2016. Junius 30.
Ez a nap is eljött. Ma megyek egy teljes körüli kivizsgálásra. Hogy őszinte legyek rettentően izgulok, hogy mit fog mondani bácsikám.
Harry ma is mint minden nap bejön hozzám, ami az elmúlt napokban szokásossá vált. Rettentő boldog vagyok, hogy vissza került az életembe, de egyben rettentő féltékeny is vagyok, hogy Kendall mondhatja magát barátnőjének és nem én. Ma reggel is mint mindig a nővérke lágy keltegetésére keltem fel.
- Jó reggelt drága!- Mosolyog rám Margarette nővér, miután széthúzta a függönyt. A nap sugarai rögtön elárasztották a fehér falú szobát, így pár percig eltartott, míg szemeim megszokták a fényt.
- Hogy érzed magad?- Lép ágyam mellé, hogy segítsen felkelni az ágyból.
- Jól vagyok!- Nyögöm miközben próbálok saját erőből felülni.
- Rendben, menny el zuhanyozni, én addig lecserélem az ágyneműdet!- Kötött le az infúzióról. Kivettem a szekrényemből egy melegítő nadrágot, és egy bő pulcsit, majd becsoszogtam a fürdőbe. A ruháim leraktam a székre, majd a tükör elé álltam. Ahogy végig néztem magamon szemeim könnybe lábadtak. A szép barna hullámos hajam hullani kezdett, az egyetlen dolog amit szeretek magamban. A szívem szakad meg, hogy megkell válljak tőle, hisz mint minden lánynak nekem is ez a nőiesség egyik jele. Nem tudtam megállni könnyeim megállás nélkül hulltak alá. Éreztem, ahogy lábaim megremegnek alattam, de most nem nagyon tudott foglalkoztatni, csak a tükörben álló lányt tudtam bámulni, aki cseppet sem hasonlított a régi Charlotte-ra. Egy idő után lábaim feladták a szolgálatott, így egy hangoss puffanással landoltam a fürdő padlóján. Nem foglalkoztam vele, hogy esés közben beütöttem a lábam és a kezem, amiben a branűr helyezkedett el, csak tovább sírtam mint egy 5 éves gyerek, akinek elvették kedvenc játékát. Az ajtó kicsapódott, majd egy pár barna csizma jelent meg előttrem. Könnyes szemeim felvezettem az illető hosszú lábain, majd kidolgozott felső testén, s végül arcát vettem jól szemügyre.
- Charlotte! Jól vagy?- Guggol le elém, majd hatalmas kezei közé vette könnyes arcom. Nem tudtam normális hangon szólni, így csak nemlegesen megráztam a fejem.
- Megütötted magad, fáj valamid? Mondd csak!- Karjait körém kulcsolta, majd felhúzott a földről.
- A-a hajam.- Suttogtam miközben megint belepillantottam a tükörbe.
- Jaj, Lotti ez természetes!- Nézett le rám zöld csillogó szemeivel, s egy bíztató mosollyal is megalyándékozott. Nem válaszoltam, csak próbáltam erős karjait lefejteni derekamról, hogy végre letudjak zuhanyozni.
- Megleszel?- Néz rám aggódóan. Én csak bólintok egyet, majd miután Harry távozott a fürdőből vetkőzni kezdtem. Nem vacakoltam sokat a zuhany alatt, inkább gyorsan megmostam magam, majd felöltöztem és vissza mentem a szobámba, ahol Harry a kényelmes székben ült és a telefonját nyomkodta.
- Héj!- Pillantott fel, s egy 1000 Wattos mosoly terűlt szét az arcán. Viszonoztam a mosolyát, miközben vissza másztam az ágyamba.
- Jó reggelt!- Jön be a szobába bácsikám.
- Jó reggelt!- Köszönünk szinte egyszerre Harry-vel.
- Charlotte, ugye tegnap este óta nem ettél?- Lép ágyam mellé, s közben a kórlapomat kezdte el olvasni.
- Ha akartam volna se tudtam volna!- Utalok ezzel arra, hogy bármit is eszem, az vissza köszön.
- Rebdben, egy fél óra múlva találkozunk a vizsgálóban.- Mosolyog rám, s távozik is kezében a kórlapommal.
- Hogy, hogy ilyen korán jöttél ma?- Töröm meg a kínos csendet, ami már egy ideje ránk telepedett.
- Csak eleszeretnék köszönni mielőtt elutazom!- Hajtotta le a fejét. Azt hittem rosszul hallok, szívem hevesen vert lélegzetem felgyorsult és azt hittem menten elájulok.
- Oh...- Nyögöm ki, s próbálom vissza nyelni a könnyeimet.
