Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

13. He is so good

2016. Augusztus 10.

Érezted már úgy valaha, hogy egyszerre vagy szomorú, de közben majd kicsattansz az örömtől? Nos, én most pont így érzek. Haley halála rádöbbentett, hogy milyen értékes is az élet. A miatta érzett gyászom belülről mardos, aggódom hogy én sem fogok meggyógyulni, én is megfogok halni, nem nem a haláltól félek, hanem attól félek mekkora fájdalmat fog okozni a szeretteimnek. Másfelől viszont örülök, mert Harry végre vissza jön. Alig várom, hogy ismét azokba a zöld szemekbe pillantsak, amikben mindig úgy elveszek. Hogy lássam azt a tökéletes mosolyát, amitől mindig megremeg a gyomrom. Ahogy gondolkodom az ajtó nyílik, majd Harry mosolygós alakja jelenik meg ágyam mellett. Nem szól semmit csak ajkait ajkaimra nyomja, ami bármilyen más üdvözlésnél jobb.

- Hiányoztál!- Nézek fel rá, miután elváltunk egymástól.

- Te jobban!- Mosolyog rám, s közben leül az ágyamra. Meleg kezei közé fogja az én hideg kezeim, s felmelegíti azokat. Élvezem minden egyes érintését, ami egyre jobban, s jobban növeli bennem a vágyat iránta.

- Mit szeretnél ma csinálni?- Próbálom elterelni a figyelmem kezéről, ami most a pólóm alatt matat csupasz hasamon.

- Ez nem jó?- Mosolyog rám kajánul. A szavak a torkomra forrnak, ahogy hosszú ujjai a bugyim felé vándoroltak, így csak bólintani tudtam neki.

- Akkor most lazulj el baby!- Hajol közelebb a fülemhez, amibe bele suttog, majd gyengéden cimpámba harap. Nem bírom tovább vissza tartani egy jóleső nyögés tör fel torkomból, amikor Harry ujjai megérintik középpontom. Harry csillogó szemekkel figyeli reakcióm, s közben egyre jobban ingerel. Az ajtó hirtelen kinyílik, majd bácsikám két rezidensel az oldalán lépett be. Aggódó tekintettel pillantottam Harry-re, aki még mindig a bugyimban matatott.

- Jó reggelt!- Köszön kedvesen bácsikám, majd az ágyam mellé lépve egy puszit nyom homlokomra. Harry-re pillantok, aki kaján mosollyal figyeli az én arcom, ami egyre vörösebb a zavartól, és a vissza folytott nyögéstől.

- Harry, ha egy kicsit hagynád hogy megvizsgáljuk Charlotte-ot, azt megköszönném!- Pillant fel papírjai közül Rob bácsi. Harry eleget téve kérésének az ágyam végébe sétál teret adva a két rezidensnek. Bácsikám segít felülni, majd alaposan megvizsgál, s közben a rezidenseket kérdezgeti.

- Charlotte ma a kezelés után vértvesznek tőled, így arra kérlek hogy ne egyél semmit, és rengeteg vizet igyál!- Mondja, majd miután végig hallgatta a gyakornokok kérdéseit távoztak is. Harry-re pillantottam, aki még mindig az ágy végében állt, s engem bámult.

- Mi az?- Vonom fel az egyik szemöldököm, s közben lelógatom az ágyról lábaim.

- Semmi, csak a gyönyörű barátnőmben csodálkozom!- Mosolyog rám, majd a szekrényemhez lép, s kivesz belőle nekem néhány tiszta ruhát. Játékosan megforgattam a szemem, majd megpróbáltam kivenni kezei közül a ruha darabokat.

- Nem, most én öltöztetlek!- Mosolygott rám, s miután lerakta a ruhákat lábaim közé lépett. Közelebb vont magához, majd hevesen ismét ajkaimra tapadt. Nem hagyom, hogy ismét csábítása alá kerüljek, mert ha most elkezdenénk, akkor lekésném a kezelést, aminek Margarett nem igazán örülne. Harry egy kaján mosolyt ereszt felém miközben melleimet a melltartóba helyezi, majd a pulcsit is rám húzza. Egy szűkös farmerba bújtatja lábaim, majd a cipőt is rám adja. Magamhoz veszem a telefonom és egy ügeg vizet, majd Harry-be kapaszkodva elindulunk a folyosón. Mikor beérünk a terembe elsétáltunk a nővérke pulthoz, hogy szóljunk Margarett-nek, majd a szokásos helyemre mentünk. Harry helyet foglalt a mellettem lévő széken, majd jobb kezem ölébe vonta, s megnyugtatóan simogatta azt. Margarett néhány perc mulva már mellettünk is volt, majd rákötött az infúzióra. Harry minden egyes mozdulatom figyelte, s ha azt látta, hogy egy kicsit is fáj, akkor kedves szavakat suttogott fülembe, és puszikat hintett kézfejemre. Ha nem ismerném annyira jól, azt hinném nem önmaga, de tudom mennyire romantikus alkat, csak nem gyakan mutatja ki. Már vagy 10 perce ültünk a gondolatainkba merűlve, mikor is Elijha jelent meg a szomszédos széken. Mosolya megint olyan tökéletes és idegesítő mint 5 napja.

