Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

11. Suprise!

2016. Julius 17.

Ahogy telnek múlnak a napok kezdem feladni az egészet. Egyedül Harry a fiúk és a családom miatt nem adtam még fel, akik csak a kedvemért ide költöztek. Látom a szemükben a remény csillogását, de én már nem tudok reménykedni. A kezeléseket ugyan olyan borzalmasan viselem, tűröm ahogy a fájdalom felemészt, ahogy az energia kiszáll testemből, s mindd hiába nem javul helyzetem.

- Szia, baby!- Lép be Harry az ajtón kezében ételt tartva, amit nekem hozott.

- Szia!- Mosolygom rá. A finom illatokat árasztó ételt lerakja az asztalra, majd ágyamhoz lép, s egy csókot nyom ajkaimra. Még nem volt alkalmunk megbeszélni a múltkori incidenst, de ahogy ismerem Harry-t, s magam egy ideig még nem is fogunk róla beszélni.

- Hogy érzed magad?- Ül le ágyam szélére, majd arcom kezdte el simogatni, ami egy mosolyt csalt arcomra.

- Most már jobban!- Utalok arra, hogy felvidítja napjaimat azzal, hogy itt van velem.

- Remek, akkor segítek felöltözni!- Csap térdére, majd a szekrényemhez lép.

- Mi? Minek?- Figyelem minden egyes mozdulatát, ahogy a ruháim között turkál, majd vissza jön az ágyamhzoz.

- Mert kimegyünkn egy kicsit a kertbe!- Mosolyog, s közben segít felülni. Nem válaszolok neki, csak hagyom tegye dolgát. Először melegítő nadrágomból bújtatott ki, majd a fekete farmert húzta lábaimra, majd a pólómtól is megszabadít helyette rámadott egy fekete melltartót, majd egy bő szürke pulcsit. Lábaimra adta a fehér Vans cipőm, majd segített felállni.

- Nem lenne jobb egy...

- Nem!- Vágtam szavába, hisz tudtam mire gondol, de én nem szeretnék bele ülni még egyszer egy merekesszékbe. Harry csak bólintott eggyet, majd jobb karját derekam köré csavarva sétáltunk le lassan az advarra. Ahogy egyre közeledtünk a kert hátuljához hangos nevetés ütötte meg a fülem.

- Meglepetés!- Kiáltottak a srácok egyszerre. Ahogy körbe néztem szemeim könnybe lábadtak. A srácok álltak velünk szemben hatalmas mosollyal az arcukon és még néhány jó barátom Angliából.

- Istenem, Harry ezt hogy, miért?- Pillantok fel a magas fiúra, aki szintén engem vizslatott zöld szemeivel.

- Csak örömöt szerettem volna okozni neked!- Simított végig arcomon.

- Köszönöm!- Borultam nyakába, ő pedig gyengéden felemelt, majd megpörgetett.

- Harry engedd el most én jövök!- Lökdösi arrébb Liam a göndört, aki duzzogva bár de eleget tett a kérésnek. Liam egy puszit nyomott homlokomra, majd ő is megszorongatott. Miután a többi fiú is megölelt jöhettek a lányok.

- Úgy hiányoztál már!- Mosolygott rám Lottie Louis tesója, akivel mindig is szoros volt a kapcsolatom. Még mindig szorongattuk egymást, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem.

- Most már ideje lenne mekem is egy ölelést adnod!- A selymes hang, ami oly kedves nekem még nagyobb mosolyt csalt arcomra, s szemembe könnyeket. Gemma volt az, aki nemlétező testvérem helyett volt testvérem.

- Istenem, nem hiszem el hogy itt vagy!- Kaptam szám elé kezeim.

- Ki nem hagytam volna, már túlságosan is hiányoztál!- Mosolygott, majd ő is meleg karjai közé zárt, ami a második kedvenc dolgom Harry szerelme után.

- Annyira hiányoztatok már!- Néztem körbe az apró társaságon. Harry ismét mögöttem termet, majd erős karjait derekamra kulcsolta védelmezően.

- Te is nekünk, ezért is ne tégy ilyet többet, hogy csak úgy eltűnsz!- Bögdösi meg oldalam Niall, ami apró kuncogásra késztet.

- Na, tetszik baby?- Suttog a fülembe.

- A lehető legjobb ajándék, amit az elmúlt időben kaptam!- Fordítottam hátra fejem, hogy láthassam gyönyörű arcát. Nem mondott semmit, csak ajkait enyémek ellen nyomta.

- Khhhm!- Lépett mellénk Gemma, majd kézen ragadt, s kényszerített, hogy üljek le az asztalhoz, ami tele volt étellel. Ahogy körbenéztem a társaságon melegség öntötte el a lelkem, s ha akarták volna se tudták volna levakarni a mosolyt arcomról. Ragaszkodtak hozzá, hogy én üljek le az asztalfőre, így ellenkezés nélkül tettem amit kértrek. Harry  helyet foglalt szorosan jobb oldalamon, míg bal oldalamon Liam terpeszkedett el.

- Egyél valamit!- Suttogja a fülembe Harry, mikor már mindenki elkezdett enni, csak én nem.

- Nem vagyok éhes!- Suttogtam vissza.

- Enned kell!- Csúsztatta kezét combomra, majd gyengéden megszorította.

- Jó, adj egy szelet pizzát!- Forgattam meg szemeim. Ő egy diadalittas mosollyal csúsztatta elém a tányért, én pedig megpróbáltam magamba gyűrni.

*

- Mesélj, újra eggyütt vagytok Harry-vel!- Ül le mellém Lottie, majd hatalmas kék szemeivel vizslatott.

- Még magam sem tudom!- Dőlök hátra, s sóhajtok egyet.

- Nem eggyértelmű, a kisöcsém, és a húgom újra szerelmesek!- Mosolyog Gemma.

- Őőőő...- Pillantottunk Lottie-val furán a szőke lányra.

- Oké, ez bizarul hagzott, de tudjátok hogy gondoltam!- Emelte fel védekezően kezeit maga elé.

- Nem tudom, még nem beszéltünk róla!- Fújtattam ismét eggyet.

- Na, akkor változtassunk rajta!- Hallottam meg Harry hangját mögűlem. Szívem gyorsabban kezdett el kalapálni, félő volt, hogy a végén szív rohamot kapok. Harry elém sétál, majd nyújtja kezét segítség képp.

- Charlotte, tudom elszúrtam, és tudom ezt nem lehet csak úgy helyre hozni, de szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak! Ezért is szeretném feltenni a kérdést, lennél-e újra  barátnőm, az egyetlen nő az életemben, aki egynap majd a feleségem, s gyermekeim annya lesz, s akivel, majd eggyütt öregedünk meg a rengeteg unokáink, s gyerekeink közt?- Ahogy hallgattam őt, könnyek kezdtek el potyogni szememből, de közben egy hatalmas mosoly ült ajkaimra.

- Igen!- Ennyi amit kitudtam nyögni anélkül, hogy nehogy sírásba törjek ki. Harry szemei csillogtag, ahogy egy fültől fülig érő mosoly került arcára. Hirtelen karjai közt találtam magam miközben ajkaink romantikus táncot jártak.

〰〰〰〰

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy késtem a résszel, de az egész részt újra kellett írnom mert kitőrlődött.

Remélem tetszik nektek ez a rész is!

All the love K. ♥