SHIRO | Obito x OC ✓

Bevezető rész

Egy fa tövében ébredtem és a szemeimet szép lassan kezdtem el kinyitni, mivel a napfény igencsak zavarta őket.Amikor végre sikerült ezt megtennem, egy füves rét tárult elém és már kezdtem elgyönyörködni benne, hogy milyen szép zöld a fű, mennyi színes virág van a réten, hogy milyen jól mutat az a hegység vonulat a háttérben és még a madarakra is felfigyeltem, de ekkor valami narancssárga mandarin szerű dolog mászott az arcomba.

- Anyádat! - Vágtam egyből arcon, mire az repült pár métert, majd odaszaladtam és segítettem neki felállni. - Uhh..Bocsi, jól vagy?

- Pedig Tobi jófiú! - Mondta a vékony hangján, mire nekem leesett, hogy hol vagyok és hogy mi történik.

- Tobi, hányszor mondjam el neked, hogy ne szaladgálj el, mert ha teljesen véletlenül valaki fel akar darabolni, akkor én biztos, hogy nem mentelek meg! - Csatlakozott hozzánk egy szürke hajú srác, akinek a kabátja félig volt összehúzva, és alatta már csak a mellkasa látszódott.

- Oh..Szia Hidan! - Mosolyogtam rá kedvesen, de ő csak megtorpant majd széles mosoly kíséretében elővette a kaszáját.Szemeim elkerekedtek, majd gyorsan magyarázkodásba kezdtem, aminek a vége az lett, hogy mindent össze vissza hadartam.

- Hidan mit szórakoztok már?Hm. - Remek itt van Deidara.Ő biztos meg fogja érteni, hogy mi lett velem.Legalábbis remélem.

- Deidaraaaa! - Kezdtem elnyújtani nevének az utolsó betűjét. - Segíts kérlek, Hidan fel akar darabolni!

- Ismerjük egymást?Hm. - Az arcomra csaptam, hiszen ekkor tudatosult bennem, hogy ők nem tudhatják, hogy ki vagyok, míg én tisztában vagyok az egész életükkel.

- Nem... - Sóhajtottam, majd a maszkosra pillantottam, aki még mindig a fejét fogta vagy is a maszkot. - Öhmm...Tobi barátnője vagyok! - Mosolyogtam rájuk, majd magamhoz rántottam a fiút.

- Eh?! - Akadt ki mindkettő, míg én fent tartottam a mosolygós kislány formámat.

- Tobi barátnője? - kérdezte a maszkos, mire mérgesen ránéztem - Igen, Tobi barátnője! - beletúrtam a hajába, ami legnagyobb meglepetésemre nagyon is puha volt. - Megtartjuk?

Na jó...ha ez így megy tovább, akkor nekem végem lesz.Miért kell mindig ennyire játszania az idiótát?Ha nem adja be, hogy tényleg a barátnője vagyok, akkor engem itt helyben megölnek.Erre még megkérdezi, hogy megtarthat-e...Esküszöm, hogy én itt még a hülyeség áldozata leszek.
A két fiú összenézett, majd kelletlenül, de bólintottak egyet.Tovább indultak, mire Tobi is megindult, majd intett nekem, hogy menjek utána és így is tettem.Hátul haladtunk, pár lépéssel lemaradva, de így is tisztán hallottam, ahogy Deidara és Hidan éppen rólam tárgyalnak és azon morfondíroznak, hogy miként rakjanak el láb alól.Hirtelen mindkettő hátra pillantott, mire egy mérges tekintet kaptak tőlem, majd felém rohantak, amitől azt hittem, hogy itt és most végem, de nemes egyszerűséggel átugrottak, majd elkaptak két Iwagakurei shinobit, akik éppen meg akartak támadni minket.Nem akartam látni, ahogy megölik őket, ezért gyorsan elfordultam, mielőtt még megtörténhetett volna és mereven a földet bámultam.Szemem sarkából Tobira pillantottam, akinek ebben a pillanatban láttam, ahogy a sharinganjában megcsillan egy kicsit a napfény, majd mutató ujját a szájához emelte jelezve, hogy hallgassak a dologról.Bólintottam egyet, majd egy mosoly futott végig az arcomon, majd rá kacsintottam, ami egy kisebb röhögést váltott ki belőle, de tényleg csak annyit, hogy éppen hallottam a hangját.

