Breathe ( Harry Styles f.f) Befejezett

2. Shocking news

- Mikor voltál utoljára rendesen kivizsgálva?- Dől neki író asztalának, majd úgy néz rám le.

- Hát úgy kb 1 évvel ezelőtt!- Gondolkodóba estem, hogy tényleg akkor voltam-e, de nem jut eszembe korábbi időpont.

- Charlotte Rose Gadsby!- Ajjaj, ha a rendes nevemen szólítanak soha nem sejtett jót.

- Sajnálom?- Mosolygom rá a lehető legédesebb mosolyommal. Rob bácsi csak lemondóan sóhajt egyet, majd egy gombot nyomott meg az asztalán, pár perc múlva pedig egy nővérke tipegett be az ajtón.

- Kérem kísérje Gadsby kisasszonyt, a laborba, ott pedig vegyenek tőle vért! A vért kérem mihamarabbi kivizsgálásra küldeni!- A nővérke bólogatni kezdett, majd megvárta míg követem őt.

- Luke, gyere velem!- Ragadom még meg gyorsan kezét a fiúnak, aki készségesen követ engem. A nővérke betessékel a hatalmas terembe, aminek ugyan olyan illata van mint Rob bácsi rendelőjének, csak itt erősebben lehet érezni. A nővérke, akinek a kőppenyén a Robin név áll egy kényelmesnek tűnő szék felé int, hogy üljek le. Hatalmasat sóhajtva leülök, majd mindkét karomon felhúztam a pulcsim úját. Robin mind a két kezemen jól szemügyre veszi a vénákat, amik nem igazán látszanak. Végül választása a bal kezemre esett. Egy gumiszallaggal elszorította az erem felett, majd fertőtlenítővel lefújta a felületet. Fogott egy steril tűt kibontotta és már közelített is felém vele. Gyomrom apró labda méretűvé zsugorodott s átvette felettem a félelem az irányítást. Luke látta rajtam így jobb kezem gyorsan megfogja én pedig egyre csak szorítottam rajta. Egy apró nyomást éreztem kezemen így gyorsan lehunytam szemem, s addig ki se nyitottam, míg Luke vagy a nővérke nem szólt, hogy végeztünk.

- Rendben, Dr. O'melli kérésére ezt most elküldjük a laborba. Az eredményekért, pedig 3 óra múlva jöhettek!- Mondta a fehér ruhás nő miközben leszedte kezemről a gumi szallagot és letapasztotta a kissé vérző kezem. Mi megköszöntük, majd vissza mentünk a bácsikám rendelőjébe. Ő még tett fel nekem néhány kérdést, majd ő is azt mondta mint a nővérke. Luke-al eldöntöttük, hogy arra az időre elmegyünk hozzám és kajálunk meg filmet nézünk.

- Van itthon tegnap estéről pizza kérsz?- Nyitom ki a hűtőt, majd jó mélyen elmerülök benne.

- Ha nem hawaii-s jöhet!- Ül fel a konyha pultra. Én sóhajtva kimászok a hideget árasztó hűtőből, majd elhúzom a számat és a fekete hajú fiúra pillantok.

- Akkor rendelünk?- Sóhajt, majd előhúzza farzsebéből a telefonját. Bólintok, s közben felülök mellé a pultra.

2:50 perc múlva

Idegesen dobolok a lábamon, miközben Luke nyugtatás képp combomra rakta kezét és simogatott.

- Gadsby kisasszony Dr. O'melli már várja!- Mosolyog rám a nővérke, aki nemrég a véremet csapolta le. Kedvesen vissza mosolyogtam rá, majd Luke-al kézenfogva sétáltunk be a bácsikámhoz. A már őszülő férfi háttal állt nekünk kezeiben fehér lapok pihentek. Össze zavartan pillantottam fel a nálam fél fejjel magasabb fiúra, aki homlokráncolva figyelte bácsikámat.

- Foglaljatok helyet!- Fordul végre meg, majd leül hófehér bőrfotelébe. Tesszük amit mond, majd lélegzet visszafolytva várom, hogy bármit is mondjon.

- Charlotte, először is hagy mondjam el mennyire örülök, hogy hozzám jöttél el!- Sóhajtott és közben ujjait kezdte el tördelni. Egy aprót bólintottam, ugyan is nem lettem volna képes megszólalni ahoz nagyon is izgulok.

- Nos, megérkeztek az eredményeid!- Kezdte lapozgatni a papírokat.

- Drágám nem fogok neked hazudni!- Állt fel, majd mellém áll és leguggol. Hatalmas kék szemei csak úgy csillogtak ajkait össze szorította egy vonallá meleg kezeit, pedig combjaimra tette.

- Charlotte neked előrehaladott leukémiád van!- Suttogja alig hallhatóan, de annyira halkan nem, hisz meghallom. A vér megfagy ereimben szívem kihagy egy ütemet. Rob bácsi tovább beszél, de nem hallom. Szemeim bepárásodnak szívem gyorsabban ver hallásom, pedig olyanná vált mintha víz alól hallgatnám őt.

- Minnél hamarabb elkell kezdenünk a kezelésedet!- Áll fel én pedig továbbra is csak ültem ott lefagyva. Az életem hirtelen kezdett leforogni előttem. A szüleim arca jelent meg előttem ahogy szeretettel néztek rám, majd a szülőházam ahol egy remek gyerekkort élhettem meg. Majd megjelent előttem az ő arca. Zöld csillogó szemei hosszú vállámra omló göndör haja, magas teste. Hallom, ahogy szívem apró darabokra törik,s szilánkjai egyenkét hullottak a mélybe.

-Ka-kaphatok gondolkodási időt?- Nyeltem le a torkomban keletkező gombócot.

- Persze drágám, de addig is írok fel néhány gyógyszert, ami enyhíteni fogja a fáradságot és a rosszul létet!- Ül vissza asztala mögé, majd néhány receptet írt, amit Luke kezébe adott, mivel én képtelen voltam bármit is csinálni.

- Kérlek vigyázz rá fiam! Bármi történik én itt leszek és segítek!- Intézi szavait Luke-nak, aki ugyan olyan döbbenten ül mellettem mint én. Rob bácsi mielőtt távoztunk volna megölelgetett, majd a lelkemre kötötte mondjam el anyáéknak.

Luke gyengéden derekamra rakta kezét, majd kisétáltunk az autójához. Gyors beültem, majd lábaim mellkasomhoz húztam és csak néztem ki a fejemből, amíg Luke elment a gyógyszertárba. Hiába akartam elfelejteni az imént elhangzottakat, agyam egyre csak azon kattogot. A szavak csak úgy cikáztak a fejembe rákos, halál, Harry! Ó Harry, vajon látom-e még valaha? Eltudok tőle köszönni, elmondhatom neki, hogy már nem haragszom rá, és a legfontosabbat, hogy szeretem?!