Team Free Will!

4.fejezet Inception(1)A kezdetek

-Még most sem beszél, Eleanor?- tudakolta a rá jellemző fölényeskedő hangsúllyal. Leni mosolyogva csak ennyit felelt: 
-Maga is, meg Ketch is... Menjenek a pokolba!- ekkor a félszemű hátrafordult a tőle másfél méterre álló Lokihoz és intett, hogy lépjen közelebb. 
-Kezdheti!- utasította a félistent, aki a hangnemtől egy „megöllek" nézést ejtett el a férfi felé. A szőke lány őt csak most vette észre. 
-Te...?- nézett rá a felismeréstől értetlenül Lens. Emlékezett a férfira, de mintha nem csak a Manhattani esetnél látta volna. Meg mert volna esküdni rá, hogy ismeri, bár ötlete sem volt afelől, honnan.
Loki egy elcsendesítő pillantással ejtette foglyul a kék szemeket, de a szőke riadtan dadogni kezdett. -Va-várjon! Mit akarnak csinálni velem?!- követelt magyarázatot, mire Nick arrogánsan vázolta a helyzetet. 
-Kutakodni a fejében... Mint már mondtam, el kell kapnom a bátyjait.- a lány kapálódzni kezdett és ha a tizedes nem fogja szorosan a háta mögött, akkor sikeresen kikerüli a fekete hajú smaragdos pillantását, egyúttal a homlokára simuló jeges végtagot is.
-Ne! Kérem, kérem ne tegye! Ne!!!!!!- sikított fel, mielőtt eszméletlenül rogyott volna a földre, ha a tiszt nem kapcsol időben és tartja talpon, miközben a félisten szabad kezével a szemközti falra mutatott, ahol nemsokára képek sorozata jelent meg. Akár egy kivetítőn, csak itt zöldes keretet kapott minden momentum. 

**

Az első stabilnak mondható képsorozat, melyhez hang is társult egy kellemes kis családi ház helyszínén játszódott. Egy magas szőke nő két jókora fakuglit rakott a kandallóra, amit egy hasonlóan hirtelenszőke kicsi lány bámult csendesen. Előtte az asztalkán egy félig fehér mázba bugyolált mézeskalács hóember virított. A Nő hangja, mikor észrevette, hogy a kicsi egy ideje őt bámulja kedvesen felcsendült. 
-Leni, kicsim, idehoznád a díszeket?- kérlelte, mire a kislány sietve felpattant a kis műanyag székecskéből és berohant a gardróbba, majd az alsó polcról előhalászta az említett díszeket. Mire visszaért, az anyukája a gyerekesen elmaszatolt hóembert nézegette, majd felkacagva kijelentette: 
-Oh... Tisztára, mint Elvis...- a lányka villámgyorsan tette le az asztalra a díszes dobozt és kis kezei mögé rejtette a mézeskalács figurát. 
-Ne nézd meg! Még nagyon nincs kész...- magyarázkodott, de az idősebb csak kuncogni tudott a kicsi esetlenségén. Ráhagyta a mázolást, ő maga pedig hozzálátott a kicsi fa felöltöztetéséhez. Amikor már hosszú ideje nem szóltak egymáshoz a nő egyszer csak megtörte a csendet. 
-Kicsim, emlékszel a számokra?- a kék szemecskék riadtan nyíltak fel és keresték az idősebb szemeiben a megnyugtatást, miszerint nincs semmi baj, csak kíváncsi, hogy emlékszik-e még. Akkor aztán gépiesen felsorolta a számjegyeket. 
-07-77/345-558-01.- a nő mellélépett és kedvesen megsimogatta a szőke buksit. 
-Okos kislány.- mondta, aztán szorosan magához ölelte a kisebbet. 
-Szeretlek, anyu!- suttogta vékony kis hangocskáján a gyermek. 
-Tudom, szívem.- bólogatott a nő, majd visszatért eddigi munkájához. A fácskáról alig hiányzott néhány díszecske, azokat gyorsan felaggatta. 
Alig telhetett el pár óra, mikor dobogó hangokat hallottak az emeletről. A pici fejében ezer és ezer gondolat futott át. Azt hitte, hogy a télapó jött. Már kérdezni akarta az anyukájától, hogy nincs-e túl korán ehhez, mikor a nő riadtan megindult a lépcső felé, de még az első fok előtt aggodalmasan megszólalt. 

-Szívem, akármit hallasz ne gyere utánam, értetted?- a kicsi biccentve elmosolyodott, de a nővel akart tartani. 
-Igen, de mami!- kezdett bele, mire a nő arca dühösre váltott. 
-Nem, idefigyelj Eleanor Marissa Sunners! Hívd azt a számot, ha tíz percen belül nem vagyok itt, megértetted?- most már a kicsi is rettegett. Sosem látta még azelőtt dühösnek az édesanyját. 
-Igen...- sütötte le szomorkodva a tekintetét. Szemeit a nappali boltíve fölött függő órára szegezte és lélegzet visszafojtva számolta ki azt a tíz percet. Az utolsó néhány másodpercben szívet tépő sikoltást hallott odaföntről. Apró lábikóin bizonytalanul lépdelve indult föl az anyja után a tiltás ellenére.