- Sajnálom, de Kendall szeretne egy kicsit nyaralni...- Kezd el magyarázkodni, de én leintem őt.
- Harry, nem kell magyarázkodnod, menny érezd jól magad!- Egy hamis mosolyt erőltettem magamra.
- Kérlek írj, majd ha megtudtad az eredményeket!- Áll fel helyéről, és egy ölelésbe vont. A könnyeimet vissza folytva bólintottam egyet, majd végig néztem, ahogy kisétál a teremből. Egy könnycsepp hullott le az arcomon de nem hagytam, hogy több kövesse. Vettem magamon egy lendületet, majd a szekrényemhez léptem, hogy egy sapkát húzzak fejemre. Nem vagyok képes nézni, hogy a hajam, amit annyira szeretek csak úgy kihullik. Ahogy bácsikám mondta egy fél óra múlva egy nővérke jött be, hogy elkísérjen a vizsgálóba. Ahogy végig sétáltunk a folyosón rengeteg beteggel találkoztunk. Voltak nálam öregebbek, velem eggyidősek, és kisebbek is, de egyben mind hasonlítunk, betegek vagyunk de azért vagyunk itt hogy az életünkért küzdjünk. Ahogy belépünk az erős fertőtlenítő szagú terembe, a hányinger kerülgetett. Vettem egy mély levegőt, hogy felül tudjak kerekedni az ingeren, majd leültem a vizsgáló asztalra. A nővérke levette a szükséges vér mennyiséget, majd bácsikám támogatásával átmentünk egy másik terembe, ahol elvégzik az EMERI-t az ultra hangot, amire mint kiderűlt csak azért van szükség, hogy megnézzék nincs-e áttétem.
*
- Rendben, megérkeztek a leletek!- Nyit be Rob bácsi a kórtermembe.
- És?- Hangomban némi türelmetlenség cseng, amit ő egy halvány mosollyal jutalmaz, majd helyet foglal abba a székben, amiben pár órával ezelőtt még Harry ült. Ne gondolj rá! Pirít rám belső énem.
- És bár csak azt mondhatnám, hogy gyógyulsz drágám, de sajnos ez nem így van!- Egy pillanatra felpillant papírjaiból, s egy sajnálat teljes nézéssel ajándékoz meg.
- Oh...- Hunyom le szemem, és veszek néhány jó mély lélegzetet.
- Charlotte ne légy elkeseredve, hisz 1 hónap alatt nem fog csoda történni, viszont ezért egy sokkal erősebb és intenzívebb kezelést fogunk elkezdeni!- Áll fel a székről, majd mellém sétál és biztatóan megszorítja kezem. Nem válaszolok agyam folyamatosan csak három szón kattog. Halál, egyedül lét, és Harry. Vajon lesz még alkalmam elmondani neki, hogy szeretem, hogy teljesen felforgatta az életem, mikor 2 évvel ezelőtt egymásba botlottunk a kedvenc kávézómban? Vagy, hogy bár titokban tartottuk a kapcsolatunk a külvilágtól, mégis a legboldogabb és legszerencsésebb lánnyá tett azzal, hogy szeretett engem. S most ha arra gondolok Kendall-nek okoz ilyen érzéseket, s hogy őt szereti, ketté repeszti szívem.
- Később egy nővér kíséretében vissza jövök, hogy betegyünk egy branűrt a mellkasodba, ahova ezentül kapod majd a kemot.- Simogatja meg fejem, s már el is tűnik így egyedül maradok mérgező gondolataimmal. Remegő kezemmel telefonom után nyúlok, hogy írjak egy rövid sms-t Liam-nek ám ekkor a készülék csörögni kezd. Figyelem a kijelzőt, ahogy villog Harry neve, s nem tudom eldönteni felvegyem vagy ne. Nem téged szeret, hanem őt! Vízhangzik az apró hang a fejemben. Próbálom ignorálni a hangot, de egyre csak ezt kántálja. Hagyd, hagy élje életét! Neked már nincs helyed benne! Ahogy a gondolatok elárasszák az agyam a kezem máris cselekszik. Mutató ujjam a piros ikonra teszem, majd jobra húzom. A telefon vibrálása abba marad, ám mellkasombam ugyan akkor mérhetetlen fájdalom és üresség uralkodik el.
YOU ARE READING
Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett
Fanfiction- Soha többé nem hagylak el!- Suttogta fülembe, majd könnyes szemeit rám emelte, melyek most még zöldebbnek hatottak. - Csak tarts ki még egy kicsit!- Szipogott, majd remegő kezét arcomhoz emelte és simogatni kezdte jéghideg bőröm. Féltem, hogy mit...
