Team Free Will!

IX. Újra külön...

-Őrültebb vagy, mint hittem, hogy ilyesmivel próbálkoztál! -csattant fel Crowley Lenshez bandukolva a még mindig rá támaszkodó angyallal az oldalán. A szőkeség elnyomta magában a kényszert, hogy kínos mosolyban törjön ki, helyette halálosan komoly ábrázatot erőltetett magára.
-Crowley... Érezted, hogy mekkora erő van benne? -tudakolta fürkésző szemekkel. A démon gyanakvón vörösbe fordította a szeme fehérjét, de aztán beletörődve, hogy semmi furcsát nem lát a Winchester lányon, hosszasan kifújta a levegőt.
-Igen és minél távolabb vagyunk tőle, annál biztosabb, hogy túléljük!
-Ekkora erővel, ha mellénk állna, legyőzhetnénk Lucifert, de legalábbis lassíthatnánk! -vágta rá a halandó oly mértékű csalódottságot megütve, hogy még Thor is nyelt egyet a hallatán. Crowley viszont túllépve a meghökkentségén, fedőn nézett le a lányra.
-Soha ne bízz démonokban és egyelőre örüljünk annak, hogy nem áll Lucifer mellett! -kétség sem fért hozzá a jelenlévők szemszögéből, hogy a diskurzus melyik fél igazáról tanúskodik, mégsem vágtak közbe, mikor Lens fellebbezni készült.
-Benned megbízom és épp ez a lényeg, ha mellénk állt volna...! -kezdett magyarázatba vadul gesztikulálva a kezeivel mellé, de Crowley szavai hamarost visszatérítették a józanész útjára.
-Rá is fizettél, nem igaz? -Lens amint lesütötte a tekintetét, aztán újra felnézett, ismét az égbolt kékjét kölcsönzött íriszeivel meredt a vele szemben álló démonra. -Csak egyszer tanulj belőle, nagyon kérlek! -a lány bólintott, nem látta értelmét tovább vitázni ezen a halott ügyön, jobban zavarták a szörnyeteg utolsó hozzájuk intézett szavai.
-Legalább azt már tudjuk, hogy mindenki élve bejutott... -mondta végig nézve a társaságon, majd fennhangon elmélkedett tovább, de így sem jutott zagyva beszédnél tovább. -Boszorka... Miféle szelencét kell keresnünk? -vállvonásnál és tanácstalan tekinteteknél többet senkitől sem kaphatott, hát nem is kutatott tovább, inkább javaslatot tett. -Hülyén hangzik, de azt javaslom, váljunk szét és fele csapat keresse a többieket és a szelencét, a másik pedig Odint és a kicsit. -a pillanatnyi, de annál frusztrálóbb csendet végül a villámok ura törte meg.
-Nem... -mondta egyszerűen. -Igaza van! Annak semmi értelme, hogy mind egyirányban kavarogjunk. Minél előbb ki akarok jutni innen, ahogy szerintem mindannyian. Ez a leggyorsabb módja. -a szavalatát egyetértő pillantások követték, mire az egykori démonkirály adta meg a kezdőlöketet a csapatrabomláshoz.
-Akkor osszuk fel! -Lens egyből a számára ismeretlen nő felé fordult és igyekezett nem tolakodó módon feltenni a kérdéseit vele kapcsolatban.
-Hogy van az angyal? -Crowley megvonta az üresen maradt vállát, de az angyal megemelte a fejét barnás zöld szemei pedig a halandóéba fúródva tanúskodtak a szavai igazáról.
-Sokkal jobban, mint voltam... -Lens mosolyogva biccentett a hír hallatán, majd bátyjai anyja felé fordult.
-Mary? -a nő a fejét rázta.
-Kutya bajom... -felelte és látta, hogy a fiatal lány ezt is vidáman nyugtázta, majd körbe tekintet a jelenlévőkön és kinyilatkoztatta az elhatározását.
-Rendben. Akkor menjetek négyen, mi elleszünk így, mint eddig. Beliál miatt nem kell többé aggódnunk, de legyetek résen, nem ő volt az egyetlen veszélyes alak itt... -ecsetelte, de Crowley idejét látta közbe szólni valami félcsípős megjegyzéssel karöltve.
-Ne félj, babám, felvilágosítottam őket. -ám mialatt a többiek néhány röpke szót váltottak egymással a többiek jóllétével kapcsoltban, Lens Tabrissal próbált beszélgetést kezdeményezni. Zavarta az angyal jelenléte, mert nem vehette biztosra, hogy Beliál hozta őt ide, márpedig, ha más démon is volt hasonló képességekkel, mint az a félig angyal, akkor nagyobb veszély leselkedett rájuk, mint azt valaha képzelte. Nem kertelt, egyszerűen rákérdezett hát:
-Ne haragudj, de Beliál a kegyet tőled szerezte? -az angyal kissé megtörten vizslatta a talpuk alatti földet szorosabban kapaszkodva a démonba mellette. Szégyent és fájdalmat érzett az emlékektől, amit az a szörnyeteg tett vele és alig jutott szóhoz. Mikor viszont megtalálta a hangját, szakadozva sorolta csupán a szavakat.
-Sosem vette el az egészet, mindig csak kis darabokat... -azonban látva az aggodalmat a Winchester lány szemében, sietve egy erőltetett mosollyal hozzátette: -Még néhány nap és teljesen felépülök. -Lens habár nem úgy nézett ki, mint aki az utolsó frázis bármely betűjét is elhitte, mégis belenyugodva sóhajtott.
-Rendben... Legyetek óvatosak! -kérte aggodalmas, kerek szemekkel. A csapat tagjai egyöntetűen bólintottak, aztán a két további járat közül elindultak azon, amelyik kelet felé vezetett, már ha a pokolban hihet az ember az égtájaknak.
Nagyjából néhány méterre lehettek a háromfős csapattól, mikor Lens, mint akit utolért az úgy nevezett aha-élmény a démonkirály után kiáltott.