Sziasztok! Itt is lenne a következő rérsz. Nem is tudom ez nem lett a legjobb és nem is tudom hogy mért nem hagyom még egy kicsit itt magamnak privátba, de akárhányszor nekifogok, hogy átírjam egyre rosszabb ész csak rosszabb lesz. De azért remélem ez is tetszeni fog, s ígérem, hogy a következő rész az sokkal de sokkal jobb és cselekménydúsabb lesz!! Addig is jó olvasást! 🖤🖤
2016. November 10.
Vissza költözni Angliába maga volt a fellélegzés. Amerikában kezdtek a dolgok kissé kicsúszni a kezeink közül. Egy szabad percünk se lehetett kettesben. Mindenki akart egy címlapsztorit vagy egy TV-s riportot. Harry már annyiszor kért bocsánatot, amiért kikerült a kapcsolatunk a nyilvánosság elé. Kicsit igen fusztrált a dolog, de láttam, hogy Harry-nek mennyit jelent, hogy végre nem kell tikolóznia. De még mindig nem tudtam megszokni, hogy ha bárhová megyünk egy csomó paparazzó és sikongató tini lányok követtek minket. Mi pedig nem mehettünk biztonsági őrök nélkül sehova. Próbáltam ezt az egész nagy felhajtást tűrni és csak tűrni de már nem bírtam. Mindenhol ott voltak. A lakásnál, az éttermeknél, a stúdiónál, a kórháznál. Nem értettem, hogy mi bennünk olyan nagy szám, de én csak tűrtem. Aztán egy nap Harry olyan ötlettel állt elő, ami jobbkor nem is jöhetett volna. Felajánlotta, hogy költözzünk vissza Londonba, ahol sokkal jobban eltudunk vonulni a nyilvánosság, és a nagy felhajtás elől. Gondolkodás nélkül igent mondtam, ám a haza költözés nem volt olyan egyszeű mint kimondani azt az egy szót. A bácsikámnak először is felkellett vennie egy ottani orvossal a kapcsolatot, aki ezentúl kezelni és vizsgálni fog. Az itteni kis lakásomat elkellett adnom, hisz többé már úgy sem venném hasznát. A cicámat fájó szívvel, de elajándékoztam a szomszéd kislánynak, aki már azóta akarta Candy-t amióta kihoztam őt a menhejről. Bár Marie felhőtlen boldogságából ragadt át belőlem egy-két könnycseppet mégis ejtettem. Aztán jött a legnehezebb része búcsú a barátoktól. Legtöbbjüktől könnyen elköszöntem, de Luke, ő más volt. Mellettem volt ebben a nehéz időszakban és bár nagyon fog hiányozni van repülőgép, ami elrepít minket egymáshoz. Így miután mindent elintéztünk már ültünk is fel a gépre, ami haza repített a szülő országunkba.
- Hogy érzed magad?- Ül le mellém Harry, majd kezét kezemere kulcsolja, amit az ajkához emel, majd egy lágy puszit nyom rá.
- Sokkal jobban!- Mosolyogtam rá. Harry egyre közelebb s közelebb hajolt, én pedig már annyira vártam, hogy puha ajkai érintkezzenek az enyémekkel, de egy idő után megállt, s csak egymás szájából vettük a levegőt. Egy idő után meguntam így megragadtam az arcát és közelebb húztam magamhoz. Harry nevetve csókolt, ami egy idő után rám is átragadt. Kihasználva azt, hogy ajkaim nyitva voltak átdugta bársonyos nyelvét. Egyik keze nyakamat cirógatta, míg másik felfedező útra indult testemen.
- Harry inkább hagyjuk abba!- Próbálom ellökni magamtól a fiút, de ő megmakacsolja magát és erős karjait körém fonja.
- Te kezdted!- Néz rám azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, aminek nem igazán lehet ellenállni.
- Harry egy gépen vagyunk más emberekkel!- Próbálok szigorúan nézni rá, de szinte lehetetlen neki ellent mondani.
- Hát jó, de ne hidd, hogy otthon ilyen könnyen megszabadúlsz majd tőlem!- Rámölti nyelvét, majd duzzogva vissza ül a székébe.
