Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

25. Pandora's box

2 hónappal később

Megvan az az érzés mikor mintha több tonna súly nyomná a mellkasod? Én az utóbbi időben egyre többször érzem ezt, s ez mind a hazugságaim miatt vannak. Az esküvő után rettentő boldog voltam, szinte madarat lehetett velem fogatni, most meg mintha minden életkedvem elhagyott volna, csak ülök az üres szobában, s magamat szidom, hogy hogy lehettem ennyire önző és felelőtlen. Harry aki életem szerelme nem ilyen embert érdemel. Nem egy ilyen hazug önző nőt, aki hónapok óta csak hazudik neki. Önző voltam csak magamra gondoltam, mikor nem mondtam el férjemnek, hogy ismét rákos vagyok. Csak magamra gondoltam, s arra hogy a gyerekeimet, akiket a szívem alatt hordok senki ne vehesse el tőlem. Nem tekintettem egyenlő partneremnek, mikor meghoztam a döntést, ami veszélyezteti életem. Tudom jól, hogy ebbe bele is halhatok, de mi van ha nem? Mi van akkor ha túl élem a szülést, s utánna végre egy nagy boldog család lehetünk, amiről mind ketten álmodtunk mindig is. De mi van akkor ha meghalok? Akkor Harry teljesen egyedül marad két gyerekkel én pedig nem leszek itt neki, hogy segítsek. Ostoba voltam, mikor döntöttem és féltem. Megkockáztattam mindenem amin csak van, két gyermekért, akiket nagy valószínűséggel nem fogok ismerni. De ők akkor is az én gyerekeim ha ismerni fogom őket ha nem és az utolsó szívverésemig harcolni fogok értük.

- Charlotte kész vagy?- Lép be Harry a szobába.

- Igen csak nem bírom felvenni a cipőt!- Kínosan felnevetek, miközben bal lábammal közelebb próbálom húzni cipőim. Harry ajkain egy mosollyal az arcán leguggol elém, majd feladja lábaimra a cipőt.

- Gyönyörű vagy!- Hatalmas kezeit hasamra helyezi, s gyengéden cirógatni kezd.

- Ja gyönyörű, mint egy fehér bálna!- Forgatom meg szemeim.

- De az én bálnám!- Rámkacsint, majd mielőtt bármit is vissza szólhatnék felhúz az ágyról, nyom egy csókot számra, majd maga előtt kezd el kifelé tuszkolni.

Ideges vagyok. Nem tudom mit fog mondani az orvos, hogy a kicsikkel minden rendben van-e és mi van az én állapotommal. A rendelőben ülve végig nézek a sok fiatal anyukán, akik folyamatosan csak panaszkodnak egymásnak a terhességről. Soha nem fogom őket megérteni. Én annyira szeretem ezt az állapotot, hogy érezhetem ahogy a gyermekeim nőnek bennem a mozdulataik, amik néha fájnak ugyan, de a világon a legjobb érzés.

- Mr. és Mrs. Styles a doktor úr fogadja önöket!- A nővérke kedvesen ránk mosolyog , mi pedig kéz a kézben megyünk be a rendelőbe.

- Jónapot, hogy vagyunk ma?- Az idősödő orvos kedvesen rám mosolyog, majd int nekünk, hogy nyugodtan foglaljunk helyet.

- Egész jól!- Kedvesen rá mosolygok, majd minden egyes szükséges papírt előveszek táskámból.

- Meséljen egy kicsit vannak reggeli rosszul létei? Vagy fájdalmai?- Feltolja orrára a szemüveget, majd a papírjaim kezdte el olvasgatni.

- A reggeli rosszullétek egyre ritkábban fordúlnak elő fájdalmaim pedig csak néha szoktak lenni!- Idegesen tördelem kezeim miközben azon aggodalmaskodok nehogy elszólja magát az orvos.

