SHIRO | Obito x OC ✓

34.rész

- Amúgy már mindenki kijózanodott rendesen? - Kérdezte Divóra miután lenyelte a szájában lévő falatot. - Ez valami isteni lett kedvesem. - Nézett Deidarára aki csak boldogan hümmögött és lapátolta magába az ételt.

- Mi nem is voltunk vészesek! - Kelt a többiek védelmére Zso.

- Igazából nem is nagyon nektek szántam a kérdést.Yiren jól vagy?A tegnap este eléggé durva volt tőled.

- Ne is mondd.Amúgy igen, jól vagyok, köszi.Bár nem annyira emlékszem a dolgokra.Az utolsó emlékeim azok, amikor a sarokkanapén ülve beszélgettünk és Deidara éppen a földről szürcsölte fel az alkoholt...Így volt? - Néztem rájuk, mire bólintottak.Legalább van amire emlékszem, ha másra nem is. - De hogy kerültünk haza?

- Mivel rajtam kívül mindenki részeg volt, ezért szólnom kellett Miorinak, hogy segítsen.Még azt sem vetted észre, hogy simán kivettem a zsebedből a telefonodat és felhívtam, de mindegy.Persze a hazajutás sem volt könnyű, hiába volt csak háromszáz méter a szállótól.Kisame amint kiért az épületből, megcélozta a kukát.De nem azért, mert hányingere volt, hanem mert bele akart mászni és vonatozni akart.Hidan meg úgy fogta fel mint egy bevásárlókocsit és elkezdte tolni, természetesen az útra kifelé, ahol majdnem elcsapták őket.A fickó ordítozott egy fél órát, de megunta, hogy mindannyian a képébe röhögtetek szóval inkább elment.Deidara -pillantott a mellette ülőre- pedig talált pár festékes vödröt az egyik bolt mellett és egy szép nyuszis képet festett a kirakat ablakára és azt próbálta felrobbantani.Akkor jött Zso és a kimaradt részen ránézett az ablakra és meglátta a tükörképét, majd azzal kísérletezett, hogy genjutsu alá tudja-e vetni magát.Ha kérdeznéd sikertelen volt! - Mondta amikor látta, hogy a lány megemeli a kezét a kérdés feltevéshez. - Mina az csak valami balett táncosként ugrándozott elől és énekelt valamit amiből egy szót se lehetett érteni, Nanami és Itachi karöltve ugrándoztak az út közepén, mint a kislányok és úgy jöttek velünk.Veletek csak a liftnél kezdődött a gond, addig cipeltek titeket.Na igen, ott leraktak titeket, mert azt mondtátok, hogy innentől már jó lesz.Obito sikeresen beszállt, te pedig kidőltél amikor az ajtó már elkezdett becsukódni, így csak a felsőtested került a liftbe.És mivel nem voltál hajlandó felkelni és fekve nagyon be se tudtunk hurcolni, ezért jó pár ütést kaptál az oldaladba.Oké, betuszkoltunk és felállítottunk.Na ekkor jött Obito, aki nagy okosan felfedezte a lift gombokat és elkezdte nyomogatni a stop gombot.Szóval ott rázkódtunk egy jó öt percet, amíg le nem kapartuk onnan a kezét, de utána már nem tudom, hogy mi volt veletek, mert Miori és Shisui vitt el titeket a szobátokig.

- Mi miért nem emlékszünk ezekre? - Ráncolta a szemöldökét Hidan és a többiekkel is felvette a szemkontaktust. - És mi van Kakival?Ő nem csinált semmit?

- Őt már akkor elvesztettük, amikor kijöttünk az épületből, de épségben visszatalált szóval nincs nagy baj.Egyébként meg részegek voltatok, hogy akarsz emlékezni?

- Na jó, de akkor ők -mutatott rám és Obitora- miért nem csináltak semmi hülyeséget?

- Lehet annyira kiütöttük magunkat. - Vontam meg az egyik vállamat míg párom egyetértően bólintott és tovább tömte magát.Persze ilyenkor mindig nekem kell beszélni...

- Az élet igazságtalan... - Dőlt hátra a széken.

Persze ki más ülhetett velünk szemben, mint Itachi, aki az előző megszólalásom után, folyamatosan hunyorogva nézett.Kezdett eléggé kínos lenni a helyzet és zavartan mocorogtam a székemen, majd egyszer csak felpattantam onnan és Itachit megragadva elhúztam beszélgetni.

