2016. Október 3.
A tudat, miszerint már nem kell más emberekhez alkalmazkodnom, vagy időpontokra járnom felszabadító. Emlékszem akkora mosollyal az arcomon hagytam el a kórház területét, hogy egy idő után belefájdultak ajkaim. Ugyan akkor egy kis félelem is volt bennem, hogy vajon milyen lessz újra Harry-vel lakni. Ahogy a fekete kocsi leparkolt az eddig otthonomnak nevezett kis lakás előtt szívem össze szorult, arra a borzalmas fél évre gondoltam amit itt töltöttem. Emlékszem minden este álomba sírtam magam, és napokig csak olyan kajákat voltam hajlandó enni, ami nem is igazán nevezhető normális ételnek. Ezek voltak a jobb napjaim a rosszabbakon néha beképzeltem magambak, hogy Harry velem van és az üres lakásban egyedül beszélgettem mint egy bolond. Éjszakákat voltam képes fentmaradni, csak azért mert abban reménykedtem, hogy valahonnan kiderítette hol lakom és eljön értem köztünk, pedig minden rendben lett volna. A dolgok sokkal jobbá alakultak, mikor megismertem Luke-ot a közeli parkban. Ahogy vissza gondolok rá, ahogy végig szalad a nedves gyepen és egy rossz lépéssel a földre zuhan, s közben a kezében lévő rengeteg kotta felrepül az égbe egy mosoly kerül komor arcomra. Azon a napon lettünk barátok, s neki köszönhettem, hogy egy kis ideig is de kint lehettem az önsajnálat gödréből. A napok, amiket Harry lakásán eddig eltöltöttem remek volt. Úgy bánik velem mintha legfejjebb Anglia királynője lennék. Minden reggel frissen csavart narancslevet és palacsintát hoz az ágyba. Egész nap alig engedi meg, hogy felkeljek az ágyból ő készíti el a kedvenc ebédjeimet, s ő takarítja az egész házat. Nekem csak annyi dolgom van, hogy dőljek hátra a kanapén és nézzek bugyutábbnál bugyutább amerikai reality show-kat. Ma reggel is ezt a programot szánta nekem, de mivel egy makacs ember vagyok és utálom a semmit tevést felöltöztem, s lementem a konyhába, hogy süssek valamit, amíg ő elment bevásárolni. Isteni illatok szállingóztak Harry hatalmas és modern konyhájában, amiben nem mellesleg egy kisebb kupi is keletkezett. Miután megbizonyosodtam róla, hogy a sütieim nem égtek oda gyors takarításba kezdtem mielőtt Harry haza ért volna. Épp a márvány pultról töröltem le a lisztet, mikor a bejárati ajtó becsapódott.
- Héj bébi!- Harry mély és rekedt hangja törte meg a ház csendjét.
- Konyha!- Kiabáltam vissza, miközben kivettem a meleg tepsit a sütőből.
- Char, nem meg mondtam, hogy csak pihenj?- Jelent meg Harry az ajtóban, s kissé mérges szemekkel pillantott rám.
- Jaj, kisfiam szegény lány nem feküdhet mindig csak a kanapén, abban bele lehet bolondúlni!- Anne dallamos hangja hírtelen ért, de amint megpillantottam a gyönyörű nőt gondolkodás nélkül tárt karjaiba vetettem magam.
- Anne!- Kezdtem el sikoltozni mint egy kislány örömömben.
- Kezdem azt hinni anyát jobban szereted mint engem!- Kezdett el mérgelődni.
- Ez így is van! De hogy hogy itt vagy?- Mosolyogtam továbbra is a nőre miközben felvágtam s kipakoltam egy tálcára a sütit.
- Gondoltam meg nézem hogy vagytok fiatalok, úgy sincs jobb dolgom Robin egy üzleti úton van, Gemma pedig Londonban van az új pasijával. - Magyarázta s közben vett egy sütit magához, amivel leült az asztalhoz. Harry-vel együtt mi is csatlakoztunk hozzá és kellemes beszélgetésbe kezdtünk. Anne egy óra múlva bejelentette, hogy ő most egy kicsit vissza vonul szobájába, amit teljesen meg is értettem, hisz egy ilyen hosszú repülő út elég rendesen kitudja fárasztani az embert. Harry és én pedig áttelepedtünk a nappaliba, hogy megnézzünk balami filmet.
- Akkor nem baj, hogy ide jött anya?- Pillantott rám, miután vissza tért a konyhából kukoricával és kólával.
- Harry, ne viccelj már! Ez a te házad azt hozol ide akit csak akarsz, és külömben is tudod jól, hogy mennyire szeretem Anne-t!- Nyugtatás képp még egy mosolyt is küldtem felé, amit ő viszonzott is.
- Igen tudom, és ő is szeret nagyon, de ez nem csak az én házam! Ez kettőnké, és soha nem akarom, hogy úgy érezd ez nem így van!- Beszéde közben óvatosan az ölébe húzott, majd egy puszit nyomott arcomra. Jó érzés tudni, hogy az ember mellett áll valaki a nehéz időkben valaki. Nekem ez a valaki Harry volt, aki kitartott mellettem mindvégig ezekben a húzós hónapokban. Ő volt az, aki tartotta bennem a hitet és reményt nyújtott nekem. Hitt benne, hogy jobban leszek, hogy ezután már rosszabb nem lehet, és ami a legfontosabb mindvégig szeretett. Az pedig, hogy a saját lakását megossza velem és, hogy képes értem bármit megtenni a világ legboldogabb emverévé tesz.
YOU ARE READING
Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett
Fanfiction- Soha többé nem hagylak el!- Suttogta fülembe, majd könnyes szemeit rám emelte, melyek most még zöldebbnek hatottak. - Csak tarts ki még egy kicsit!- Szipogott, majd remegő kezét arcomhoz emelte és simogatni kezdte jéghideg bőröm. Féltem, hogy mit...
