SHIRO | Obito x OC ✓

48.rész

- Már hét perce feleségnek kéne lennem! - Háborogtam, mivel még mindig nem kezdődött el az esküvő én pedig már teljesen ki voltam akadva és egyből a legrosszabb dolgokra tudtam csak gondolni.Először apám érkezésével volt gond, mivel pont a mai napon akarták visszahívni a munkába, ami természetesen a világ másik felén van, de mivel sikerült megegyeznie a főnökével, kapott egy hét haladékot, köszönhetően annak, hogy mindig pontosan és szorgalmasan végzi el a kiszabott feladatokat.A második probléma akkor adódott, amikor megláttam az esküvői csokromat, ugyan is rosszat szállítottak le és jó öt perccel a kezdés előtt még azt kellett elintéznünk.Most pedig fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma, de már szétrobbanok az idegességtől és barátnőimnek sincs az ínyükre, hogy ilyen apró dolgok rondítanak bele a nagy napomba.

Mina türelmetlenül toporog előttem a gyűrűs párnával a kezében és ő is várja, hogy a vőfély végre megadja a jelet, miszerint indulhatunk.Mellettem természetesen apa áll és bár büszkén áll mellettem, hogy férjhez megyek, gondolatban már szerintem jó párszor kivégezte kedves férjemet.Közvetlen előttem Miori áll, ő mint a tanúm vesz részt, mellette pedig Pein, aki természetesen Obito tanúja, előttük Divóra és Deidara, Zso és Hidan, majd Aisa és Sasori.
Már-már a hiszti határán álltam, amikor vőfély uraság felbukkant és szép lassan megindultunk.Apával párszor összenéztem és mosolyogva vetettünk pár pillantást egymásra, miközben görcsösen kapaszkodtam bele, hogy még véletlenül se essek el menet közben.Amíg nem értünk oda, a lányok is mosolyogva vetettek rám pár pillantást és vonultak tovább a lila ruháikban.A fiúk fegyelmezetten vonultak végig és óvatosan, egyben biztonságot nyújtóan karoltak bele a lányok kezeibe és csodálták meg a párjukat, leszámítva Peint, mert az ő kedvese a sorok közül figyeli a történéseket.Az egész épület gyönyörűen van feldíszítve, a boltozattól kezdve a terem legapróbb zugáig.A folyosón a fal két oldalán sűrűn elhelyezett zöld leveles virágok vannak, bennük elhelyezve a kék rózsa, ami még egy ok, hogy mosolyogjak hiszen ezek szerint nem felejtették el, hogy az a kedvencem.Az oszlopokon szépen felcsavarva a fehér anyag, amit megint csak díszít pár virág, de a készítője figyelt arra, hogy ne legyen túlzott és azt kell mondjam, hogy profi munkát végzett.Az ajtót megközelítve apa hosszasan kifújja a levegőt, mire kicsit felkuncogok és mosolyogva nézek fel rá.Az ajtó szinte csiga lassúsággal nyílik ki előttem és a zene egyből felcsendül, mire a násznép ösztönösen feláll és érdeklődve, mosolyogva fordulnak felénk.A hatalmas teremben szintén felbukkannak a fehér anyagok, amik ízlésesen voltak végigvezetve a padsorokon.A sorok oldalán a zöld növény, köztük kék szalaggal ami felül virág formában van felcsavarva.A fotós szinte minden egyes kis léptemet lefotózta, egészen addig amíg oda nem értem az oltárhoz.Anya már könnyes szemekkel nézett rám, ugyanakkor nem lehetett eltüntetni a mosolyt az arcáról, míg vele ellentétben a második legidősebb bátyám és a legfiatalabb azon volt, hogy végig röhögtessenek.Nagyobbik nővérem a párjába karolva figyelt és szinte már fülig ért a szája, miközben két éves kisfia folyamatosan ott csimpaszkodott a karjába és dülöngélt előre, hátra.Kisebb nővérem is boldogan figyelt, miközben apró léptekkel és nem feltűnően arrébb állt egy kicsit volt barátjától, aki már hónapok óta azon van, hogy újra együtt legyenek, de folyamatos elutasítást kap.

Ami viszont meglepett, hogy bátyám mellett egy számomra ismeretlen lány állt és igen csak mosolygott testvéremre, majd óvatos mozdulatokkal gyorsan megigazította a nyakkendőjét és újra felém terelte a tekintetét.Nem, nem azért fura, mert a bátyámat melegnek gondoltam, mert volt ilyen idő, hanem mert neki valahogy sosem akart összejönni egyik lánnyal sem a kapcsolata.De azt hiszem még is örülök, hogy van mellette valaki, hiszen még is csak a bátyám és jó látni, hogy boldog valaki mellett.De!Ez még nem jelenti azt, hogy el is fogadtam a lányt!Még hátra van a vele való beszélgetés.Apa pár lépéssel az oltár előtt megállított és két puszit nyomva az arcomra, beállt anya mellé, aki kivételesen belekarolt és immáron közösen mosolyogtak rám az első sorból.Obito a kezét nyújtotta nekem, amit picit remegő kézzel fogadtam, de amint rendesen megfogtuk egymás kezét, ez mind elmúlt és bátran léptem oda hozzá.Fekete ónix szemei gyorsan végig futottak rajtam és egy kaján félmosolyra húzta a száját, miközben suttogva megjegyezte, hogy gyönyörűen nézek ki.Én persze egy pillanatra sem hagytam figyelmen kívül, hogy öltönyben elképesztően néz ki és többször kéne ilyet hordania, de mivel az esküvőnkről volt szó, nem hagyhattuk figyelmen kívül azt sem, hogy a pap megkezdte beszédét.Míg hallgattuk a beszédet, előttem lejátszódott minden esemény amit vele együtt átéltem.Amikor odakerültem és ijedtemben leütöttem, amikor az Akatsuki előtt azt mondtam, hogy a barátnője vagyok, amikor kirúgtam alóla a széket, mikor veszekedtünk és nekiállt játszadozni, hogy összezavarjon, amikor elvette a látásomat, mikor először nézett rám bűntudattal a szemeiben, mikor ordítoztam vele Rin miatt, amikor együtt aludtunk, az első alkalom, amikor magához ölelt, az első csókunk, a háború kezdete, amikor elkezdett flegmázni velem és felbukkant Rin, mikor riadtan ordított utánam, miután Madara teljesítette a kívánságomat, kizártam az erkélyre, az este, amikor megbocsájtottam neki és behívtam a szakadó esőről, amikor először figyeltem meg kidolgozott felsőtestét, miután levette az ázott felsőjét és indult zuhanyozni, mikor először kimondta, hogy szeret, az a sok éjszaka amikor hozzábújva aludtam el, mikor küzdött az életemért a Miorival  vívott harcom után, az első találkozása apámmal, a többiek előtt lévő kínos helyzetünk, az első munkanapja amikor észrevette, hogy bátyám volt haverja próbálkozik, a nyaralásunk, az első és nagy baromságból adódó első alkalom, a közös zuhanyzás, mikor megtudta, hogy apa lesz és sírva köszönte meg, hogy egy újabb családot biztosítok a számára, a közös harcunk az utálóim ellen -na nem mintha nem lett volna joguk utálni-, a romantikus hajózásunk, a második alkalom, amikor közölték velem, hogy az esküvőt tervezik, a rémálmom utáni folytonos nyugtatgatás és védelmezés, a ruha választás és most itt vagyunk.Elég sok minden történt velünk, még is olyan rövid időnek tűnik.