3. fejezet Hogyan kutassunk fel egy Loki-t tíz nap alatt?

169 12 0
                                    

A nap sugarai forrón sütöttek a járókelőkre. Más esetben Anthony Stark ki nem állhatta az erős napsütést, ha csak nem adtak hozzá medencés bulit bikinis modellekkel, de ezúttal jól jött, mert a napszemüveg így kevésbé minősült feltűnőnek. 

Jó ideje készültek erre az útra, bár igazándiból maguk sem tudták, hogy merre is tartanak. Két hét alatt két országot, Francia-, és Spanyolországot töviről hegyire átfésülték, de nem hogy skandináv isteneket, még csak oda nem illő dolgokat sem találtak. Két hét... Pontosan ennyi idő telt el a legutolsó S.H.I.E.L.D. -nek tett jelentésüktől kezdve. Azóta kommunikációs készülékeket kerülve próbálnak a két jómadár nyomára akadni. 

-Szerinted messze van még?- Kérdezte kissé unottan a szőke fejét a távolságibusz ablakának döntve Steve. Persze rájött, hogy nem is olyan jó ötlet, mert a rázkódó úton szinte percenként kilencszer sikerült az üveghez koccantania a fejét, ami nem is azért problémás, mert esetleg fájdalmat okozhat Amerika kapitánynak. Nem, egyszerűen csak van olyan kemény a feje, hogy hosszútávon a busz ablaka bánja. 
-A csoda szarvas? Üldözzük netán át a kárpátokon?- incselkedett Stark. Ő sem rajongott az utazás ezen meghitt formájáért, de ugyebár a milliomos autói nem épp feltűnést kerülő darabok, kocsit lopni meg... Maradjunk annyiban, hogy sem a feltűnés keltés, sem egy-két nap egy európai fegyházban nem szerepelt a hiány listájukon.
-Tudod, hogy mire értettem!- magyarázta meg Steve, persze azonnal rájött, hogy a férfi csupán ironizált, újabban nem lepték meg a számára eddig ismeretlen hasonlatok, igyekezett hetven évnyi eseményt és szóviccet bepótolni, ami hasznos, főleg, ha Tony Stark a cimborája.
-Közelebb, mint tegnap, de messzebb, mint holnap.- sóhajtozott a sötét hajú. -Legutóbb Starnggel találkoztak, ennyit tudtam meg, de jelenleg, ha nem kívánunk egy S.H.I.E.L.D. felderítő egységet a nyakunkba, akkor nem tudok telefonálni. - nos, azt pedig egyikük sem szerette volna. Két héttel ezelőtt, mikor utoljára jelentést tettek, átböngésztette PÉNTEK-kel az adatbázist. Meg is találták a félistenek egyik becsapódási helyét, amely kivételes módon nem az ország területén belül díszelgett, hanem valahol a Himalájában. Ezen a vonalon jutottak el Strange-hez, aki állítása szerint a félistenek Európa területén lehetnek. Hiába vitatkoztak annyit Tonyval, a volt sebész nem árult el többet, ezért játszhatnak most valahol Európában-t az istenségekkel. 
-Másra kellene összpontosítanunk...-tanácsolta a kapitány. -Legutóbb Loki túl nagy feltűnést keltett, koncentráljunk most a túl nagy feltűnés mentességre.- Tony egy másodpercre ledermedt, még mindig bosszantotta az a felfuvalkodott ficsúr, már, ahogy Strange-ről vélekedett, de jobban belegondolva egy telefon arról, hogy „Én vagyok vasember és Lokit keresem..." nos nem lehetett valami meggyőző, sem bíztató. Egyszóval megérthette volna a volt sebész gyanakvását, de ugyanakkor igazán segíthetett volna nekik tőbbet is!
Gyorsan észhez térve elfogadhatónak tartotta Steve teóriáját, de annyira hiányolta már az éltető kávét. Nem is a luxus motelek kényelmének hiánya okozott űrt a kicsi, törékeny lelkében, hanem a koffein. 
-Jogos, akkor viszont irány a következő kávéház!- bólintott rá a szőke ötletére, mikor nagy sebbel- dobbal lepattantak a buszról. 
-Kávéház?!- értetlenkedett a kapitány. Tony erre csak legyintett, majd elindult előre, a másik a válaszra várva követte. 
-Fáradtan nem tudok gondolkodni és ideje átböngészni a nemzetközi híreket is kedvenc hegylakóink után, biztos ami biztos... 
-Vagy menjünk Londonba, mert Jane Fostert oda helyezték át... Thor valószínűleg nála van.- intette le egyszerűen a milliomost. Na nem mintha Stark első gondolata nem ez lett volna, de azzal is tisztában volt, hogy Fury előbb-utóbb kerestetni fogja őket és vajon hol is kezdené? 
-Na igen zsenikém, szerinted minket hol fognak keresni először?- adott hangot kavargó gondolatainak. 
-Miért tennék? Nem tudják, hogy mi okunk lehetett idejönni...- felelte higgadtan Rogers.- Egy kissé elmélázva Tony is belátta a máik igazát és az, hogy erre eddig nem gondolt, csak még inkább igazolta a mindenható kávé hiányát. 
-Rendben, de a kávéhoz ragaszkodom!- makacskodott tovább, persze Steve-et ez már meg sem lepte. A zsenire hagyva a döntést csendesen követte a legközelebbi kávézóra hasonlító épülethez. 

Team Free Will!Where stories live. Discover now