Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

21. You're gonna be a daddy

2017. Június 19.

Egy napja nyomaszt a bűntudat, és a kétségbeesés. Gyáva mód nem mondtam semmit Harry-nek. Tegnap miután elviharoztam az orvostól, csak bolyongtam az utcákon kisírt szemekkel, s gondolkodtam hogy mondjam el életem szerelmének, azt hogy terhes és rákos is vagyok. Félek, hogy kiabálni és örjöngeni fog a döntésem miatt, miszerint megfogom szűlni a babákat még akkor is, ha az lessz életem utolsó cselekedete is. Miután rendesen kisírtam magam hazamentem, hogy elmondjam Harry-nek a híreket, de amint előtte álltam minden bártorságom elszállt. Arra gondoltam, hogy ezt nem így kéne közölni vele, hisz apuka lessz ennek megkell adni a módját. Így ma reggel mikor elment itthonról én is gyorsan össze szedtem magam, majd elmentem egy baba boltba. Arra gondoltam, hogy veszek badit, cumisüveget, cumit. Természetesen mindenből kettőt vettem. Arra gondoltam, hogy csinálok egy kis ajándék csomagot, amit majd vacsora után oda adok neki. Elmentem még egy boltba, hogy bevásároljak, majd haza siettem, hogy időben készlegyek mindennel. Egész nap egy hatalmas csomó volt a hasamban az idegességtől, és a kíváncsiságtól, hogy hogy fogja majd fogadni. Úgy gondoltam, hogy Harry kedvenc ételét készítem el, hogy ezzel is kedvében járjak. Bár főzési tudományom nagyon kevés megbírkóztam a feladattal. Miután megfőztem felsiettem az emeletre, mert kaptam egy sms-t Harry-től, hogy ma hamarabb lessz itthon. Elővettem a fekete dobozt amit vettem, majd belepakoltam a badikat cumikat és cukisüvegeket, s tetejére az utrahangos képet, amire ráírtam alkoholos filccel, hogy "we love you daddy". A dobozt egy arany színű szallaggal átkötöttem, majd lesiettem a nappaliba, hogy még mielőtt Harry haza ér eldughassam előle a dobozt. Épp hogy elraktam a bejárati ajtó nyílt s nagy meglepetésemre nem csak Harry, hanem szüleim Anne és Gemma is hírtelen előttem álltak.

- Meglepetés!- Mosolygott rám Gemma, majd szorosan megölelt. Hírtelen annyira leblokkoltam, hogy még vissza ölelni is elfeljtettem. Nem mondhatom el míg itt vannak a szüleim és Anne-ék! Fejembe ezer meg ezer gondolat cikázott arról, hogy ha szüleim megtudják, hogy 19 évesen terhes vagyok itt kitör a harmadik világháború. De titkolni se akarom és nem is tudnám sokáig, így az lessz a legjobb, ha ma elmondom mindenkinek.

- Drágám nem örülsz nekünk?- Anya miután szemügyre vette a lakást furcsán nézett rám. Mindig is szokása volt, hogy ellenőrzi a lakást, hogy takarítva van-e rendesen, és ha már csak egy porszem is van a polcon már kivan akadva.

- Öhm de, csak nem számítottam rátok!- Harry- re pillantok aki heves beszélgetésben van apámmal, de amint rá nézek rám néz és egy nyugtató hatású mosolyt küld felém.

- Éhesek vagytok? Harry kedvenc ételét főztem!- Gyorsan a konyhába rohanok, hogy felrakhassak még plusz négy terítéket. A vacsorát kellemes beszélgetés keretein belül elfogyasszuk, majd mind átrelepedtünk a nappaliba.

- Bébi, minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz!- Harry gyengéden megsimítja arcom, amitől rögtön egy mosoly jelenik meg ajkaimon.

- Minden okés!- Egy magabiztos mosolyt erőltetek magamra, pedig belülről majd szétmar az ideg és a feszültség. Veszek egy mély levegőt, majd a könyvespolchoz megyek, hogy magamhoz vegyem a dobozkát. Kezeim remegnek az idegességtől, szívem egyenletlenül kalapál hasamban pedig mintha épp egy bomba ketyegne. Harry elé állok, aki értetlenül néz rám hol a bozkára, s várja hogy mondjak valmit.

- Ezt tekinsd elő szülinapi ajándéknak!- Letérdelek elé, majd átnyújtom neki a dobozt.

- Bébi, a szülinapom hónapokkal arrébb van!- Nevet fel, de azért elveszi tőlem a fekete dobozt. Szívem mintha torkomban dobogna, ahogy várom, hogy kinyissa végre. Remegő kezeimmel ruhám végébe kapaszkodok mikor végre kibontsa a dobozt. Arca minden egyes rezzenését figyelem. Először kicsit ráncolja a homlokát, majd rám kapja tekintetét. Szemeiben könnyek csillognak arcán hatalmas mosoly ül. Lerakja a dobozt maga mellé, letérdel elém, majd szorosan magához ölel. Pár percig szoros karjai közt tart, majd kissé eltol magától, de csak annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. Arcáról könnyek ezrei folytak le, de az a mosoly még mindig ott volt arcán.

- Ugye nem viccelsz?- Rekedt hangja most még rekedtebb volt. A boldogságát látva az én könnycsatornáim is megindultak így csak nemlegesen megráztam fejem. Ismét ölelő karjai közé vont.

- Nagynéni leszek! Ráadásul kétszeresen!- Gemma örvendezése szakította meg ezt a meghitt pillanatot.

- Nagyszülők leszünk?- Félve apára pillantottam, akinek arcán egy pillanatra se látszott a düh csak a boldogság. Végig pillantottam a szobában lévő emberek arcán. Anne és anya könnyáztatta szemekkel figyelte az ultrahangos képet, Gemma épp Harry-t ölelgette apa pedig engem készült ölelgetni.

- Hihetetlen! - Anne kezét hasamra rakta s gyengéden simogatni kezdte. Egy fél óra múlva anyáék kettesben hagytak minket. Felmentünk a hálóba, ahol mind ketten lefeküdtün az ágyra s csak néztük a plafont.

- Én vagyok a legszerencsésebb férfi a földön! A barátnőm egy gyönyörű erős nő, aki most a legjobb ajándékkal ajándékoz meg amivel csak lehet!- Harry feltűrte a pólóm, majd hasamat apró puszikkal hintette be. Ujjaimmal hajába szántottam lehunytam a szemem és csak élveztem a pillanatot. Nem mondhatom el neki, hogy újra beteg vagyok! Azzal csak tönkre tenném az örömét, s azt semmi képp se szeretném. Megtartom magamnak ezt a titkot.