SHIRO | Obito x OC ✓

27.rész

Hogy a nap többi részében mi a fészkes fenét csináltam?Igazából semmi lényegeset.Ettem egy jégkrémet és elmentem sétálni, szóval nem volt benne semmi extra.Kicsit edzettem is, hogy valamennyire formában legyek, hiszen kicsikét elhanyagoltam mostanában a dolgot és ez egy kicsit sem előnyös számomra.Valaki számára biztos az, de nem nekem. Szóval, hogy segítségemre legyen valaki még meg is kellett idéznem egy békát, ami már önmagában fárasztó volt, nemhogy még harcoljak is vele.

De akár tetszett, akár nem, meg kellett tennem.Szóval kicsit gyakoroltam az erősebb jutsukat amiket tudok és megpróbáltam valamilyen oknál fogva egy egészen újat létrehozni.Valami olyat akartam amit nem kell formálni, hanem csak a chakra segítségével ki lehet úgymond nyújtani és maró, fullasztó hatást keltsen az ellenfelemen.Tudom kicsit sem kedves, de mindig is akartam egy ilyen jutsut, amit én magam fejleszthetek ki.Szóval egészen este kilencig ezt csináltam, mert amikor megláttam, hogy elszaladt az idő, megindultam hazafelé és újra elfogott a jókedv.Talán a barátaim vannak rám ilyen jó hatással?

Meg tudnám szokni, hogyha örökre együtt kéne élnünk, mint egy nagy, hatalmas családnak, de tudom, hogy ilyen sose lesz.De amíg együtt vagyunk, minden egyes pillanatát ki kell élvezni és nem hagyhatunk veszni egy jó emléket sem.Lassan felsétáltam a lépcsőn, de csak tényleg szép lassan és minden egyes kis fokot figyelemmel követtem, ugyan is megvan az a szokásom, hogy nyugodtan sétálok felfele a lépcsőn és egyszer csak zakózok egy hatalmasat és rosszabbik esetben le is gurulok róla, ami nem túlzottan jó, mert betonból van és még kanyarodik is.Mert volt már olyan, hogy a tetejéről lelökött a kutya és még a kanyarból is legurultam...Régi szép emlékek, amikor még gyerek voltam és nem tudtam, hogy milyen szörnyű is ez a világ.Na de haladjunk tovább!

- Megjöttem skacooook! - Kiabáltam be, miután ajtót nyitottam magamnak és ők is elmormogtak egy "szia"-t, ami kicsit sem utalt arra, hogy érdekli őket a dolog. - Mit csináltok? - Mentem tovább az ebédlőhöz, ahol éppen Kakuzu, Hidan, Sasori, Obito és Itachi kártyázott.Gyorsan végigmentem mindegyik mögött és közben megnéztem, hogy az Uchiha uraságok nem e csalnak, de szerencsére mindketten tisztán játszottak. - Mióta ülnek itt?

- Úgy másfél órája tart a játszma.De szerintem hamarosan vége van. - Súgta Konan és én is leültem a többiekhez a kanapéra és onnan figyeltük a nagy feszültséget.Gondolom arra mindenki rájött, hogy Kakuzu áll nyerésre, ugyan is pénzben játszanak.Ha jól emlékszem a második ember a nyerésre Sasori...Igen ő lesz az.Ha ügyesen játszik, akkor simán megnyeri.Legalábbis egy másodperce még ezt gondoltam, de ekkor mind kikaptak.Hát akkor legközelebb nem szólom el magam.

- Grat! - Mondta mindenki egyszerre, majd mi is odaültünk az asztalhoz.

- Nah és mi lenne, ha játszanánk hazudósat?-tettem fel a kérdést, mire többnyire értetlenül néztek rám. - Az a lényege, hogy például levélre csak levelet rakhatsz, vagy azzal megegyező számot, vagy a váltót, amivel új formát kérhetsz.A lapokat mindig lefordítva kell rakni és senki nem láthatja, te pedig nem mutathatod ki, hogy jó lapot raktál-e vagy sem.Mert ha nincs is megfelelő lapod, attól még lerakhatsz egyet, de ha valaki nem bízik benned és megkér, hogy mutasd meg a lapot amit leraktál, akkor felfordítod és ha még is jó volt, akkor ő viszi az ottani paklit, de ha tényleg hamis volt és lebuktál, akkor te veszed magadhoz.És az nyer, akinek a leghamarabb elfogy a lapja.

- Ez jól hangzik.De most szólok, hogy nem lesz könnyű dolgod.Az Akatsuki ellen játszol. - Szólalt fel Hidan, mire csak kihívóan az asztalra könyököltem és sunyin rámosolyogtam.

