Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|

32.

Harryvel miután lezuhanyoztunk és felöltöztünk már szaladtunk is le húgomhoz, hogy végre enni tudjunk.

-Miranda, tényleg ez a legfinomabb spagetti amit valaha ettem. -mondja egy félmosollyal Harry.
-Jóhogy, én csináltam.
-Csak szerencséd volt. -mondom neki miközben kisétalok az ebédlőből és a konyhába veszem az irányt egy pohár vízért.
-Elmehetnénk valahova. -áll mögém Harry és derekam köré fonja karjait, míg én megfordultam ölelésében.
-Orvoshoz kell mennem a délután.
-Miért?
-Mert...öhm, meg akarják nézni, hogy nem vagyok- e terhes.
-Tessék? Az a rohadék mégcsak nem is védekezett? -csap mellém a pultra majd az ablakhoz sétálva kinéz rajta.
-Nem lesz semmi baj -sétálok mellé -már éreztem volna ha...
-Ennyi idő elteltével azt még nem érzed Megan.
-Te ezt honnan veszed? Hirtelen ennyire értesz a terhességhez is?
Harry rámnézett majd se szó se beszéd felsétált az emeletre. Nem értettem, hogy ezt miért így reagálta le, hisz nem kiakadnia kéne, hanem mellettem állnia.

Szobám ajtaját kinyitva Harryt pillantom meg a földön ülve hátát az ágytámlámnak döntve. Először nem mertem volna fogadni rá, de ahogy közelebb sétáltam hozzá nyilvánvalóbbá vált. Sírt.
Leültem mellé és kezemet az övére tettem.

-Nekem elmondhatod.
-Nincs mit. -vágta rá érzelem mentesen.
-Akkor nem sírnál Harry. Valamit nem mondassz el és tudod, hogy vagyok olyan makacs, hogy nem hagylak békén addig amíg...
-Basszus Megan, mondom hogy nincs semmi.- áll fel a földről majd felül az ágyra mire én is így teszek.
-Én csak tudatni akarom veled hogyha baj van akkor...
-Megan, nem tudnál egyszer kussban maradni az ég szerelmére- ordít le mire keze vállamat érinti és bár tudom, hogy akaratán kívül és nem durván, de az én gyenge szervezetemnek elég volt ahhoz, hogy leessek az ágyamról. Olyan hirtelen történt, de amikor szemünk találkozott miközben próbálok felülni a padlón mintha több órán keresztül kémleltük volna egymást.
-Meg, Istenem én...én annyira sajnálom. -szaladt volna felém mire leordítottam.
-A közelembe se gyere. Maradj ott.
-Megan...- próbált meg kérésem ellenére is odasietni hozzám, de akkor Miranda visszarántotta őt ezzel távolsagot létrehozva kettőnk között amit most egyáltalan nem bántam.

-Basszus Harry, mi a szart csináltál?- kérdezi tőle miközben végig engem figyel.
-Én nem akartam, csak elborult az agyam.
-És az már okot ad arra hogy le lökd őt a földre?
-Meg, annyira sajnálom.- próbálna meg újra felém közeledni de én csak hátrálok a földön.
-Harry most menj le.- folytatja Miranda.
-De én...
-A rohadt életbe Harry, fél tőled. Egy pár napja ugyan így erőszakolták meg. Most menj inkább le.
Harry elfogadva Miranda kérését bólintott és lesétált az emeletről.

Szememet kinyitva a sötét szobában az ágyamban találom magam. Már este 10 volt, a földszintről anyáék hangjàt hallottam meg, ahogy barátommal beszélnek. Le akartam menni hozzá, hogy átöleljem de aztán eszembe jutott hogy mit csinált velem így csak könnyes szemekkel maradtam az ágyamban. Pár  hosszú perc múlva benyomódott mellettem a matrac, először azt hittem anya de mikor megéreztem jellegzetes illatát egyből összerezzentem amit o is eszrevett és egyből felült az ágyon.

-Sajnálom.
-Mit, hogy most a frászt hozod rám vagy, hogy ellöktél, vagy Taylort sajnálod, ooh vagy azt hogy eltitkoltad a turnét? Basszus Harry te mindent csak sajnálsz én meg mindig csak megbocsájtok.- mondom neki a kelleténél is nyogodtabb stílusban.
-Tudom, hogy egy barom vagyok. Talán azért hibázok ennyit mert túlságosan is szeretlek és védeni akarlak.
-Hát én nem tudom milyen az ha egy embert meg kell védeni de szerintem te nagyon nem vagy jó benne Styles.
-Tudom.- mondja egy félmosollyal- Amikor megtaláltalak akkor is a földre löktek és most ő is ugyan így tette?- néz mélyen a szemeimbe mire én is felülök az ágyamban és szembe fordulok vele.
-Igen, csak ő előtte még a falnak is neki lökött.
-Annyira sajnálom.- kezd el könnyezni- nem akarom hogy félj tőlem.
-Bármennyire is hülyén hangzik, veled mindig biztonságban érzem magam, még akkor is amikor lelöktél. Mert egyből láttam a szemedben a megbánást.
-Attól még megtettem Meg. Nemcsak lelkileg de testileg is bántottalak.
-Semmi baj Harry.
-De baj. -néz rám zavartan.
-Van valami amiért így felszaladtál, amikor mondtam az orvost ugye?

Harry apró bólintása nem nyugtatott meg, de hagytam hogy kezeit derekam köré helyezze, és visszafektessen a meleg ágyneműmbe.

-Valamit el kell mondanom.
-Basszus az orvos. Bocsi Harry, de átaludtam a délutánt? Nem mentem el az orvoshoz.
-Nyugi, anyukád felhívta az orvost és átette holnapra.
-Ja, rendben akkor. Szóval, bocsi hogy közbevágtam, mit is szeretnél elmondani?
-Elég nehéz. -túr bele hajába majd fentebb fekszik az ágyon és én is így teszek miközben még mindig hozzábújok.
-Nekem elmondhatod.
-Eg elég erős lesz Megan.
-Inkább most tudjam meg mint később.
-Van egy lányom.