Team Free Will!

1.fejezet Bűn és bűnhődés, na meg a több szálon futó cselekmény rejtelmei

-Ez meg mit jelentsen?- értetlenkedett a szemkötős. Leni csak lemondóan sóhajtott egyet.
-S.H.I.E.L.D... Maguk törődjenek csak a külső problémákkal, a belsőket a többi vadász majd elintézi!
-Ahogyan a bátyjai az elnököt?- makacskodott tovább az idősebb. Leni lesütött fejjel meredt a semmibe és halkan formálta a szavakat.
-A bátyjaim hősök! -majd kristály tiszta tekintetét a férfiéba fúrta. -Az elnököt megmentettük, nem akartuk megölni...- a hang, noha gyenge volt, mégis megkérdőjelezhetetlen, tiszteletet parancsoló. A férfi pillanatnyi meglepettségét alig tudta palástolni. Arrogánsan pásztázta a lányt, majd felvont szemöldökkel újabb választ követelt.
-Mitől is mentették meg? A röntgen eredménye még nincs kész, de a viselkedése alapján jó erősen leüthették, mert nem kis mértékben károsodott az agya!
-Vegetálgat békésen...- mosolyodott el a lány. Noha a férfi nem láthatta az ideges élt a vigyorban, azért az még ott volt. Ezt tényleg elszúrták. Cass helyrehozta amennyire csak lehetett, de csodákra ő sem képes, ilyen állapotban és ennyire rüvid idő alatt nem.
-Elég!- csapott az asztalra dühtől remegve a félszemű, de Leni koránt sem látta elégnek.
-Nem, nem az! Rosszabb is lehetett volna, így még helyrehozható, de egyelőre meg van kötve a kezem...- emelte amennyire csak tudta magasra a csengő vasláncokat, azok pedig csikorogva kúsztak keresztül a fém hurkon, amely az asztal lapjához rögzítette a szerkezetet. A férfi szigorú tekintettel viszonozta a gesztust.
-Amíg nem vall ellenük, addig meg is lesz!
-Fasza, azért pisilni majd kimehetek?- kontrázott rá a szőkeség. -Végül is, úgy is meghalunk, mert amíg ránk fecsérli az idejét...-mosolyodott el újra. -Nosztalgikus ez, hány éve is volt Manhattan -ben? Négy? -a férfi néma maradt, pedig sejtette, hová akar kifutni a beszédtémájuk. -Az egész úgy tűnt, mint egy egyszerű felderítő egység, vagy maximum előőrs.- folytatta a szőke. -A kis csapatával nem azt kellene kutatnia?- ezúttal érzékeny pontra tapintott, de Nick nem hagyta, hogy a póker arca mögül érzelem szivárogjon a felszínre. Ő maga aznap is minden tőle telhetőt megtett, hogy mentse, ami még menthető. Tisztában volt a saját elhanyagolhatatlan felelősségével, a tettei következményével, a figyelmetlenségével és legfőképpen a tehetetlenségével, de akkor se egy bűnöző vágja mindezt a képébe! 

Így hát, végső soron hangnemet váltott. 
-Na idehallgass, te pimasz kis senkiházi pszichopata: Mondd el az igazat a kis családodról, vagy nem lesz tárgyalás! Hidd el, tüntettem már el embereket nyomtalanul- Leni láthatta, hogy minden szó, ami csak legördült a határozott arcról igaz volt, de azt is jól tudta, hogy neki sincs kevésbé igaza.
-Ja, „halottakat" nyilván nem nehéz eltüntetni...- vágott vissza érdektelenül. Nem mintha egyébként nem rémítené halálra az üresség gondolata. A pokolból még csak-csak vissza lehetne térni, de a semmiből... Onnan nincs fuvar vissza és ezt biztosra is vette, azonban a férfi türelme sebesen fogyott. 
-Csak mondja már el végre kinek dolgoznak?-próbálkozott még utoljára a szem takarós, majd mikor látta, hogy a lány nem felel, folytatta. -Az oroszoknak? A koreaiaknak? Mondja el a teljes igazságot!- parancsolt rá erélyesen. 

A lány jobb szemöldöke ívesen felszökött. Tudta, hogy az igazság bajt hozhat rájuk, de azzal is tisztában volt, hogy legjobb esetben nem hisznek neki és megölik, vagy elmegyógyintézetbe záratják. Akárhogy is minél előbb, annál jobb, mert ha a bátyjai érte jönnek, biztosan elkapják őket, ezt pedig a legkevésbé sem akarta. 
-Valóban?- tudakolta türelmetlenül az elítélt. Szemei szüntelenül keresték a megerősítést a sötét arcbőrön.- Az igazat akarja tudni, biztos benne, Nick?- a férfi kissé hátrahőkölt, de azért bólintott. -Rendben. Elmondok mindent, de nem szakíthat félbe, mert ha hülyén is hangzik, minden pontosan így történt!- szögezte le rögtön az elején, bár így is tisztában volt a ténnyel, hogy a legutolsó dolog az lenne, ha akár egy szavát is elhinnék.
-Mire céloz ezzel?- várt magyarázatot a férfi. Leni csak megcsóválta a fejét, mielőtt belekezdett volna.
-A legelején kezdem, de nem fog tetszeni... -mély lélegzetet vett, majd mint egy gyakorlott mesélő kezdett hozzá. -Egyszer volt, hol nem volt...