16 órával később a gép landol is az esős városban. Nagy nehezen felébresztem a mellettem horkoló Harry-t, majd belé kapaszkodva leszállunk a gépről. A hatalmas csarnokban már vár minket Anne Gemma és az én szüleim. Míg Harry a hatalmas bőröndökkel megvívja a csatát, addig én oda megyek és üdvözlöm család tagjainkat.
- Tesztik a fejkendőd!- Mosolyog rám Gemma mikor már az autók felé haladunk.
- Nekem is tetszik egy jó barátomtól kaptam Gemma-nak hívják, nem ismered?- Mosolygok vissza rá.
- Hmmm azt hiszem nem ismerek ilyen nevű embert, de mondd meg neki, hogy remek ízlése van!- Kacsint egyet, majd beszáll a kocsi hátsó ülésére Anne társaságában. Én is gyorsan beülök az anyós ülésre, majd a fűtést felcsavarom, ugyan is majd megfagyok. Harry beül a kormány mögé, majd már hajtunk is a régi ház felé nyomunkban a szüleimmel. Az ismerős környéket látva torkom elszorul szemeimbe könnyek szöknek. Ahogy eszembe jut az a sok emlék egyszerre vagyok boldog és szomorú. Rengeteg számomra kedves emlék köt ide ugyan akkor az az egy rossz elárnyékolja azt a sok jót.
- Héj, jól vagy?- Harry hangja ránt vissza a gondolataim tengere közül.
- Igen, csak ez a hosszú út kifárasztott- Arcomra erőltetek egy mosolyt, amivel próbálom őt meggyőzni, úgy látszik sikeresen.
- Ne aggódj, gyorsan haza küldöm anyuékat meg a szüleidet, megvacsizunk majd alszunk egy jó kiadósat!- Megsimogatja arcom, majd kiszáll a kocsiból. Megvárom míg a bőröndöket kihalássza a csomag tartóból, majd kinyitva előtte az ajtót előre engedem.
- De hogy csak tudd, a sex-et reggel követelni fogom!- Fordul vissza még az ajtóban, majd kacéran rám mosolyog. Szemforgatva lökdösöm be magam előtt, majd gondosan bezárom az ajtót. Bemegyek a nappaliba, ahol családjaink ülnek. Gyorsan körbe nézek, s meglepve veszem tudomásul, hogy itt semmi nem változott. A közös fényképeink a falakon lógnak a kedvenc könyveim ott vannak az üveg asztalon szépen egymásra pakolva.
- Drágám ugye nem felejtetted el, hogy holnap lesz az első vizsgálatod Dr. Nelson-nál?- Ül le mellém anya a kanapére, s az arcom kezdi el simogatni.
- Nyugi anya fejben tartom, de ha mégis megfeledkeznék róla Mr. Tökéletessel lakom, aki mindig mindent észben tart!- Harry-re pillantok, aki kedvesen és kecsesen csak felmutatja középső ujját.
- Rendben, akkor mi már itt sem vagyunk, biztos fáradtak vagytok!- Anne először fia fejére nyom egy puszit, majd engem ölel meg lágyan. A tőbbiektől is érzékeny búcsút vettünk, majd tényleg kettesben maradtunk.
- Mit szeretnél enni?- Ül le mellém a kanapéra, majd segít megszabadúlni a cipőimtől.
- Igazából nem is vagyok annyira éhes!- Pillantok rá fáradtan.
- Jólvan, akkor mennyünk aludni!- Csillogó zöld szemei a fáradságtól mégjobban csillogtak már ha ez lehetségses volt. Gyorsan megszabadúlt ő is cipőjétől, majd ölébe felkapott, s felvitt az emeletre. A szobában sem változott semmi minden úgy volt ott, ahogy úgy hagytam. Ráülve a puha ágyra még álmosabb lettem, így gyorsan megszabadúltam a kényelmetlen ruha daraboktól, s magamra kaptam Harry egyik bő polóját. Miután Harry is megszabadúlt a szűk farmertól és a színes ingjétől bebújt az ágyba. Felvettük a nagykifli kiskifli alakzatot, s engem abban a percben el is nyomott az álom.
YOU ARE READING
Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett
Fanfiction- Soha többé nem hagylak el!- Suttogta fülembe, majd könnyes szemeit rám emelte, melyek most még zöldebbnek hatottak. - Csak tarts ki még egy kicsit!- Szipogott, majd remegő kezét arcomhoz emelte és simogatni kezdte jéghideg bőröm. Féltem, hogy mit...