/Obito/

Azzal semmi bajom nincs, hogy Yiren elráncigálta Itachit beszélgetni, de hogy ez a Zharasi gyerek megengedi magának, hogy végigmérje tetőtől talpig, elidőzve némely helyeken az azért már több a soknál.A szemem sarkából figyeltem, amit egy idő után ki is szúrt és merészen állta a pillantásaimat.Esküszöm, hogy csak egy mozdulatomba telne és neki annyi.De persze nem tehetem meg, mert ő is elvileg a baráti körbe tartozik, hiába ismeri csak Minát, Nanamit, Miorit és Yirent.Nagyon ajánlom ennek a kölyöknek, hogy még csak próbálkozni se merjen.Tudom, hogy régóta ismerik egymást, de nekem mindennél fontosabb Yiren és mindennél jobban szeretem, az életemet is feláldoznám érte csak hogy biztonságban legyen.A jelenlegi helyzetben meg úgy érzem csak szorosabb lett közöttünk a kapcsolat és bár nem mondom ki, de remélem, hogy a gyermekünk már ott van és szép lassan fejlődik.Persze tudom, hogy ezek nehéz időszakok lesznek számára, de végig mellette leszek és segítek neki mindenben.Örülök, hogy mellettem van és értelmet ad annak, hogy még most is életben vagyok.Mert lássuk be ő az egyetlen aki megmaradt nekem...

- Héj, figyelsz te rám?!Obito!-a nevemre végre feleszméltem a gondolkodásból és figyelmesen néztem rá.

- Mi az?

- Eléggé elkalandoztál gondolatban... - Állapította meg Zharasi vigyorogva, mire csak mérgesen összehúztam a szemeimet.

- Uh, ez yaoi time! - Kiáltott fel Zso és mindketten elkerekedett szemekkel összenéztünk és egyszerre rázott ki minket a hideg.

- Neked nincs okod borzongani én ruha nélkül is jól nézek ki, te viszont így is ocsmány vagy! - Na igen a híres Uchiha ego sikeresen adja magát.De nem tehetek róla ez már csak örökség.

- Ch, na persze!A roncsolódott pofáddal hogyne!

- Nyugodtan megkérdezheted a jövendőbeli feleségemet is, ő igazolja.Mert ugyebár nekem van ilyen, viszont téged elnézve még egy genetikai hulladék is kétszer meggondolja magát. - Néztünk farkasszemet.

- Na és Yiren honnan tudja ezt? - Emelte föl a szemöldökét.

- Hallottál már olyanról, hogy közös fürdés?Jah, bocs ha nincs is kivel...De ne keseredj el, egy guminő biztos bevállalja. - Imádom hergelni az embereket.Most is olyan jó érzés látni, ahogy egyre idegesebb lesz.Hogy csinálj magadból áldozatot gyakorlatnak is lehetne nevezni.Ha mérgében rám támad, akkor Yiren mérges lesz rá és akkor talán többé nem is kell idejönnie.

- Azt hiszed, hogy csak mert Uchiha vagy és valamilyen szinten Madara vérvonalához vagy köthető, te leszel bárki is?Hogy kedvedre vághatsz dolgokat az emberek fejéhez, mert te vagy itt a valaki?Mert akkor el kell, hogy szomorítsalak, de nem így van.Nézd meg ezt az asztalt.Szerinted van köztünk olyan, aki szívesen elviseli a társaságodat?Aki még bajtársként tekint rád?Egy áruló vagy, aki otthagyta az egész csapatát csak azért, hogy Madarát szolgálja, majd sunyi módon megpróbáltál visszapofátlankodni.Mert igen, ez vagy te.Egy aljas gazember, akinek nem maradt semmije.

- Zharasi még is mit képzelsz magadról? - Csapta nyakon Yiren a fiút, mire az nyekkent egyet.Eszem ágában sem volt szólni neki, hogy mögötte áll.

- Hagyd.Én kezdtem az egészet. - Yiren kérdően rám emelte tekintetét. - És azért lássuk be igaza van.Mindenkit elárultam innen és volt akit meg is öltem, már bocsánat Divóra, aztán tényleg képes voltam idetolakodni közétek.Tudom, hogy egyikőtök se tud elviselni, de most őszintén, szerintetek mit kezdjek ezzel?Világ életemben egyedül voltam, ki fogom bírni.És egyetlen egy dologban tévedtél Zharasi, mert igen is van egy dolog az életemben ami miatt még képes vagyok harcolni az elcseszett sorsom ellen és ez Yiren.

- Aww, de cuki vagy! - Ölelt át Yiren és egy nagy puszit nyomott az arcomra.

- Azért ne nagyon szokj hozzá, oké? - Kérdeztem röhögve, mert a haja nagyon csikizett.Közelebb bújt hozzám és nagyon halkan a fülembe súgott valamit.