Deidara oda sétált hozzánk, majd mosolyogva intett, hogy nyugodtan mehetünk tovább, míg a mögötte haladó Hidan arcán egy pszichopata mosoly terült szét és ezt megfűszerezte valami idióta kacajjal.Az út hátralevő részében csak beszélgettünk, na meg szórakoztunk Tobival, de amikor elérkeztünk a rejtekhelyhez egy kisebb gombóc keletkezett a torkomban.Kicsit tétovázva, de beléptem én is az ajtón és alaposan körülnéztem, miközben egyre több tekintet tapadt rám.Még mindig Deidaráék után haladtam, de a szőke vissza kanyarodott a konyhához, majd bement oda és egy szenvedélyes csókba vonta az éppen főzni készülő lányt, akiről bár volt fogalmam, hogy ki lehet, mégsem mentem oda hozzá.Mire vissza fordultam, Hidan már eltűnt, így csak én és Tobi álltunk a folyosón...De miért is Tobizom én végig?Tudom, hogy ki van a maszk alatt, akkor meg...
A szemem hirtelen megakadt egy velem szembe forduló alakon.

- Itachi? - Tettem fel az egyértelmű kérdést, mire a férfi értetlenül bámult.

- Oh..tehát ti ismeritek egymást.Remek, hm. - Jött vissza Deidara, de az előttem álló Uchiha még mindig értetlenül nézett.

- Fogalmam sincs, hogy ki ez. - Oh, ne már!Mikor fogom már megszokni, hogy ők nem ismernek?De várjunk...ha az a karakter lettem akit elképzeltem, akkor nem biztos, hogy el kéne mondanom a klánomat. - Mi a neved?

- Y...Yiren. - mondtam, miközben azon vitatkoztam magammal, hogy oda tegyem-e a klánom nevét.

- Melyik klán? - Faggatott tovább, mire inkább letettem az egész dologról és egy nagyot sóhajtva kinyögtem azt az aprócska szót.

- Senju...Senju Yiren. - a fiú szeme először elkerekedett, majd elmosolyodott és közelebb jött.Ez most mosollyal az arcán akar megölni?Segítséget kérve hátra pillantottam Tobira, de ő csak a falat bámulta és közben a tarkóját vakargatta.Gyorsan visszafordítottam a fejemet, hogy lássam mennyi időm van még menekülni, de ezzel a lendülettel lefejeltem Itachit, vagy is inkább a fejemmel bezúztam az orrát, mire ő egy jó adag káromkodás közepette hátrébb lépett. - Háhá!A Senjuk ereje! - nevettem fel, mire a többiek is követtek.

-Há 'Tachi ezt jól megkaptad! - Jött elő a hal barátunk is, mire még nagyobb mosoly terült el az arcomon

- Kisame! - Rohantam oda hozzá és megöleltem, mire ő először hitetlenkedve nézett le rám, majd egy gúnyos mosoly futott át rajta. - Álmodozz halacskám, álmodozz!

- Tudod pont szeretem, a hosszú fehér hajú lányokat. - A mosolya egyre nagyobb lett, de belőlem csak felszakadt a röhögés.

- Hagyd Kisame.Már van barátja... - Jött a kis lenyalt hajú, egyik szemöldökét felhúzva.

- Kicsoda? - Kérdezte illedelmességből.

- Tobi barátnője! - Szólalt meg a maszkos, mire a cápa rá emelte a tekintetét, majd újra rám nézett, de én csak bólintottam egyet.

-Ez így van! - Mosolyogtam rá, mire mindenki más megdöbbenve nézett ránk.Odamentem a maszkoshoz, majd őt kezdtem el ölelgetni, miközben lassan a füléhez hajoltam és halkan belesúgtam. - Tudom, hogy ki vagy a maszk alatt...Obito.