Shhhh!Nem lesz semmi baj!

1.8K 137 17
                                    

◾Jeff szemszöge◾

Este 10 óra már elmúlt. Éppen otthon ültem a nappaliban a kanapén és a tv-t néztem majd a híradóba bemondták hogy egy férfi elrabolt egy kisfiút,megverte, megkínozta, majd a rendőrség halottan lenyúzva találta meg a kisfiút aki nem nézett ki többnek 7 évesnél.A tettes elmenekült és nem tudták megtalálni,profin minden nyomot eltűntetett.Noha nem ismertem a gyereket,még látásból sem,bosszúvágy csapott belém.Felálltam, felmentem a hálószobába, az éjjeliszekrényről felkaptam a késem,és a bejárati ajtónál gondolkoztam....megéri? Esik az eső.Ilyenkor nehezebben lehet futni,csúsznak az utak/járdák....ha meglátnak a zsaruk akkor lehet hogy el is kapnának....Nem!Ez nem történhet meg!Megbosszulom azt az ÁRTATLAN kisfiút!Majd felhúztam a kapucnim, és kiléptem az ajtón. Éreztem ahogy a fehér,véres pecsétekkel teli felsőm átázik. Az eső kezdte lemosni a vérfoltokat.A város teljesen kihalt volt.Szerencsére. Nem tudtam hogy merre induljak hogy megtaláljam,csak bolyongtam az utcákon.De azt tudtam hogy néz ki.A tv-ben volt róla egy kép.Amíg bolyongtam,azon agyaltam,hogy hogyan végezzek vele.Megvan!Azt érdemli amit ő tett azzal a gyerekkel.Miközben elsétáltam az egyik sikátor mellett, gyerek sikítás ütötte meg a fülemet. Odasiettem,majd óvatosan próbáltam meglesni mi lehet ott,anélkül nehogy meglássanak akik ottvannak.Ő volt az,és épp egy kb 8 éves kislányt kínzott egy késsel. Nem vette észre hogy figyelem őket. Majd ahogy a szituáció adta pont háttal állt nekem.Hátulról elkaptam, a nyakánál. Nem akartam megölni,akkor hol maradna a KINZÁS része a dolognak? A kislány már megörült. A karjai tele voltak vágásnyomokkal.Viszont ahogy felemeltem a fejem,és nyújtottam volna az egyik kezem hogy segítsek(a másikkal annak a rohadéknak a nyakát szorongattam) meglátta az arcom, a mosolyra vágott számat,a szemhély nélküli szemem, a fekete hajam és a fehér bőröm,elszörnyülködött,és elszaladt. Utána akartam menni,de akkor mi lesz azzal a köcsöggel? gyorsan kellett gondolkodnom.Gyorsan eszembe is jutott egy ötlet.A nyakától fogva lekényszerítettem a földre és az egyik kezét a földre raktam.A késemmel átdöftem a kezét,de úgy hogy a kés jól bele is állt a földbe,ezzel a földhöz szegezve őt.Ordított a fájdalomtól,de a kezéből a vért hamar lemosta az eső,pontosan is addig, amíg én végeztem a másik kezével is.Nem volt mivel mással,mint azzal a késsel amivel ő vagdosta a kislány karját.Majd a kislány után siettem.Segítenem kell neki!Nem jutott messzire.Az eső miatt két háztömbnyire elesett,és eltört a bokája.Mikor meglátott már messziről, látszott a félelem a szemében. Odamentem hozzá.Leguggoltam.Ő a karjaival védekezve kiáltozott :

-Hagyj békén,menj el innen!-majd sírva fakadt-félek tőled!
-Hadd segítsek!

A karjáról csorgott a vér mint valami folyó.A pulcsim aljáról letéptem egy darabot,és bekötöttem a karján a nyílt sebeket.Ő csak megszeppenve nézte az egészet.Majd megölelt. Fölvettem a karjaimba, és mondtam:

-Szerintem neked eltört a lábad.Nem maradhatsz itt az esőben.Az utcán.Ilyen későn.Hol laksz?Hazaviszlek.

A kislány először tétovázott majd azt mondta :

-Nincsenek szüleim...
-És rokon?Esetleg testvér?Vagy egyéb hozzátartozó?
-Árva vagyok.Az árvaházból szöktem meg.Utálom azt a helyet.Kérlek ne vigyél oda vissza!
-Akkor hova? -Nem tudtam hogy legyen-e de végül felajánlottam neki-Egy darabig szeretnél nálam lenni.Amíg mondjuk meggyógyul a lábad.
-Az jó ötlet.
Majd a szakadó esőbe elvittem magamhoz.Leültettem a kanapéra adtam neki egy pokrócot :

-Pihenj le,nekem még van egy kis elintéznivalóm,fél óra múlva jövök,érezd magad otthon,itt egy pohár víz-és leraktam egy pohár vizet a dohányzóaszralra-ha jövök megvacsorázunk,Ok?
-Rendben.
Kisuhantam az ajtón egy üveg vodkával a kezemben ,és az esőben futottam addig a sikátorig ahol azt a szemétládát hagytam.Még ott volt,és szenvedett.Mikor meglátott,nagyon megijedt. Én csak egy pszichopata mosollyal tudattam vele,hogy kezdhet félni.Odamentem leguggoltam,és a késemet kitéptem a kezéből.Csak úgy ömlött a vér.Majd a késsel elkezdtem az arcát vagdosni,mondván neki"shhhhm!Nem lesz semmi baj!" majd elkezdem a füleit vagdosni,míg mindkettőt levágtam Ekkor ő már sírt a fájdalomtól.Majd a késsel mosolyt faragtam az arcára.Lehetett látni ahogy a vérerekből valósággal spriccol a vér.Mindezek után elkezdtem az arcát nyúzni,míg végül a nagyja bőrét lenyúztam.Szinte már alig élt de én pofozgattam, nem akartam hogy a finálé előtt itthagyjon. Ekkor jött az utolsó lépés.Rálocsoltam a vodkát, és egy öngyújtóval felgyújtottam.Néztem egy darabig ahogy elemésztik a lángok, aztán elhúztam onnan a csíkot.Tiszta véresen hazamentem.Még szerencse hogy amíg én "átsegítettem a túlvilágra" azt a faszt, addig a kislány elaludt.Biztos csak jobban megijedt volna, ha én egy késsel a kezemben tetőtől talpig véresen beállítok.Leültem a kanapé szélére és azon agyaltam,hogy mit csináljak vele...nem tudok egy gyerekről gondoskodni.Sőt ha másvalaki szemszögéből nézem, akkor még szarabbul hangzik.Egy olyan valaki aki legyilkolta a saját családját, vigyázzon egy 8 éves kislányra akinek el van törve a lába...Gyorsan mentem átöltözni,nehogy felébredjen és meglásson véresen.Nem szeretném hogy sokkot kapjon.Az este nem tudtam azzal a tudattal elaludni,hogy én a pihe puha ágyban alszom ő meg a kanapén.Ezért a karjaimba vettem és lefektettem az ágyra. Én meg átköltöztem a nappaliba a kanapéra.Még elalvás előtt azon agyaltam,hogy el kéne vinni egy orvoshoz a törött lábával...de én?Sokmindenen járt még az eszem, amíg a hangok megint hatalmukba kerítettek.

Jeff The Killer mindennapjai...Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