Team Free Will!

44. fejezet Hógolyó színre lép

A folyosó vörös fényben úszott, a kattanó hangok pedig egymás után aktiválták a zárakat, mintha az épület támadás alatt volna. Natasha nyomozni próbált, de alig jutott ki erről a folyosóról is, mielőtt minden ajtó bezárult volna.

Röviden felsikoltott, mikor valaki váratlanul a hátához ért. Persze megfordulva hamar realizálta, ki az illető és egyből megnyugodott, noha a védelmét nem engedte le.

-Nat, valami nagy gáz van a rendszerrel! -hadarta el a férfi. Megpróbált tovább haladni abba az irányba, ahonnan a nő érkezett, de felesleges volt. A rendszer lezárt és az itteni kódokat nem olyan könnyű feltörni.

-Na ne mondd! -vágta rá a nő szemeivel folyton folyvást kiutat keresve. Ahogy a hideg, kék kivilágítás lassan váltott vörösre, könnyen összerakta a lényeget. -Szintenként zárják le a folyosókat. Ki kell jutnunk innen! -ez egyértelmű volt. Noha egyikük sem küzdött klausztrofóbiával, nem szívesen maradtak egy bombabiztos „börtönben" a föld alatt.

-Balra! -kiáltotta a férfi, hiszen ott még hideg kék fénnyel világítottak a lámpák. Rohantak. Tudták, hogy az idővel futottak versenyt és habár aggódtak a többiekért, nem volt idejük kutatni utánuk, csak rohanni előre a záródó ajtók elől, amik egyre gyorsabban vágták el őket a külvilágtól.

Az egésznek nem volt értelme. Biztonsági protokoll ide vagy oda, miért zárnák csapdába saját magukat a wakandaiak? De, ha nem ők tették, akkor valaki tudatosan akarta elszeparálni őket mindenkitől, hogy ellehetetlenítsen egy összehangolt védekezést.

Több folyosó közös csomópontjához értek el egy hatalmas aula szerű térre. Mintha valaki szándékosan űzte volna őket oda, nyílt terepre, ahol könnyű prédának számítottak.

Nagyon nyílt volt ez a tér, kevés búvóhellyel, alig kicselezhető kamerákkal. Még szerencse, hogy a két kém volt már nagyobb kutyaszorítóban is. Azt használták, amijük volt. Úgy lapultak meg, ahogy csak bírtak, hogy kideríthessék ki áll mind e mögött.

-Ki a francok ezek? -súgta a nő, azaz hogy inkább csak eltátogta a szavakat a hangos menetelésben. Az érkezők egyszerre léptek és fekete egyenruhát viseltek egy vörös szemmel a mellkasukon. A férfi viszont egyből felismerte a vörös mintát.

-Én már láttam ezt a jelet... -felelte hasonlóan halkan, mint a nő. -Hogy a francba kerültek ide? -hiába vigyáztak, hiába voltak csendesek és figyeltek feszülten, nem láthatták a mögéjük érkező maszkos, egyenruhás alakokat.

Mielőtt reagálhattak volna, a férfi, mert a hangja alapján nem lehetett nő, elkiáltotta magát.

-Ato ni-ridesu, bosu! -Clint értette. Rájuk találtak és jelentették is őket. Akármiért jöttek ezek az alakok, tudta, hogy nincs túl sok opciójuk egy ilyen szorult helyzetben.

-Hayaku yare yo! -érkezett a felelet valahonnan a távolból. Nat talán nem beszélte a nyelvet, de felfogta, miről lehetett szó, abból, ahogy Clint ugrásra készen állt.