- Rendben most mennyünk át a vizsgálóba. Készítünk egy ultra hangot, majd meghallgatjuk a szívhangokat, végezetül pedig vért veszünk.- Az orvos felállt helyéről, majd intett nekünk, hogy kövessük. Felfeküdtem az asztalra, s az orvos már neki is kezdett a vizsgálatnak. Harry mindvégig mellettem állt, egyik kezével fejem simogatta, másikkal pedig kezem szorongatta, de szemei csak a képernyőt vizslatta, amin nemsokára megjelent két kis emberi lény.

- Szeretnék tudni a babák nemeit?- Az orvos kimerevítette a képet, majd megvizsgálta a babák méreteit. Harryvel össze néztünk majd mind ketten hevesen bólogatni kezdtünk.

- Rendben, akkor az A baba egy kislány.- Mindd a ketten könnyes szemekkel néztük a mi kis angyalkánkat.

- B baba pedig, egy kisfiú.- Az orvos adott néhány papírtőrlőt Harrynek, ő pedig gyengéden letörölte a hasam. Jött egy nővérke, aki levette a vérem, amit rögtön elvitt a laborba vizsgálatra. Mi pedig vissza mentünk a rendelőbe. Az orvos néhány percig csak csendben ült és olvasott néhány papírt mi pedig  ültünk és néztük őt.

- Rendben, Charlotte még megkell várni a vérvizsgálat eredményét, ami holnap meg is lessz, de addig is beszéljünk egy kicsit a helyzetről!- Szívem hevesen kezdett el verni és csak arra tudtam gondolni, hogy Harry most megtudja az igazságot.

- Nagyon aggaszt a helyzete, tudja...

- Elnézést doktorúr, de most miről beszél?- Harry közbe vágott, s idegesen a hajába túrt.

- A felesége még nem mondta el önnek?- Az orvos értetlenül pillantott rám, én pedig nem tehettem mást, könnyeim megindultak és csak hevesen ráztam a fejem.

- Drágám, mit nem mondtál el nekem?- Harry felém fordúlt, s azokkal a gyönyörű zöld szemeivel engem vizslatott.

- É-én annyira sajnálom!- Ennyi volt amit kitudtam nyögni hosszú óráknak tűnő perc után.

- Doktor úr, kérem mondja el mi folyik itt mert egy árva szót sem értek!

- Kisasszony, szeretné Ön elmondani, vagy mondjam el én?- A doktor rám nézett de én csak ráztam a fejem, képtelen lennék elmondani neki.

- Rendben van, mikor a felesége először jött el hozzám vizsgálatra kiderült, hogy kiújjult a betegsége. Ami annyit tett, hogy a kisasszonynak döntenie kelett, vagy elkezdi a kezelést, de akkor elkell vetetni a magzatot, vagy nem, és hát mindannyian tudjuk mit választott.- Harry pillantása hirtelen elhomályosult, ahogy rám nézett.

- És ez most mit jelent?- Az orvosra pillantott miközben 1-2 könnycseppet letörölt arcáról.

- Ez annyit jelent, hogy 50-50% az esély, hogy a felesége túl éli-e a szülést!- Harry mint akit mellkason vágtak hátra dőlt székében, s percekig csak bámult maga elé. Nekem meg mintha kitépték volna a szívem a helyéről, éreztem a hatalmas fájdalmat amit én okoztam Harrynek, tudtam ezt soha nem fogja nekem megbocsájtani.

Sziasztok!
Nem tudom, hogy egyáltalán akad-e még olyan ember, aki olvassa ezt a történetet, de ha  van azoktól szeretnék elnézést kérni, ugyan is nagyon elhanyagoltam a történetet. De megvolt az oka, ami nem más volt mint az iskola rengeteg vizsgám volt, amin átkellett vergődnöm, de most hogy véget ért vissza tértem. Ez a "könyv" hamarosan véget ér, de van néhány ötletem egy esetleges folytatásra, s ha esetleg bárki akad, aki szívesen olvasná az jelezzen nekem kommentben, vagy akár írhat neken privátban is.
All the love K.♥️