Felhők Mögött Van Még Napsütés [Andy Biersack FF.]

1.Fejezet

1.

- Jó reggelt, Álomszuszék! - csókolt nyakamba barátom, akivel már fél éve együtt járunk, ám már több éve ismerjük egymást. Négy évvel idősebb nálam, ami miatt furcsán néztek ránk néhanapján, de ma már mindenki megszokta, legalábbis a baráti körünkből. - El fogsz késni a suliból.

- Te meg a munkahelyedről - nyitottam ki szemeim, s zöld íriszeibe néztem. Kezem tarkójára vezettem és magamhoz húztam egy rövid csókra, ami elég hosszúra sikeredett. Mikor elváltunk egymástól, végignéztem rajta. Már fel volt öltözve harci szerelésbe. - Hová sietsz ennyire? - kérdeztem öltözékére utalva. Általában én szoktam várni rá, s nem fordítva.

- Sehova, csak nem bírtam aludni - kikelt az ágyból, mire követtem példáját.

- Nincs semmi baj, ugye? - kérdeztem aggódva. Igaz, tegnap is feltettem neki ezt a kérdést, mikor este tízkor megcsörgetett, hogy fel jöhet-e hozzám, de akkor letagadta, hogy nincs semmi, csak otthon nem akar lenni, főleg nem nélkülem.

- Nincs! - vágta rá túl hamar, de nem hittem neki. Közelebb léptem hozzá, s nyaka köré fontam karjaim.

- Harry, látom, hogy valami bánt téged! A semmi miatt nem lennél ilyen! - homlokát enyémnek dönti, majd nagyot sóhajt.

- A szüleim megint a régi lemezt nyomatják - a szavakat óvatosan formálja ajkaival, előre félve reakciómtól. - Elsa, engem nem érdekel, amit mondanak! Akkor is szeretlek és bízok benned! Tudom, hogy nem vagy olyan! - mondatai megnyugtatnak, de nem eléggé. Elhúzódom tőle, és idegesen a hajamba túrok.

- Már megint mikkel próbálnak hülyíteni? - borulok ki. - A pénzedre utazok? A házatokra? A faszom tudja midre? - nos, a cseppnyi nyugalmam elszállt, szinte kiabálok idegességemben. - Kikészít, hogy a szüleid nem fogadnak el!

- Elsa...

- Harry! Már három évvel ezelőtt olyan véleménnyel voltak rólam, mintha maga az ördög lennék! - elkezdtem összeszedni a ruháim, de fél szememmel őt figyelem közben. Leül az ágyamra, és térdeire támaszkodva, tenyereibe temeti arcát. - Figyelj! - lépek mellé. - Nem rád vagyok kiakadva, csak ez szarul esik. A nélkül alkotnak rólam képet, hogy egyáltalán ismernének!

- Tudom, és baromira sajnálom, de nem tudok ellenük sok mindent tenni! Ha le is szidom őket, pár napig nem szólnak hozzám, azonban utána újra kezdik!

- Megértem, és köszönöm, hogy kiállsz mellettem! - egy puszit nyomtam feje búbjára, majd bementem a fürdőbe készülődni. Nem akarok több hozzáfűznivalót kiadni magamból, mert reggel morgósabb vagyok a kelleténél, és csak Harry-vel vesznék össze e miatt.

Átvedlettem magam, felkentem egy enyhe sminket, kifésültem barna hajam, aminek vége átmegy szőkébe, ezzel ombre hatást elérve, majd felfogtam egy kócos kontyba. Végig néztem magamon, de a fehér pólóm sem a kedvemmel, sem a fekete farmerommal nem volt összhangban, ezért visszamentem a szobámba és átcseréltem egy fekete-piros, kockás ingre. Kimentem a konyhába ez után, ahol Harry már egy csésze kávéval várt. Megköszöntem, majd a hűtőre pillantottam, azonban nem volt ott a szokásos cetli, amit anya szokott kitenni, ha előbb el kell mennie dolgozni.

A szüleim egyébként nagyon jó kapcsolatot ápolnak egymással, ami miatt mi gyerekek ugyanolyan viszonyban vagyunk. Persze voltak köztünk is kisebb-nagyobb viták, de mely testvérek között nincs? Minden gyermeki szív szeret kiállni magáért, az igazáért, de a Coma tesók még annál is jobban. Főleg a két bátyám. Ha vita volt, vagy van, mindig ők jöttek ki jól belőle. Aminek nagyobbik bátyám okot is adott, mert ügyvédi pályán helyezkedett el (Hülye megfogalmazás xD -Író).