Akkor meg is van hogy mit nezünk.