- Charlotte!- Hangja sokkal selymesebb mint Harry mély és rekedt hangja, de mégsem tetszik.

- Elijha!- Szólítom nevén anélkül, hogy egy pillantást is vetettem volna rá.

- Ki a barátod?- Még mindig nem nézek rá, de tudom, hogy az az idióta mosoly ott ül az arcán.

- Ő Harry, a barátom!- Emelem fel az össze kulcsolt kezeinket. Barátomra pillantok, aki fura szemekkel méregeti a fiút, tehát ő sem kedveli.

- Klassz!- Nevet fel Elijha.

- Beszéltem a bácsikáddal, és megengedte, hogy a ma éjszakát veled töltsem!- Mosolyog rám kajánul Harry, majd közel hajolva a fülemhez gyengéden bele harap. Nem tehetek róla egy hatalmas mosoly szökött arcomra, miközben Elijha-ra pillantottam, aki hatalmas szemeivel minket vizsgál. Nem tudom  mi oka van annak, hogy nem kedvelem, talán csak azért, mert szerintem próbálja elfoglalni Haley helyét, amit kétlek én mégis úgy érzem.

- Annyira ismerős vagy ember!- Néz Harry-re, aki csak csodálkozva pillant a fiúra. Nincs hozzá szokva az amerikai beszédhez.

- Az lehet.- Válaszol neki erős britt akcentussal, s közben beletúr hajába, hogy megigazítsa azt. Nem szivesen figyelem Elijha-t, így inkább Harry-t kezdem el vizslatni, akin látszik, hogy nem ül valami kényelmesen azon a támla nélküli műanyag széken. Veszek egy mély levegőt, majd felülök s előrrébb csusszanok a kényelmesen kipárnázott ágy-széken. Először nem veszi mit akarok, de miután a kezemmel mutogatok magam mögé vette a lapot. Hosszú lábát átvetve leült mögém, majd hosszú karjait derekamra kulcsolva mellkasára vont. Fejét nyakamba fúrta, s apró nedves puszikkal hintette be. Nem tehettem róla kuncognom kellett. Éreztem bőrömön a mosolyát, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Meg van!- Kiált fel Elijha. - Nem te vagy abban a fiú bandában?- Csettinget ujjával, miközben próbálja kitalálni a srácok banda nevét. Hatalmasat sóhajtok, és ilyenkor átkozom azt a szabályzatot, amiben kötelezővé tették, hogy itt kapjuk a kezelést és ne a szobánkban.

- One Direction!- Sóhajtok panaszosan, mivel már öt perce hallgatjuk a fiú sopánkodását, hogy ő márpedig tudja a nevüket.

- Ja igen tényleg, a húgom odáig van értetek!- Mosolyog még idiótábban már ha ez lehetséges. Harry elmotyog egy "klassz"-t, majd ismét minden filyelmét nekem szenteli. Meleg kezeit pulcsim alá csúsztatja, majd a csupasz bőrömre apró mintákat rajzolgatott, s közben kedves-perverz szavakat suttogott fülembe, amitől az én hasamban ezernyi pillangó kelt életre.

- Lejárt a kezelés!- Jelent meg Margarett kezében egy steril katéterrel, ami annyit tesz kicseréli a mellkasomban lévőt. Nem tartozik a kedvenc dolgaim közé, kellemetlen érzés de azért kilehet bírni. A nővérke elhúzza a zöld függönyt köröttünk, így olyan mintha csak mi hárman lennénk itt. Hogy ez nekem mért nem jutott előbb eszembe?! Csapok képzeletben homlokomra. Margarett lekötött az infúzióról, majd Harry segített levenni a pulcsimat, amit én kézségesen hagytam neki. Kissé feszélyezett a tudat, hogy nem ketten vagyunk csak, de gyorsan össze szedtem magam.

- Elüljek innen?- Pillantott Harry a nőre, aki épp készül kivenni a csövet.

- Nem, maradj csak drágám!- Mosolyog kedvesen a nő, majd miután figyelmeztetett, ki is húzta a katétert. Nem akartam mutatni, hogy fáj vagy valami, de arcom egy kicsit megrezzent. Harry nyugtatóan simogatta oldalam miközben tágra nyílt szemekkel követte végig Margarett minden egyes mozdulatát.

- Drágám ide fognád ezt, még hozok kötszert?- Mosolyog Harry-re. Ő Csak bólint egyet, majd bal kezét óvatosan mellkasomra szorította ügyelve arra, hogy még véletlenül se okozzon nekem fájdalmat.

- Nagyon fáj?- Kérdezi mikor már csak ketten vagyunk.

- Nem!- Rázom meg fejem, s hogy megerősítsem rámosolygom.

- Akkor jó, mit szólnál hozzá, ha ma este egy kicsit szórakoznánk?- Mosolyog rám kajánul, s mielőtt bármit is válaszolhatnék ajkait ajkaimra tapassza. Istenem annyira szeretem őt! El sem tudom képzelni nélküle az életem, s mostmár azt sem értem hogy voltam képes fél évet távol lenni tőle. Ez a fiú csupa szív és lélek, aki önzetlenül adakozik, s minden embert feltétel nélkül képes szeretni, így a legkevesebb tőlem, ha a felét vissza adom annak amit tőle kapok.