- Ugyan Hidan, hisz én is az Akatsuki tagja vagyok. - Mondtam, majd osztani kezdtem a lapokat és mivel sokan voltunk még egy csomag ilyen kártyát kellett hoznom a játékhoz.Mindenki felvette a semleges arc kifejezését és elkezdtük pakolgatni a kártyákat.Legelőször szegény Mina esett ki, mivel képtelen volt hazudni, utána Nanami, mert Kisame elkapott tőle egy apró mosolyt, ami gyanús volt a számára és lebukott.Aztán én kiejtettem Kisamét, Sasori pedig Hidant, majd Kakuzu Sasorit, Itachi pedig Kakuzut.Szegény Divórát meg  Deidara ejtette ki, de cserébe kapott egy csókot, s a következő ember aki kiesett az Itachi volt, ugyan is Zso is játékban volt még.Hogy miként leplezte le Itachit, arról fogalmam sincs, én meg voltam győződve arról, hogy Itachi mindvégig jó kártyákat rakott.Szóval a játékban már csak Obito, Zso, Pein, Konan és én voltunk.Konan sunyi módon elleste Pein kártyáját, így ki tudta ejteni én pedig úgy tettem, mintha nem is láttam volna a jelenetet, de azért egy apró mosolyt vetettünk egymásra, miután a piercinges csávóka elment üdítőért.Egyre jobban élveztem a játékot főleg, hogy most már csak négyen vagyunk.Persze Konan se maradt védve és Zso már a második körünkben kiejtette.Mármint felhúzatta vele az egész paklit amit elhasználtunk eddig.Na oké, hárman vagyunk, mindhármunknál négy lappal.Csak egyetlen egy kis arcrezzenés kell és valaki megint kiesik.Valamiért már megint rám tört a nevethetnék és Zso valamint Obito is próbált rájönni, hogy ezt a röhögést most mihez kössék.Hazudtam volna a játékban és azt röhögöm, hogy nem vették észre?Tuti, hogy valami ilyesmi kavarog a fejükben, pedig nem!Szimplán ilyenkor megkergülök és csak nevetni tudok a semmin.Vagy azon nevetek, hogy eszembe jut valami vicces, de azonnal el is felejtem.Igen, ezen szoktam a legjobban szakadni.Míg ezeken gondolkodtam és röhögtem, leraktam egy lapot és mondtam a hozzátartozó ábrát.

- Hazudsz...Mutasd a lapodat!

- Ahogy szeretnéd. - Fordítottam meg és stimmeltek a lapok szóval sikeresen felhúzattam valakivel a paklit.Utolsó két lap és eldől, hogy ki a nyertes.Szegény Zso miattam kiesett, de ez most egy tökéletes alkalom, arra párbajozzak egyet Obitoval. - Mi lenne ha fogadnánk? - Mondtam mire felhúzta az egyik szemöldökét.

- Hallgatom. - Mindketten lefordítottuk a lapokat, majd a fülébe súgtam az ajánlatomat, majd amikor visszaültem a helyemre csak egy kaján mosolyt láttam tőle. - Remélem tudod, hogy mire vállalkoztál.

- Hidd el pontosan tudom. - Kacsintottam rá.Istenem hagy, hogy én nyerjek!Nem veszíthetek ellene!Egymás szemébe néztünk, de még így is láttam, ahogy leteszi a lapját.Már én is raktam volna le, de hibázott!Láttam, ahogy megrándult egy aprót a szemöldöke! - Mutasd. - Szólítottam fel, mire kelletlenül, de felfordította a lapot és már megint hatalmas mázlim volt.Igazam lett!Ilyenkor tényleg minden egyes kis moccanásra oda kell figyelni.

- Hogy jöttél rá?

- Picit megrándult a szemöldököd.

- Ezt meg, hogy vetted észre, amikor végig egymás szemébe néztünk?!

- Ugyan, attól még, hogy a szemedbe nézek, nem csak arra koncentrálok.De nem baj...Majd legközelebb nyerni fogsz.Viszont így elvesztetted a fogadást! - Nyújtottam rá nyelvet, de azonnal vissza is húztam, amikor láttam, hogy keze közelít felé. - Nem, nem!Nem szabad!

- Na, most miért vagy ilyen? - Játszotta a sértődött kisfiút, míg a többiek valamit nagyban beszélgettek a háttérben.

- Majd ha nyaraláson jó kisfiú leszel! - Ültem át az ölébe úgy, hogy vele szembe voltam, majd mielőtt még le tudta volna reagálni a dolgot, gyorsan megcsókoltam ő pedig mindenféle kérdés nélkül folytatta, amit elkezdtem.És így történt az, hogy felborultunk a székkel és megint röhögő görcsöt kaptam....

(Tényleg sikerült leesnem ma egy székről, de Idk hogyan jött össze)